Belföld

Gyurcsány és Bajnai – a privatizáció bajnokai

Baloldali leleményesség, avagy a tisztességes üzleti modell Gyurcsány-módra: az egyik cége felértékelte, egy másik cége megvette, majd az Altus mind „megette”, a háromszorosáért apportálva saját likvid cégvagyonába

Gyurcsány és Bajnai, két vörösbáró, aki az üzleti világból lépett a politika színpadára. Gyurcsány a vagyonszerzés igazi mestere, Bajnai pedig amolyan offshore-lovagként robbant be az üzleti életbe és szerzett jelentős vagyont.

Gyurcsány és Bajnai – a privatizáció bajnokai
Vagyonhalmozás és politika. Gyurcsány Ferenc először MSZP-elnökké választása után, 2007 júniusában alakította át kormányát, ekkor került bele Bajnai Gordon, kezdetben önkormányzati és területfejlesztési miniszterként
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A mai kormánypártokat korrupcióval vádoló, a parlamentben üzleti tisztességről szónokló DK-s Dobrev Klárát, az Európai Parlament alelnökét 1994-ben vette feleségül Gyurcsány Ferenc. Dobrev a véreskezű egykori belügyminiszter unokájaként maga is a Miniszterelnöki Hivatalban (MEH) dolgozott, a Gyurcsány-féle vagyonszerzésnek ez volt a fő bázisa. A MEH adott például megbízást 1993-ban az Altus Rt.-nek, Gyurcsány cégének, hogy végezze el a Szalay utca 4. alatti, állami tulajdonú ingatlan értékbecslését. Az Altus az épület hatodik és hetedik emeletén lévő ingatlanok értékét 16,04 millió forintban, míg a földszinten lévő ingatlanét 9,794 millió forintban állapította meg.

E becslés alapján 1994. május 26-án a Gyurcsány érdekeltségébe tartozó Aldo Kft. megvásárolta a hatodik és hetedik emeleti ingatlanokat, a földszintiekhez pedig hatmillióért jutott hozzá. Utóbbiakat az állami tulajdonú Közlönykiadó százmillió forintért felújította, a MEH pedig szintén százmillióért visszabérelte azt, mivel ebben alakította ki Gyurcsány a képviselői klubot.

Az Aldo Kft. által megvásárolt ingatlanokat később 45,3 millió forintért az Altus Rt.-be apportálták. Így fest a tisztességes üzleti modell: Gyurcsány egyik cége felértékelte, egy másik cége megvette, majd az Altus mind „megette” – a háromszorosáért apportálva saját likvid cégvagyonába. Az akkori Fidesz szerint Gyurcsány a 45 milliós ingatlant 16 millióért szerezte meg az államtól, és az ingatlanok felújítására fordított állami pénzeket is figyelembe véve, 247,8 millió forinttal gazdagodott „leleményessége” okán.

A másik nagy szerzemény a kormányüdülőből kihasított balatonőszödi ingatlan volt, ezt 1994-ben lízingelte az Altus leányvállalata az államtól, majd azt az állam visszabérelte Gyurcsányéktól. Az aranykorban jól bevált technológia szerint éppen annyiért, amennyi az éves bérleti díj volt. A futamidő végén aztán maradványértéken megvásárolták a villát. A gyakorlatilag ingyen szerzett villát Gyurcsány 2010-ben trükkösen eladta, majd egy harmadik személy majd háromszázmilliót fizetett érte.

Az igazi aranytojást tojó tyúk persze a Motim volt. A későbbi bukott miniszterelnök anyósa, Apró Piroska, az állami tulajdonú Magyar Hitelbank elnökeként hétszázmillió forintos kedvezményes kölcsönnel segítette Gyurcsány cégét a Magyaróvári Timföldgyár és Műkorund Kft. (Motim) privatizációjához.

A több milliárdot érő Altus szorgosan termelte az évi százmilliós osztalékokat tulajdonosának. A DK elnökének vagyonnyilatkozata szerint értékpapírban lévő pénze „alig” kilencvenmillió forinttal gyarapodott 2016 és a 2019 között, míg az Altus Portfólió-kezelő Kft.-től összesen több mint 1,9 milliárd forint osztalékot vett fel négy év alatt.

