Belföld

A segítség akkor segítség, ha célzott, azt adjuk, amire szükség van

A koronavírus miatt tért idő előtt haza Kongóból Horváth Kornél katolikus tábori lelkész, aki itthon a határszakaszt védő katonák között folytatta szolgálatát

Kongóban önkéntes munkát végzett, a koronavírus-járvány kitörését követően magyar határvédő katonák mellett dolgozott. Mivel tölti szolgálatát egy tábori lelkész? Mit tapasztalt a járvány idején a hivatásosok és mit a lakosság részéről? Horváth Kornél katolikus pappal, tábori lelkésszel beszélgettünk.

A segítség akkor segítség, ha célzott, azt adjuk, amire szükség van
„Nem hittem el, de Afrikába tényleg bele lehet szeretni”
Fotó: MH

– A járvány kitörése előtt utazott Afrikába, hogy segítsen a bajba jutott helyieken. Honnan jött az ötlet, hogy Kongóba menjen?

– A kongói önkénteskedés ötlete egy baráti beszélgetés alkalmával merült fel az orvos Tordai Bertalan és köztem. Először nem volt konkrét helyszín, csak az igény, hogy a tudásunkkal „kezdjünk” valamit. Viszonylag hamar eldőlt, hogy az úticél Afrika lesz, ekkor kaptunk egy lehetőséget az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárság­tól, Azbej Tristan államtitkártól és csapatától, amely teljes körű anyagi és infrastrukturális hátteret adott. Kongóra azért esett a választás, mert az államtitkárság régóta kapcsolatban van az országban élő szerzetes-orvossal, Hardi Richárddal, így mindkettőnk „szaktudása” – Bertalan orvosi hivatása és az én papságom, ami mellett rendelkezem egy úgynevezett „harctéri életmentő katona” végzettséggel – hasznosulni tudott. Egy hónapra terveztünk, de az élet közbeszólt.

– Erre azért majd térjünk vissza! Mi volt a feladat Kongóban?

– Minthogy sem franciául nem tudunk, sem a tsiluba nyelvet nem beszéljük, már a kiutazás előtt tudtuk, hogy elsősorban fizikai, szereléssel kapcsolatos feladatok fognak ránk várni. Elégedettek voltunk ezzel, hiszen mindketten azt valljuk, hogy a segítség akkor segítség, ha célzott, és azt adjuk, amire szükség van. Az előttünk álló egy hónap az előzetes tervek szerint úgy nézett volna ki, hogy hét–tíz napot egy kabindai kórházban töltünk egészségügyi feladatokat végezve, az időnk többi részét pedig Mbuyi-Maji-ban, a Richárd testvér által vezetett szemészeti klinikán. Fekete-Afrikában a klinika fogalma más, mint Európában. Az áramot generátorok biztosítják, és nincs vezetékes víz. A mi feladatunk egy elektromos rendszer kiépítése volt, amely biztosítja az esővíz kiszivattyúzását a ciszternából a víztoronyba egy szűrőberendezésen keresztül, és ezzel megoldja a kórház tisztavíz-ellátását. A rendszer elektromos részét építettük volna ki, ha végig maradunk.

– Mi szólt közbe?

– A koronavírus. Idő előtt haza kellett jönnünk. Nem örültünk neki, de megértettük, és figyelve a helyzet alakulását, azt kell mondanom, az államtitkárság tökéletes időben tökéletes döntést hozott. Hatalmas háttérmunkával szereztek nekünk helyet az utolsó repülő­gépre, ami elhagyta a Kongói Demokratikus Köztársaságot, és még be tudott repülni Európába. A hazamenetellel kapcsolatban végig éreztük a mögöttünk álló csapatot, napi kapcsolatban voltunk az itthon lévő segítőinkkel, percre pontosan követték és lereagálták a felmerülő helyzeteket, problémákat.

– Ekkor jött az ötlet, hogy a vírushelyzetben folytatják a szolgálatot?

