Mária előttünk jár a hit zarándokútján

Ma, augusztus 15-én ünnepli az egész katolikus világ Szűz Mária halálát és mennybevételét, Nagyboldogasszony ünnepét. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ebből az alkalomból kiadott közleményében Ferenc pápa szavait idézi, aki úgy fogalmaz: Mária hite életút. A II. Vatikáni Zsinat leszögezi, hogy Mária a „hit zarándokútját járta”, tehát előttünk jár ezen a zarándokúton, elkíséri és támogatja a hívőket.

Az ünnepről már az V. századi Jeruzsálemből vannak adatok, ahol megemlékeztek „a szentséges Szűz elszenderüléséről” (Dormitio sanctae Mariae), majd a VI. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s a VIII. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevétele” névvel illették. Noha a hagyomány már az ősegyház idejétől fogva óta úgy tartotta, hogy Mária testével és lelkével együtt vétetett föl a mennyei dicsőségbe, az erről szóló hittételt csak 1950-ben hirdette ki XII. Piusz pápa.

Hazánkban, ahol Szűz Mária tisztelete hagyományosan nagyon intenzív és sokrétű, ez – ahogyan a negyven évvel ezelőtt meghalt, boldoggá avatás előtt álló Bálint Sándor fogalmaz – „Mária mennybemenetelének, aggályoskodó szabatossággal: mennybevételének, egyben az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe, a legkedvesebb hazai patrociniumok egyike”. A kultusz jelentőségéről árulkodik számos Mária-kegyhelyünk, Mária-ünnepünk, Boldogasszonyra és Máriára utaló településnevünk, valamint Nagyboldogasszony titulusú templomaink a Kárpát-medencében.

Nagyboldogasszony ünnepe a kezdetektől fogva összefonódik Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak kultuszával. Szent István király, miután fia és örököse, Imre herceg meghalt, 1038-ban, halála napján, Nagyboldogasszony ünnepén ajánlotta föl országát Szűz Máriának, mintegy örökségbe adva neki országát és koronáját, amelyre a Szent Szűz oltalmát kérte. Az országfelajánlás gesztusát később ünnepélyesen és hivatalosan megismételte I. Lipót 1687-ben: a Pozsonyban zajló országgyűlésről a közeli pálos kegyhelyre, Máriavölgybe zarándokolt, ahol a török alól fölszabadult országot a Boldogságos Szűz Máriának ajánlotta, de későbbi prímások is elismételték a fölajánlást, például Vaszary Kolos és Paskai László. Számos országban munkaszüneti nap ez az ünnep, 1945 előtt Magyarországon is az volt.

Az ünnep épp a széleskörű tisztelet miatt gazdagon jelenik meg a népi vallásosságban és a néphitben is. Bálint Sándor gyűjtötte a szőregi találós kérdést: „Hol magasabb a föld az égnél? Ott, ahol Máriát eltemették”. Ugyancsak ő emlékeztet a jámbor hiedelemre is, amely szerint minden esztendőben Nagyboldogasszony napján sok lélek szabadul ki a purgatóriumból a Boldogságos Szűz Mária esedezése által. Tápén később fölgyűjtötte, hogy Nagyboldogasszony éjszakáján megnyugodnak azok a tisztítóhelyen szenvedő lelkek, akik életükben tisztelettel voltak a Boldogasszony iránt.

Az ünnepen az ország számos magyar-, de inkább németek lakta vidékén él a virágszentelés (benedictio herbarum), népiesen virágáldás hagyománya, amelyet Mária halála, mennybevétele ihletett. Az ünnep főünnep, amelyen az egyház a katolikus hívek számára szentmisén való részvételt ír elő.