Az egykori kormányfőt, Bajnai Gordont is igazi vörösbáróként emlegetik, bár az ő vagyonszerzése sokkal láthatatlanabb, mivel üzletemberként az offshore bizniszek adóoptimalizálási folyamataihoz kötődött. Nem állt tőle távol a zsíros állami megrendelés sem, mielőtt a bukott Gyurcsány Ferencet követte a miniszterelnöki székben 2009-ben. A cégbirodalma Wallis nevű zászlóshajóján keresztül megvásárolt és lezüllesztett vállalatok közül a legismertebb a Hajdú-Bét, amelynek számos beszállítóját is egzisztenciális válságba taszította. A Wallis és ciprusi leányvállalatai tulajdonolta Hajdú-Bét több mint ötmilliárd forinttal maradt adósa a libatenyésztőknek, akiknek 2010 után a második Orbán-kormány nyújtott segítséget.
 

Bekebelezett szakszervezeti ingatlanvagyon és tőzsde
 

Leisztinger Tamás
Leisztinger Tamás
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

A rendszerváltás rablóprivatizációja ugródeszkát, a balliberális kormányok pedig támaszt jelentettek az egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb vörösbáró, Leisz­tinger Tamás gazdagodásának. A magát baloldalinak tartó vállalkozó az ELTE Természettudományi Karának elméleti fizika szakán diplomázott. Tanulmányai alatt taxizásból tartotta fenn magát, emellett külföldről behozott kocsikkal, lakóingatlanokkal, illetve számítógép-alkatrészekkel is fusizott. Leisztinger első igazi dobása a Pixel-Graphics Számítástechnikai Kft. volt. Miután a hazai IT-szektor beszakadt, az ekkor még csak milliomos vállalkozónak új üzlet után kellett néznie: ez lett a Horn-kormány alatt is zajló kárpótlási biznisz.

Leisztinger az Arago élén kárpótlási jegyeket szerzett, abból állami vagyont vásárolt, így a későbbiekben felépíthette ingatlanbirodalmát. A siker kulcsa az volt, hogy az immár milliárdos vörösbáró informális kapcsolatokat ápolt az MSZP felső köreivel, a kétezres években pedig már a tisztújításokkor is az ő embereit választották vezető megyei pártpozíciókba. Leisztinger menetelése természetesen a Gyurcsány-kormányok idején sem állt meg: bezsebelte a volt szakszervezeti ingatlanvagyont, övé lett az értéktőzsde és az árutőzsde is, amit nem sokkal később továbbadott osztrák befektetőknek. Magyarország jelenleg tizennegyedik leggazdagabb, 24. legbefolyásosabb személye manapság a földbizniszben is érdekelt, focicsapatot működtet, tavaly pedig megvette a Népszava kiadóját.


Egy igazi vörös bankár, „a devizahitelezés atyja”
 

Felcsuti Péter
Felcsuti Péter
Fotó: MH

Az Orbán-kormányok ádáz kritikusa, a 2010 utáni gazdasági és szociális intézkedések szavahihetetlen bírálója Felcsuti Péter vörösbáró.

A Magyar Bankszövetség egykori alelnöke, majd elnöke, Gyurcsány Ferenc bizalmasa rengeteg szálon kötődik a rendszerváltás előtti kommunista világhoz. Munkásőri tevékenységének is köszönhetően rendkívül jó kapcsolati hálót épített ki, ami 1990 után a gazdagodás útjára segítette.

Pártállami múltja ellenére közel állt szívéhez a nyugati kapitalizmus vívmánya: a bankszektor. A Gyurcsány-kormányok idején aktív szerepet vállalt a Magyarországot csaknem csődbe vivő devizahitelezés felfuttatásában.

Felcsuti a Fidesz–KDNP első kétharmados győzelmét követően még inkább belépett a politikai arénába, hiszen előbb részt vett a Bajnai Gordon-féle Együtt mozgalom felépítésében, majd miután a sorosista párt nem akart választási megállapodást kötni a Demokratikus Koalícióval, távozott a mozgalomból.

Kiválóan mozog a nemzetközi bankkörökben is, ezt jól mutatta, hogy amikor az Orbán-kormány „elbúcsúztatta” a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), Felcsuti dühösen nyilatkozott, a tíz évvel ezelőtt bevezetett bankadót pedig dézsmának titulálta.