– Először is két hétre karanténba kerültünk. Aggódva figyeltük mindketten a híreket, követtük az eseményeket. A karantén letelte után visszatértem az alakulatomhoz, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiára, Szentendrére. Bozó Tibor dandártábornoknak az volt a kérése, hogy töltsek annyi időt, amennyit csak tudok a Nógrád megyei határszakaszt biztosító katonák között, akik a koronavírus miatt elrendelt határzár betartásáról gondoskodnak.

– Hogyan teltek itt a napjai?

– Változatosan. Igyekeztem minél több időt a katonák között lenni, ezt tartom egyébként is a hivatásunk, a tábori lelkészség egyik legfontosabb feladatának. Gyakran reggeltől estig látogattam a különböző helyszíneken szolgálatot teljesítő katonákat, amikor pedig volt rá lehetőségem, ott aludtam, ahol a katonák töltötték a pihenőidejüket. Most már egy felkészítésen vagyok, hamarosan külszolgálatra megyek.

– Milyen hozzáállást tapasztalt itthon a járványhelyzetben?

– Az élményeim nagyon jók. A katonák lelkesek, maximális odaadással, fegyelmezettséggel látják el feladataikat. A civilek részéről is csak pozitív visszajelzésekről tudok, megfelelő volt a hozzáállásuk a kijárási korlátozások idején. Sokan most találkoztak először a honvédséggel ebben a szerepkörben. Türelmesen és fegyelmezetten viselték a civilek is a helyzetet. Remélem, ez így is marad!

– Afrika és a félbemaradt munka nem hiányzik?

– De igen, szeretnék visszatérni, bár erre nem látok sok esélyt. Nem hittem el, de Afrikába tényleg bele lehet szeretni, amit láttam, az nagyon pozitív és vonzó számomra. Bertalannal együtt az önkénteskedésről sem szeretnénk a jövőben lemondani. Igyekszem a jövőben ennek megfelelően alakítani az életemet, tervben van bővebb egészségügyi ismeretek, kompetenciák megszerzése.

Kornél atya az egészségügy áramellátásának biztosításán is dolgozott
Kornél atya az egészségügy áramellátásának biztosításán is dolgozott
Fotó: MH

– Meséljen egy kicsit a tábori lelkészségről! Mit kell tudni erről?

– Magyarországon ma tizenkét katolikus tábori lelkész és egy püspök van. Annak ellenére, hogy különböző helyőrségekben szolgálunk, valamiképp hasonló módon végezzük a munkánkat. Persze sokban különbözünk életkorban, feladatorientáltságban, ambícióban, vagy éppen „hadrafoghatóságban”.

– A tábori szolgálatnak viszonylag hosszú múltja van, több jeles egyházit mondhatnánk a magyar történelemből, aki had mellett szolgált. Kik a példaképei?

– Sok múltbéli példaképről beszélhetnék, mint mondjuk Kapisztrán Szent János, a tábori lelkészek védőszentje, de említhetném azokat is, akik zivataros történelmünk háborús időszakaiban végezték szolgálatukat. Hála Istennek, most béke van. Másféle kihívásokkal kell szembenéznünk, más a kor, mások az elvárások. Tabódy István és a bencés Nádasi Alfonz alakja, munkássága, életműve nagyon tetszik, őket tartom a közelmúlt papi példaképeinek egy tábori lelkész számára. Alfonz atya a hadifogságot választotta azért, hogy a rá bízottakkal legyen, ez az önfeláldozásnak az a formája, ami egy katonapaptól megkövetelhető. Tabódy atya élete pedig tele volt vargabetűkkel, akárcsak az enyém. Személyesen sajnos nem ismertem egyiküket sem, de sokat olvastam róluk.

– Hogyan látja, milyen az ideális tábori lelkész?

