Soros-manőverek európai szinteken

A jogállamiság címszóval tervezett kritériumrendszerek, illetve az NGO-k brüsszeli támogatása lett az egyik központi kérdés a mostani uniós csúcson. A Századvég legfrissebb elemzése leszögezi: szilárd elvárás, hogy a különböző nem kormányzati szervezetek – finanszírozásuk forrására is tekintettel – átlátható módon, a társadalom számára is megismerhetően működjenek. A magyar kormány éppen ezért, az EU-s bírói fórum ítéletére is figyelemmel, a jövőben is biztosítani kívánja az ehhez szükséges eszközöket – írták.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára nemrég lapunknak elmondta, őszre készülhet el az Európai Unió Bírósága által megsemmisített, 2017-es civil törvény helyébe lépő új szabályozás tervezete. A Századvég szerint ma már Németországtól Ausztrián át Magyarországig megvan az igény arra, hogy kiderüljön az egyes külföldről is finanszírozott szervezetekről, milyen finanszírozási háttérrel és kiknek az érdekét is szolgálják valójában. Az elemzés ráadásul a lobbiszervezetek kifejezést használja, ismertetve egy egészen új berlini javaslatot is az átláthatóság érdekében.

Németországban ugyanis az elmúlt hetekben élénk vita zajlott az úgynevezett lobbinyilvántartásról, és ennek kapcsán a 2017-ben négy év után ismét szövetségi parlamenti párttá avanzsált Német Szabaddemokrata Párt vezetője, Christian Lindner azt sürgette, hogy a fővárosban különösen aktív lobbisták és érdekcsoportok részére hozzanak létre kötelező nyilvántartási rendszert. A politikus szerint a jegyzéknek például nemcsak az ipar képviselőit, hanem a nem kormányzati szervezeteket, például a német környezetvédelmi lobbiháttér képviselőit is tartalmaznia kell.

A Századvég elemzésében utalnak arra is, hogy a Public Affairs Tanácsadók Szakmai Szövetsége egyik 2009-ben írt, a magyarországi lobbistákról szóló tanulmánya kissé pozitív felhanggal, de világosan deklarálja: a lobbizás azoknak a hatalmi tényezőknek a bekapcsolódása a döntéshozási folyamatokba és a jogalkotásba, amelyek az alkotmányban nincsenek megjelenítve, a politika alakításában azonban részt vesznek. Ezeket a tanulmány „hatalmi erőösszességeknek” nevezi, azonban bátran használható a hálózatok kifejezés is. Ami a magyarországi NGO-kat, illetve jelenlegi brüsszeli befolyásukat illeti: legutóbb a Soros által pénzelt szervezetek, vagyis az Amnesty International Magyarország, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Romaversitas Alapítvány, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország jelezte, tanácsaikat kikérte az új jogállamisági jelentésen dolgozó Európai Bizottság. Közleményük szerint a válaszokból kirajzolódó kép jól mutatja, „milyen súlyos következményekkel jártak az elmúlt évtized kormányzati és jogalkotási lépései, és milyen leromlott állapotban érte a magyar jogállamiságot a felhatalmazási törvény és a rendeleti kormányzás 2020-ban”. Ezek a szervezetek itthon és külföldi platformokon egyaránt támadják a kormányt, jogi eljárásokat indítanak, a közvéleményt befolyásoló akciókat szerveznek, de attól sem riadnak vissza, hogy politikusokra próbáljanak nyomást gyakorolni.

Az ugyancsak Soros-féle Human Rights Watch (HRW) például nemrég ismét aktivizálta magát, levélben fordulva az uniós tagállami vezetőkhöz, lényegében azt kérve, hogy a következő költségvetési ciklusban büntessék meg az olyan országokat, mint hazánk. Ahogy arról lapunk elsőként számolt be, a szervezet követelésének lényege, hogy a büdzsében rögzítsék az uniós források jogállamisági kritériumokhoz történő kötését. Vagyis elővették a régi elképzelést: az a tagállam, amelyik mércéjük szerint megsérti a közös alapelveket, ne kaphasson támogatást. Erről még az előző Európai Bizottság (EB) fogalmazott meg konkrét indítványt, amire most a HRW felhívta a figyelmet.

A szintén a spekulánshoz köthető, berlini Libertiesnél is úgy látják, Brüsszelnek keményebbnek kell lennie Magyarországgal szemben. Ők is felvetik, hogy a forrásokat jogállamisági kritériumokhoz kellene kötnie Brüsszelnek, továbbá gálánsabban támogatni a nemzeti kormányokat „ellenőrző” szervezeteket. Vagyis az olyan csoportokat, mint a Liberties és a HRW.

Az EB a jelek szerint osztja ezt az álláspontot, míg a magyar kormány – ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök hétvégén ismét megerősítette – határozottan elutasítja, hogy az egyes tagállamok belpolitikájába beavatkozó NGO-k közvetlen uniós forrással folytathassák a tevékenységüket.