Miniszteri kudarc, pártelnöki csőd, vállalkozói sikerek
 

Kóka János
Kóka János
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

Kóka Jánosnak, a történelem süllyesztőjébe került SZDSZ korábbi elnökének helyzete is jól mutatja: a balliberális világ politikusai, vállalkozói közel sem nyomorognak úgy, mint azt manapság az ellenzéki politikusok megpróbálják elhitetni. Gyurcsány Ferenc volt gazdasági és közlekedési minisztere az üzleti világból érkezett a magyar politikába. Bár hamar beülhetett a bársonyszékbe, gyorsan elbukott mint „reformer” politikus.

Az SZDSZ vörösbárója 1996-ban, az Elender Computer Kft. ügyvezető igazgatójaként került be az IT-szektorba, nyolc évvel később már az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnökeként tevékenykedett. Abban az évben az SZDSZ támogatásával tárcavezetővé nevezték ki, s bár nagy reményekkel futott neki a ciklusnak, a végeredmény dicstelen lett: Kóka nevéhez fűződik az a vasúti átalakítási terv, amelynek kivitelezése eredetileg huszonhét vasúti szárnyvonal bezárását jelentette volna, a felháborodás miatt viszont vakvágányra futott. Szintén Kóka miniszterségéhez kötődik a Dataplex-ügy, amikor a Bajnai Gordon vezette Wallis Rt. egyik leányvállalata két és fél milliárd forintért megvásárolta a Dataplexet, majd továbbadta három ciprusi offshore társaságnak, amelyek több mint ötmilliárd forintért a Magyar Telekomnak értékesítették azt. A cég értéke a gyanúsan túlárazott állami megrendelések miatt ugrott meg. Fodor Gáborral szemben 2007-ben választották az SZDSZ elnökének, azonban kétséges, hogy a pozíciót valódi versenyben nyerte volna el, ezután pedig jelentős szerepet játszott a párt gazdasági összeomlásában. Az SZDSZ sírba tétele után visszatért az üzleti életbe, 2011 óta a Cellum Global Zrt. elnök-vezérigazgatója és a Cellum Bulgaria igazgatósági elnöke. A mobilfizetési megoldásokat kínáló vállalkozást Gyurcsánnyal közösen alapította.

„Független” vagy inkább vörös médiabirodalom
 

Varga Zoltán
Varga Zoltán
Fotó: Hirtv.hu

Az Index.hu után a legnagyobb független konkurense, a 24.hu került az Orbán-kormány célkeresztjébe – riogatott nemrég a Politicónak és a lengyel Onet híroldalnak adott interjúban hazánk egyik legtehetősebb vörösbárója, Varga Zoltán, a portált is birtokló Centrál Médiacsoport sajtóholding tulajdonosa. A sokak által csak Trükkös Zotyónak hívott vállalkozó az Index-siratás mellett arról elfelejtett beszámolni, hogy a koronavírus-járványra hivatkozva jelentősen csökkentette az újságírók fizetését, miközben mintegy másfél milliárdos osztalékot vett fel. Arról sem esett szó, hogyan lett Varga – a Forbes összesítése szerint – Magyarország 61. leggazdagabb embere. Az Origo felhívta a figyelmet, a vörösbáró neve felmerült a Panama-iratok botrányában is, hiszen a hozzá kapcsolódó cégháló több tagjában feltűnt egy Dorel Securities nevű, Panamavárosban bejegyzett cég. Mindemellett a milliárdos vállalkozó két offshore hátterű vállalkozásban – az Adaimmo Ingatlanforgalmazó Kft.-ben, valamint a Hybrid Logistics Kft.-ben – is vezető pozíciót töltött be.

Köztudott: az adóparadicsomokban bejegyzett cégeket leginkább adóoptimalizálás céljából szokták alapítani, vagyis akkor, ha a cégvezető nem akar hazájában adót fizetni. Mindenesetre Varga azon korábbi nyilatkozata, miszerint reméli, hogy Magyarország ötven év múlva „tisztességes, becsületes, értékalapú és szerethető” lesz, gazdasági tevékenységeit nézve kissé abszurd. A Centrál Médiacsoport egyébként immár hat éve van a vörösbáró tulajdonában, s bár korábban meg akart szabadulni tőle, fel akarta darabolni az egykori Sanoma finn céghez tartozó lapokat, nem sokkal később közölte, beleszeretett a termékeibe, amelyek közül állítása szerint csak a 24.hu foglalkozik politikával.

Varga Zoltán a baloldali médiamogulokhoz hasonlóan gyakran hangoztatja, hogy hírportálja független, mi több objektív, azért meg kell jegyezni: az elmúlt években egykori népszabadságos és simicskista újságírókkal töltötték fel
a 24.hu szerkesztőségét.