– Noha ezen sokat gondolkodtam, és biztos nem én vagyok a kompetens személy ennek a kérdésnek a megválaszolására, mégis, megpróbálom megfogalmazni. A honvédség olyan világ, ahol sokat számít a hitelesség és az, hogy hogyan is állsz a bajtársakhoz. Elöljáróként, beosztottként egyaránt. Alapvetően kétféle vezetési modell létezik, leegyszerűsítve az egyik az „előre!”, a másik pedig az „utánam!”. Azokat a vezetőket, akik az első módszert preferálják, kevesebb megbecsülés övezi, mint azokat, akik az „utánam!” elve szerint vezetik a rájuk bízottakat. Ezenfelül ha emberileg és szakmailag hiteles vagy, elismerést fogsz kiváltani a katonákban.

– Miben áll egy tábori lelkész hitelessége?

– Szakmai hitelességből, ami nem feltétlenül azonos a legmagasabb szintű teológiai tudással, hanem inkább a hozzáállástól függ. Mivel a lelkész egy külön szakma a seregen belül, így kimondva-kimondatlanul más szemmel néznek minket, mint egy más beosztásban lévő katonát. Sokkal megbocsátóbbak. Azt viszont – teljesen jogosan – elvárják, hogy akkor és ott, amikor „helyzet” van, azt abszolváld.

– Biztosan sokan megkérdezik, de nem véletlenül: hogyan lehet a két hivatást, a papit és a kato­nait összeegyeztetni?

– Erre évekig az volt a sztenderd válaszom, hogy ötvenegy százalékban papnak, negyvenkilenc százalékban katonának kell lenni. Az elmúlt időben viszont megváltozott a véleményem. A honvédségnek, ha ránk van szüksége, akkor száz százalékban papra van szüksége. Azért van ránk szüksége, mert papok vagyunk. Egyszerűbben fogalmazva, minket azért „tartanak”, hogy papok legyünk. Nem tudunk katonai erényekben versenyezni azokkal, akik éjjel-nappal katonák. Könnyen válhatunk nevetség tárgyává. Éppen ezért nem is szabad. Ahogy egy orvostól sem azt várják el, hogy kiváló lövész legyen, úgy tőlünk sem ezeket a hagyományos katonai jártasságokat kérik számon. A másik fontos dolog szerintem, hogy meg kell találni a hangot nagyon különböző hátterű emberekkel. Hiszen katona a közkatona, a tábornok, a jogász, az egészségügyi dolgozó is. Különböző intellektusú, hátterű, motivációjú emberek. Nekem az a tapasztalatom, hogy egy jó tábori lelkésznek feladatvégzése során inkább hallgatagnak és befogadónak kell lenni. Önérzetes emberek vagyunk – a katona talán a különleges élethelyzete miatt hatványozottan –, de tudnunk kell hallgatni. És ha mégis meg kell szólalni, akkor nagyon meg kell válogatni a szavainkat, mert a lelkész szava más súllyal esik a latba. Tudnunk kell mondani valamit a közkatonának is, a tábornoknak is, a jogásznak is, az egészségügyis katonának is.

– Mi a legnagyobb kihívás?

– Speciális helyzetünkből fakad az, hogy ami a legnagyobb kihívás, az egyben a legnagyszerűbb lehetőség is: a külszolgálat. Kevés papnak adatik meg az, hogy hosszú hónapokig oly módon legyen együtt a hívekkel, ahogy egy tábori lelkésznek. Ha a felkészítés idejét is beleszámítjuk, akkor általában hét-nyolc hónapon keresztül minden egyes nap ugyanazt az életritmust éljük, mint azok a katonák, akik külföldi szolgálatot vállalnak. Ez nehéz. Hisz ahogy ők, úgy mi is távol vagyunk a családunktól, ahogy ők, mi is kimaradunk fontos családi eseményekből. Sok időt töltünk együtt, sok kérdés merül fel, sokféle indíttatás születhet meg, ami elindít egy embert a kereszténység útján. És nekünk itt helyt kell állni, rendelkezésre kell állni. Minden ember életében van olyan időszak, ami nehéz. Ez alól a pap sem kivétel. Egy pap is „nyalogathatja sebeit”, de nem akkor, amikor szükség van a munkájára. Talán ez a kulcs: mindig és minden körülmények között oda tudj állni a mellé a bajtársad mellé, akinek valamilyen okból szüksége van rád.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom