Az erőszakos iszlamizáció a legfőbb veszély Európában

– Lényegre törők a nemzeti konzultáció biztonságpolitikára vonatkozó kérdései?

– Az elmúlt nemzeti konzultációkat tekintve talán most a leginkább lényegre törők. Figyelemre méltó, hogy immár nem egyszerű eldöntendő kérdések szerepelnek a papíron, hanem adott esetben több választ is megengednek az ívek. Ilyen például a későbbiek során visszavezetendő, biztonságpolitikai intézkedéseket firtató felvetés is.

– Miként értékelné a ma­gyar lakosság biztonságpolitikai tudatosságát?

– Úgy vélem, hogy az elmúlt öt év során a magyar lakosság döntő része szembesült azzal, hogy a mindennapok közös kincsként kialakított rendje mekkora érték, s hogy ez nem egy természetes, velünk született dolog, hanem ezért folyamatosan tenni kell. Tisztán látszik, hogy az emberek számára a biztonság igen széleskörűen értelmezhető, több réteget lefedő dologgá vált, amelybe az üzleti és a magánéleti béke mellett saját hazánk nyugalma és rendje is beletartozik.

– Ma mit tart a legnagyobb kihívásnak?

– Ez egy rendkívül nehezen megválaszolható kérdés, de ha mindenképpen rangsorolni szükséges, akkor az erőszakos iszlamizációt említeném az első-, majd a tömeges és illegális migrációt a második helyen. S nem csak idehaza, hanem egész Európát tekintve. E kettőnek többféle szörnyű megjelenési formája létezik, hirtelen elegendő a szervezett bűnözésre, a semmire tekintettel nem levő dzsihádra vagy a brutális és értelmetlen terrorizmusra utalni.

– Nem vet föl biztonsági kérdéseket a Momentum képviselőjének az időseket a választásokból kizáró javaslata?

– Hogyne vetne! Hiszen az idősebb generációk leszólása, megvetése, ne adj Isten efféle jellegű semmibevétele önmagában lenullázna egy hatalmas biztonságpolitikai tapasztalatot az ország, a haza életéből. Azaz az efféle, politikailag motivált gondolatok teljes komolysággal tett közlését mindennek lehet nevezni, csak hasznosnak, észszerűnek és előremutatónak nem. Látni kell, hogy a negyven év felettiek döntő többségének még akad egyfajta elképzelése arról, hogy miként védhetjük meg a saját érdekein­ket, horribile dictu a hazánkat – míg ez a tapasztalat a fiatalokból gyakorta fájdalmasan hiányzik. S végül, de nem utolsó sorban a korosabbak iránt megnyilvánuló lenézést nem csak mint nyakas kálvinista kun, katonaviselt ember-, hanem mint az országért sokat dolgozó polgár is elutasítom.

– Visszakanyarodva a nemzeti konzultációra, milyen válaszokra számít?

– Azt gondolom, hogy akik veszik a fáradtságot, s visszaküldik a nemzeti konzultációs kérdőívet, döntő részt majd a haza biztonságának megőrzése mellett foglalnak állást. Azok, akik nem így cselekszenek, esetleg odaadják valamelyik ellenzéki formációnak, nyilvánvalóan másként vélekednek a felvetésekről. Az biztos, hogy e szempontból a magyar társadalom is töredezett, de szerencsére még messze nem annyira rossz a kép, mint mondjuk Nyugat-Európában. Itt az emberek fejében azért egyértelműbben vetődnek föl a kérdések és az azokra adott feleletek. Ám ismétlem, azért, hogy ez így maradjon, folyton tenni kell.