Kimaxolt vörösbáróság
 

Puch László
Puch László
Fotó: MH

Az egyik legvörösebb vörösbáró Puch László, a Magyar Szocia­lista Párt egykori országgyűlési képviselője. Puch karrierje – a baloldal pénzembereihez hasonlóan – a rendszerváltás előtt, az MSZMP-ből rajtolt. Puch kommunista állampárti múltját sosem rejtette véka alá, és 1989. november 1-jén szinte azonnal csatlakozott az MSZP-hez. Bár az első szabad választáson még nem jutott be a törvényhozásba, a Horn-kormánytól egészen a harmadik Orbán-kormányig tagja volt az Országgyűlésnek. A mil­liárdos politikus-vállalkozót sokáig az MSZP pénztárnokaként tartották számon, de a balliberális kormányok ténykedésében is aktív szerepet vállalt: előbb a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, közvetlenül ezután a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium államtitkárának nevezték ki. Puch a magyar médiapiacon is megkerülhetetlen szereplő volt, tőle szerezte meg Leisztinger Tamás a Népszava kiadóját.

Apróság, hogy Puch felesége és gyerekei a fő tulajdonosok abban a horvátországi cégben, amelyik – mások mellett – egy tizenhárom méteres luxus katamarán vitorlást üzemeltet az Adrián.

Édes életet épített a Kádár-rendszer alkonyán elindulva
 

Futó Péter
Futó Péter
Fotó: MH/Purger Tamás

Cukorkákból és ingatlanokból szedte össze milliárdjait az egyik legtehetősebb vörösbáró, Futó Péter, akinek jelenlegi becsült vagyona 97,1 milliárd forint. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke nemcsak
a rendszerváltás, hanem a balliberális kormányzás egyik nyertese. Futó matematikusként került az Építéstudományi Intézethez, ahol tizenöt évig dolgozott. A vállalkozónak a Kádár-rendszer alkonyán indult el igazán az üzlet, hiszen a családi cukorüzemből a korszak „külkereskedelmi fortélyait” kihasználva hamar jól jövedelmező céget hozott létre. Futó a rendszerváltás után sem került partvonalra, megalapította a Fundy nevű céget, amelynek nyereségéből 1995-ben visszavásárolta édesapja édesipari üzemét. Az ötszáz főt foglalkoztató édesipari Fundy forgalma tíz év alatt a kétszázszorosára nőtt, a profit elérte az egymil­liárd forintot. A Fundy jelentős készpénztermelő képessége lehetővé tette a vörösbáró számára, hogy felvásárolja a népművészeti profillal és hatvan ingatlannal – pontosabban bérleti joggal – rendelkező FolkArt Rt. több száz kézben lévő részvényeit. Miután 1999-ben eladta a Fundyt, hozzálátott az ingatlanfejlesztéshez. Létrehozta a Futurealt, illetve annak lakóingatlan-fejlesztéssel foglalkozó leányvállalatát, a Cordiát, amelyekkel több száz ingatlant építtetett országszerte.

A milliárdos érdekeltségei között kakukktojásnak számít negyvenszázalékos részesedése a Budapesti Nagybani Piac Zrt.-ben, amely miatt komoly bírálatok érték. A kistermelők lapunknak eljuttatott levelükben többek között arról írtak, hogy a vásárlók fizetik meg a zöldségek és gyümölcsök árában a nagybani piac óriási, egymilliárdos profitját. Állításuk szerint a magyar zöldség- és gyümölcspiac tízmilliárd forinttal lehetne olcsóbb, ha nem kellene irreálisan magas helypénzt fizetniük. Futó és a baloldal kapcsolatát jól mutatja, hogy Kákosy Csaba, az SZDSZ egykori gazdasági miniszterének társaságában, az Omega 99 Ingatlanforgalmazó Kft.-ben társként volt jelen. A Gyurcsány-kormány alatt többször is egyeztetett a bukott kormányfővel, közös sajtótájékoztatót is tartottak. A nagybani piac kapcsán pedig beszédes, hogy Karácsony Gergely főpolgármesterré választása után olyan új, Futó-közeli igazgatósági tagok kerültek be a cégbe, mint például Bakonyi Tibor – Demszky Gábor korábbi városvezető-helyettese –, illetve a 2010 előtti parkolási botrány kulcsszereplőjeként elhíresült, egykor MSZP-s, most DK-s Rusznák Imre.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom