Belföld

Balázs Péter: A mostani rendszeren változtatni kellene

Az utóbbi években sokan kritizálták a Színművészeti Egyetem oktatási színvonalát – ahogyan például a Magyar Teátrumi Társaság fogalmazott múlt heti közleményében: az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége alacsony színvonalúnak tartja. Az Origo színházigazgatókat kérdezett, hogy milyennek látják a Színművészetiről kikerült hallgatókat, mennyire képzettek, és szakmai szempontból hogyan vélekednek az ott folyó munkáról.

Balázs Péter: A mostani rendszeren változtatni kellene
Balázs Péter
Fotó: MH

A vidéki színházigazgatók azt mondták: az elmúlt években szinte egyáltalán nem jelentkezett hozzájuk Színművészetin végzett hallgató, nem akarnak vidékre menni. Volt, aki azt mondta, hogy így nehezen tudják megítélni, mennyire képzettek a frissen végzett színészek.

Többen persze láttak vizsgaelőadásokat, de azokról azt mondták: főleg alternatív előadások voltak, amelyekből egyáltalán nem derült ki, hogy a fiatal színész mennyire képzett. Azt is hangsúlyozták: érzékelhető, hogy kissé belterjes lett a Színművészeti Egyetem. A megkérdezett színházak inkább a kaposvári egyetemről szerződtetnek fiatal színészeket, akikkel meg vannak elégedve. Véleményük szerint a budapesti Színművészeti mai működési formája elavult.

Nehéz beszélni a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem szakmai színvonaláról, mert sajnos nem jutnak el hozzánk növendékek. De nemcsak a színészek, hanem a frissen végzett rendezők sem jönnek vidékre – mondta Seregi Zoltán, a békéscsabai Jókai Színház igazgatója. Hozzátette: Kaposvárról és Marosvásárhelyről jelentkeznek a fiatal színészek.

Úgy érzem, hogy kicsit belterjes lett a Színművészeti Egyetem. Amikor én jártam oda, nem így működött.

Rendszeresen kiközvetítettek mindenkit vidéki színházakhoz - elsősorban a tanáraink, természetesen a kapcsolataik révén. Mivel most ez nem így van – évek óta nem jöttek fiatalok vidékre –, nem is tudom megítélni, hogy milyen tehetségűek a mai fiatalok. Vizsgaelőadásokat persze láttam. Azok alapján sem könnyű megítélni a végzett színészek sokoldalúságát, ugyanis ezek többnyire alternatív előadások.

Azt is hozzátette az igazgató, hogy nem lát bele az oktatás minőségébe, de az eredmény sem mérhető, mivel nem találkozik a végzett fiatalokkal.

A Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltásáról úgy fogalmazott, hogy azoknál az egyetemeknél, ahol közalapítványokhoz került át a fenntartói jog, a hallgatók lehetőségei jelentősen megnövekedtek. Ez egy korszerű forma.

A Színművészeti Egyetem ugyanabban a struktúrában működik, mint a szocializmusban. A 21. században vagyunk, mindenképpen úgy gondolom, hogy a modellváltással sokkal rugalmasabb lehet az intézmény, sokkal több lehetőséget is kínálhat. Ha ez sikerül, remélhetőleg vidékre is eljutnak majd a hallgatók, mert rájönnek, hogy ez rendkívül fontos – hangsúlyozta Seregi Zoltán.

Az elmúlt nyolc évben egyetlen fiatal színész sem érkezett a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről a Soproni Petőfi Színházhoz sem. Hét fiatal színészt foglalkoztattak ez alatt az idő alatt, akik a kaposvári egyetemen végeztek – mondta Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgatója.

Úgy véli, hogy a vidéki színházi létezés nem vonzó a fiatal színészgeneráció számára – legalábbis, azok számára, akik a fővárosban végeztek.

