Mindenképpen meg kell találni a betegeket és a szuperfertőzőket

– A lakosság döntő részében úgy él, hogy a nyári meleg gátolja a vírus terjedését. Valóban ennyire egyszerű lenne az összefüggés?

– Az, hogy a járvány nyáron könnyebben „megállítható”, annak köszönhető, hogy a Covid-19 a többi koronavírushoz hasonlóan szezonális. Ez azt jelenti, hogy a téli–tavaszi durván két és feles reprodukciós – azaz a vírus szaporodási képességét ábrázoló – mutatóból, azaz az „R”-ből a jó idő hat–hét tizedet le tud venni. Így eleve mindenkinek jobb lesz az esélye arra, hogy ne fertőződjön meg. A reprodukciós szám az egy beteg által átlagosan megfertőzött betegszámot jelenti. Ugyanakkor jó észben tartani, ez a reprodukciós szám még mindig egy fölött jár, azaz önmagában nem elégséges csak a nyár és a meleg, hiszen ilyenkor is tartózkodunk még zárt terekben. A veszélyek közül talán elegendő csak a légkondicionáló berendezéseket említeni. A védekezés tekintetében kiemelném a maszkokat, amit boltokban, a munkahelyeken, a közösségi közlekedés során mindenképpen viselni javallott, s ugyancsak lényeges a rendszeres és alapos kézmosás. Mi egy meleg szívű nemzet vagyunk, sokat ölelkezünk, kezet fogunk, rengeteg a testi kontaktusunk – most ezeket egy csöppet vissza kell szorítani és áttérni az „udvarias távolságtartásra”. Csak egy példa, nálunk a Semmelweis Egyetemen kötelező a maszkhordás, ha két embernél több tartózkodik egy helységben. Szintén lényeges, hogy lehetőség szerint kerüljük az olyan élethelyzeteket, ahol nagyon sok ember fordul meg egyszerre. Ha mindezeket most betartjuk, akkor a reprodukciós mutató lecsökkenhet egy alá – és ha ez bekövetkezik, akkor a betegek száma tovább fog fogyni, a járvány pedig teljesen megszűnik.

– Mit tehetünk azért, hogy még hatékonyabb legyen a védekezés?

– Mindenképpen meg kell találnunk a szuperfertőzőket, akik a betegek közel tizedét teszik ki – ám ők felelősek az újonnan fertőzöttek nyolcvan százalékáért. Nekik jelentős szerepük van a járvány fenntartásában. Az eddig felismert esetek mindegyikére jellemző volt a mobilitás, azaz sok társasági kapcsolatuk van.

– Közbevetve, miként lehet rájuk bukkanni?

– Általában panaszaik vannak – lehetnek lázasak, köhöghetnek, fej- és végtagfájdalmak gyötrik őket, az ízlelésük- és a szaglásuk is hibádzik. Náluk nagyon fontos az azonnali tesztelés. Ha ezeket a polgárokat két-három hétre el tudjuk különíteni, akkor rendkívül sokat teszünk, tettünk a járvány tartós visszaszorításáért. Mindent össze­vetve elengedhetetlen, hogy aki rosszul érzi magát, maradjon otthon, azonnal telefonáljon a háziorvosának, s kérjen segítséget.

– Mindehhez jön az egyetemek és az Nemzeti Népegészségügyi Központ által végzett őrszem funkció?

– Igen. Lényeges szempont, hogy a magasabb rizikófaktorral bíró lakosságot folyamatosan tesztelni kell. Kik tartoznak ide? Például akik sokat utaznak vagy külföldről jönnek haza, akik a munkájuk miatt rengeteg emberrel találkoznak, az egészségügyi dolgozók, az idősotthonok lakói és dolgozói, a sportolók – s bárki, aki úgy véli, hogy nála a korábbinál magasabb lett az elmúlt hetekben-hónapokban a kockázat. A május 4-i nyitás, azaz negyvennégy nap alatt 71 350 vizsgálatot végzett a négy egyetem és összesen száznegyvenhat pozitív esetet találtunk. Ez biztató, de ugye jön majd a szeptember, amikorra egyre inkább visszaáll az ország a normális üzemre, továbbá nyitnak az iskolák, s ezek közösen óriási számú kontaktust jelentenek. Elképzelhető tehát, hogy a vírus visszatér.

– Sokan novemberre várják az ismétlést.

– Mivel az előbb említett őrszem funkció folyamatosan zajlik majd akkor is, esélyes, hogy már szep­temberben és októberben is eléggé pontos képünk lesz a helyzetről. Ha állandósul a betegek és azok kapcsolatrendszerének a földerítése, akkor már nem védtelenül fogunk állni a kihívás előtt. Egyébként abban is biztos vagyok, hogy az olaszországi járvány nem februárban kezdődött, hanem már decemberben.

– Van esély arra, hogy az év végére meglegyen a vakcina?

– Tudjuk, hogy három–négy fejlesztés már egészen jó helyzetben van, sőt, bizonyos szerekkel már elkezdték a humán vizsgálatokat, sőt az egyik világcég az „ipari mennyiségű” gyártást is. Lényeges szempont ugyanakkor, hogy mikorra kell, hogy kész legyen az ellenszer? Anglia, Németország és az Egyesült Államok hatalmas anyagi forrásokkal rendelkeznek. Az ottani szakemberek tisztán látják, hogy ha a vakcina novemberre elkészül, akkor egy második járványt el lehet kerülni. Persze, ez nem egyenértékű azzal, hogy ha nincs oltás, akkor úgymond „itt a vég” – hanem sokkal inkább arról van szó, hogy ismét tekintélyes emberi és gazdasági áldozatokat kell hoznia az emberi­ségnek azért, hogy jövő nyárra visszaszorítsa, kordában tartsa a kórt. Én alapvetően optimista vagyok, s csatlakozom azokhoz, akik bizakodva tekintenek a novemberi céldátumra.

– Hazánkban mennyi embert kellene beoltani?

– Beoltani azokat kell, akiknek a megfertőződése veszélyekkel jár. Persze a „kell” kérdése is nehéz – például a egészségszakmára vár annak megválaszolása is, hogy minden 65 év felettieknek szükséges-e beadni, vagy sem. A 65 esztendőnél idősebb betegek az összes fertőzött negyvenöt százalékát tették ki a járvány alatt, ugyanakkor a haláleseteknek kilencven százaléka hozzájuk köthető. Az említett határvonal alattiak ötvenöt százalékban érintettek a koronavírustól, de a halálozás tekintetében „csak” tíz százalék a részesedésük. Jól látható, hogy majdnem hússzoros a különbség, tehát nem mindegy, hogy ki kapja el a vírust. Ugyanakkor az egészségügyben dolgozókat, a szociális munkásokat mindenképpen javasolt beoltani.

– Nem áll fenn annak a veszélye, hogy az ellenszer megtalálója zsarolásra, meggazdagodásra használja föl a szert?

– Ezt kizártnak tartom. Azok a nagyvállalatok ugyanis, melyek jelenleg is gőzerővel dolgoznak a vakcina kutatásán, jövőre és az után is üzletet szeretnének kötni. Az egyik legjelentősebb gyár már most négyszázötvenmillió vakcinát ajánlott föl Európának – azt gondolom, ez elegendő lesz. Egyébként nekem az a véleményem, hogy az influenzával szemben a Covid-19 el fog tűnni. Ez egy egyszeri történet lesz, mert nem történnek lényeges mutációk a vírusban. Az influenza esetében ez nincs így, ott folytonos a változás. Mindent egybevetve úgy hiszem, a gyógyszergyáraknak ez nem „biznisz” kérdése lesz,
s ez esetben megelégednek azzal, ha csekély haszonnal visszajön a fejlesztés költsége.

– Mi a véleménye a hazai intézkedésekről?

– A kabinet a szakmát meghallgatva jó és felelős, időben is helyes döntéseket hozott. A lakosságot pedig dicséret illeti, mert a társadalom döntő többsége betartotta a – kétségtelenül nehéz – korlátozó intézkedéseket. Ne feledjük, lehetett volna bármilyen jó az egészségügyi háttérmunka, ha az egyének ellenállnak, akkor sokkal rosszabbul is járhattunk volna.

– Mi a véleménye az oltásellenes mozgalmakról?

– A különböző felmérések azt jelzik, hogy az efféle káros és veszélyes gondolatok a lakosság egy–két százalékát foglalkoztatják. Látszólag elhanyagolható tételt jelentenek, de valójában mégsem, mert elképesztően hangosak és jól szervezet­tek. Szomorú, de igaz, ha a saját Facebook-profilomon szóba kerül a vakcina, akkor a bejegyzéseimet rögvest elárasztják a zöldségeikkel, az áltudományos videóikkal, melyek roppant közérthetően tárják a néző elé a valótlan tartalmakat. Az igazi tudományosan megalapozott tájékoztatás előtt álló egyik nagy kihívás, hogy ezekre a szörnyűségekre megfelelő választ tudjon adni.

– Az áltudományos magyarázatok egyszerűek, könnyen befogadhatóak – míg mondjuk egy nívós tudományos cikkre tekintve ez már nem minden esetben igaz.

– Ez kétségtelenül így van – viszont ettől a tény tény marad. Jelesül az, hogy a mondanivaló silány, hazug és az egészségre veszélyes. Valamiképpen el kell érnünk, hogy az orvostudomány magasabb szintjén elért eredményeket közérthetőbben fogalmazzuk meg. És az is áll, hogy sajnos mi magunk is hajlamosak vagyunk olykor „érthetetlenül” beszélni. A kommunikációban van mit fejlődni. Ezért magam igyekszem egyszerűsíteni – például úgy, hogy az adott helyzetben felfedezhető rizikóra koncentrálok. Esetünkben ez annyit tesz, hogy ha egy 65 év fölötti nagyszülőt tekintve a koronavírusnál a halálozá­si esély húsz százalék fölötti – akkor ehhez képest milyen kockázatot rejt az oltás? A valóság az, hogy elhanyagolhatót – még akkor is, ha az oltásellenesek legvadabb – valótlan – mutatóit tekintjük alapnak. Egy kis viszketés, duzzanat, pár napos borzongás mindig jobb opció, mint az idősebb szeretteink halála és a rokonok gyásza.