Koszorúzás a Bethlen-szobornál

1920. június 4. Nagy Trianon palota. Magyarország évszázadok után újra teljesen független, önálló állam lett. De ez nem az az önállóság volt, amire vágytunk: hazánk elvesztette területének és lakosságának kétharmadát, több mint hárommillió magyar a csonkaország határain kívül rekedt. A világ első és egyetlen olyan nemzete lettünk, mely önmagával határos. Magyarországot száz évvel ezelőtt egy vérbe mártott toll egyetlen vonásával akarták igaztalanul sírba küldeni, olyan bűnökért, melyeket sosem követett el.

De ami rossz hír nekik, az jó nekünk: nem sikerült megtörni minket - és nem felejtünk. Míg körülöttünk létrehozott bábállamok egy része már megsemmisült, száz év múltán újra megerősödve, büszkén áll a vártán a Kárpát-medence házigazdája, a Magyar. A trianoni országcsonkítás történelmünk tragédiája, és tekinthetnénk rá úgy, mint hazánk legnagyobb kudarcára. De tekinthetünk úgy is, mint az elmúlt bő ezer év legnagyobb kihívására. A kihívás címe akár az is lehetett volna, hogy „maradj talpon!„.

A kihívást elfogadtuk, sőt: nem sikerült minket elpusztítani, túléltünk mindent és nem megyünk sehová. Isten nem hagy el bennünket. Mi maradunk - írták.

Az Alapjogokért Központ június 4-ei megemlékezésén Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója Bethlen István egykori miniszterelnököt idézte, aki kormányalakítása után azt nyilatkozta: „Magyarország sorsa jobbra fordulását nem idegen segítségtől, hanem saját szorgalmától és önfeláldozó munkájától várja.” Bethlen István egy évtizeden át hivatalban lévő keresztény-nemzeti kormánya nem csak stabilizálta a trianoni béke sokkját elszenvedő országot, helyreállította annak gazdaságát, de nemzeti egyetértést is hozott létre. Ezért hajtunk ma, Trianon 100. évfordulóján fejet Bethlen István szobra előtt - mondta.