Véleményem szerint egyszerűbbnek tűnik különböző pályázati forrásokból működő alternatív helyszíneken megjelenni Budapesten. Ez nem jelent feltétlenül olyan folyamatos munkavégzést, mint a kőszínházi struktúrában. Kényelmesebb lehet, és nagyobb szabadságot adhat bizonyos értelemben. Jól látható az elmúlt évtized statisztikái alapján, hogy mennyire megszaporodtak az úgynevezett alternatív, vagy magukat függetlennek nevező társulatok. Ezeknek a független társulatoknak az állami támogatása is jelentősen megnőtt  – mondta Pataki András.

Kiemelte, az úgynevezett független szektor tehát egyáltalán nem független az állami támogatásoktól. Ha pedig az állami támogatások bőkezűek – márpedig a mostani időszakban a kultúra felé irányított állami források soha nem látott mértékűek –, akkor világos, hogy talán egyszerűbb Budapesten maradni, és inkább a kicsit bizonytalanabb, ám mégiscsak működő „sufni”-, „spájz„- vagy „alagsorszínházakban” munkát vállalni, vagy megalapítani ezeket a barátokkal.

Persze, utána követelni lehet az állami támogatást. Lehet, hogy nem ez a teljes igazság, de az kétségtelen tény, hogy a független színházak létszáma jelentősen megnövekedett, és az is tény, hogy a kőszínházakba a budapesti egyetemről korlátozott számban érkeznek felkészült hallgatók. Hogy a kettő között milyen az összefüggés, azt az olvasó fantáziájára lehet bízni – mondta Pataki András.

Természetesen figyelem a budapesti Színművészeti Egyetem működését – persze, nem részletesen. Mivel ott végeztem, tudom, hogy ez már nem az az iskola, ahova én jártam. Sajnos, nincs jó véleményem róla – mondta Balázs Péter, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója.

Hozzátette, látott néhány vizsgaelőadást, de ezek nem mutatták meg a végzett színészek sokoldalúságát.

A szolnoki színházba évek óta nem jönnek a budapesti Színművészeti Egyetem végzett hallgatói – mondta Balázs Péter. Kaposvárról szerződtettek két fiatal, negyedéves színészhallgatót.

Véleményem szerint azért nem jelentkeznek vidékre a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem végzett színészei, mert a megélhetés és a vidéken való lét teljesen más életformát jelent, mint amit az egyetemi évek alatt megszoktak. A szinkronstúdiók közelsége, és az a lehetőség, hogy esetleg filmszerepeket is kaphatnak Budapesten, a fővárosban tartja őket. Ez egyrészt érthető, másrészt szomorú.

Amikor én végeztem a Színművészeti Főiskolán, kötelező volt vidéken tölteni néhány évet. Persze, akkor teljesen más volt a színházi rendszer. Akkor a fővárosi igazgatók rendszeresen jártak vidékre, és a legtehetségesebb fiatal színészeket a fővárosba vitték. Így kerültem én is Budapestre a veszprémi színházból. Azt gondolom, hogy bár ezt természetesen nem lehet visszahozni, de a mostani rendszeren is változtatni kellene. Nem politikai csatározásokban kellene részt venni, hanem izgalmas, jó színházat kell csinálni – mondta az igazgató.

Hozzátette: a szolnoki színházban egy fiatal színész megtalálhatja a számítását anyagilag és művészi szempontból is.

Színes a repertoárunk: az operetten, a musicalen, vígjátékon, drámán és az egyszerű színműveken keresztül minden műfajban játszunk darabokat. Ebben a struktúrában egy fiatalembernek remek szerepek juthatnak, rengeteg szerepben kipróbálhatja magát. Mivel ez egy népszínházi modell, ezért ebben a közönség és a színész is megtalálja az örömét. Tizennégy éve vagyok a színház igazgatója, és még nem szerződött el senki a színházból. A színészek jól érzik magukat. Arról nem tehetek, hogy ez a fajta színház nem tetszik bizonyos liberális közegnek. Óvakodom attól, hogy bárkit és bármilyen színházi irányt bíráljak, de fenntartásaim persze vannak. Mi szabad színházat csinálunk, ahol a színészek és a közönség is jól érzi magát. Az esetek többségében katartikus élményben van részük – mondta Balázs Péter.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom