Százegy százalékos figyelem

Hetek óta visszatérő hír, hogy Kínából egészségügyi védőfelszerelések, tesztek és maszkok érkeznek hazánkba a koronavírus-járvány kezelése érdekében – a ferihegyi Aeropark Repülőmúzeum csatornája dokumentumfilmet forgatott a missziós járatok kulisszatitkairól.

Történelmi esemény, hogy Wizz Air-gépek teljesítettek szolgálatot a Külügyminisztérium megbízásából Észak-Amerikában és a Távol-Keleten – emlékeztet a Kránitz Balázs szerkesztésében összeállított kisfilm, amely a magyar alapítású légitársaság legújabb kihívásainak részleteibe avat be.

„Az első járat Kínába március második felében indult, azóta kiépült a különleges légihíd, a gépek folyamatosan teljesítik a speciális járatokat, van, amikor egyszerre három is úton van, hogy egyenként több mint tíztonnányi áruval térjenek vissza.

Nagy tapasztalatú oktatókapitányokat válogattunk be a járatokra, és minden gépre próbáltam olyan embert rakni, aki már járt Kínában. Büszke vagyok a kollégáimra, hogy jól megoldják a feladatot” – mondta Tóth Ferenc, a légitársaság oktatókapitánya, az első márciusi járat parancsnoka, aki eddig négy járatot fejezett be ezen az útvonalon.

Az útvonal léptékét jól érzékelteti, hogy noha három órán át repült mongol légtérben, összesen két-három települést látott, köztük a fővárost, Ulánbátort.

De nemcsak az út hosszúsága, hanem az európaitól eltérő szabályok is kihívást jelentettek: Mongólia és Kína fölött más a mértékegység, ezért a lábat méterbe a fedélzeten kellett átváltaniuk egy vagy több gép segítségével a pilótáknak – számol be erről Hernádi Tamás kapitány, aki számos alkalommal repült a távol-keleti úton.

Hozzáteszi, Ázsiában még mindig a katonaság uralja a légteret, a polgári forgalom csak használja azt, letérni az útvonalról nem szabad, és be kell tartani a szigorú szabályokat.

S hogy milyenek ezek a szigorú szabályok, arról árulkodhat, hogy a shanghaji reptérről száztizenkilenc oldalas volt csak a térképeket tartalmazó felkészítő anyag.

„Európában ha A-ból B-be elrepülünk, akkor az út nagyjából egyenes, Kínában viszont megmondják, hogy merre fogunk repülni, akkor is, ha az kerülőút, és noha Európában ritkán alkalmazzák azt az eljárást, amelynek során párhuzamosan repülnek három-négy, olykor tíz mérföldre az eredeti útvonaltól, a Távol-Keleten sokszor röptetik ezt az emberrel” – mondja Tóth Ferenc.

Mindeközben persze figyelni kellett a munkaidőre, az üzemanyagra és a gépek – a legújabb Airbus A321NEO-k – 7400 kilométeres hatótávolságára is. Odafelé üresen csak egy, visszafelé két technikai megállásra volt szükség.

Az oda-vissza utakat kicsit több mint negyvennyolc óra alatt teljesítették, dupla személyzettel a fedélzeten, a gépen töltve a kötelező forduló- és pihenőidőt is a biztonság érdekében.

Tóth Ferenc biztonságosabbnak érezte ezt a megoldást, mint bemenni egy szállodába: a cég szerette volna, hogy kényelmesen, hotelban töltsék a pihenőidőt, de az adott szabályok alapján ezt nem lehetett megtenni, ezért mindannyian vállalták a fedélzeti pihenést.

„Lehetett volna zúgolódás, de nem volt, mert tudjuk, miért csináljuk ezt az utat, tudjuk, mit hozunk, és hogy az mennyire fontos az országnak, az embereknek. Innentől kezdve a mi kényelmünk a legkevesebb” – mondja Hernádi Tamás, aki szintén hálózsákban, pokróccal, kispárnával aludt a gépen, a vészkijárat üléssorát még kényelmesnek is találta, alacsony termetével itt kiváló helye volt.

Miközben Kína és Magyarország között ingázott a Wizz Air Airbus A 321-eseinek egy része, két gép a tengerentúlra indult, hogy Észak-Amerikában rekedt magyarokat hozzon haza Torontóból, New Yorkból, Miamiból, Chicagóból és Los Angelesből.

Dobos László, a nyugati partra tartó gép kapitánya a Malév New York-i járatát vezette korábban, a transzatlanti tapasztalat jól jött. „Huszonkétezer-ötszázhúsz kilométert repültünk, ez több, mint az Egyenlítő fele” – mondja.

Érkezésekor a legfurcsább az volt, hogy az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb repterén, a Kennedyn alig volt mozgás. „Ott egy átlagos napon előfordulhat, hogy egy induló járatot ötvenedikként vagy hetvenedikként sorolnak be a felszálláshoz, most meg alig volt néhány gép” – teszi hozzá. Kínával ellentétben a személyzet itt szállodákban töltötte a tizenhat óra munka után kötelező tizenhat óra pihenőidőt, és másnap reggel indult tovább a nyugati partra.

Noha Los Angelesben ötvenen szálltak föl, a gép nem volt telt házas, viszont logisztikát igényelt, hogy kit hová ültetnek: a New York-i és Los Angeles-i utasok nem keveredhettek, és kihagytak köztük két sort is. Az utasoknak maszkot kellett viselniük, és komoly feladat hárult a légiutas-kísérőkre is.

Lázár Zsuzsa vezető légiutas-kísérő szerint az amerikai járaton tízpercenként ellenőrizték a kabint, hogy minden utas jól van-e, „százegy százalékosan” figyeltek a higiéniára, negyedóránként fertőtlenítették a kilincseket, gombokat, ajtókat, közös helyiségeket, és fertőtlenítő kendőt osztogattak az utasoknak.

„Voltak páran, akik különböző egészségügyi problémákkal jelentkeztek a járatra. Noha ezeket diszkréten kezeltük, folyamatosan ügyelni kellett rájuk, ismerni, hogy hol ülnek, állandóan készen állni az azonnali segítségnyújtásra” – idézi föl. A két gép összesen kétszáznegyven utast hozott haza Észak-Amerikából, együtt negyvenötezer kilométert tettek meg, és összesen hatvanhét órát töltöttek a levegőben.

A gépek pedig, amelyek ezeket a missziókat teljesítették – és teljesítik folyamatosan –, az Airbus A321NEO típusból kerülnek ki. Az elsőt tavaly márciusban vásárolta meg a Wizz Air, azóta a flotta hét további géppel bővült, közülük a legújabb idén februárban gördült ki a gyárból. Lázár Zsuzsa nem véletlenül teszi hozzá: történelmet írnak a járatok, mert ezek a gépek nem ilyen hatótávolságra lettek tervezve.