Belföld
Kétségbe vonják a hagyományos nemi szerepeket
Sok más uniós tagállamhoz hasonlóan Magyarország sem tette jogrendszere részévé a hivatalosan a kapcsolati erőszak ellen fellépő isztambuli egyezményt
Az isztambuli egyezményt, azaz az Európa Tanács egyezményét a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről 2011-ben fogadták el. A nyolcvanegy cikkelyből álló dokumentumot a negyvenhét európai tagállamból harmincnégy ratifikálta. Bár hazánk is aláírta a dokumentumot, azt végül nem tette a nemzeti jogrendszer részévé, ahogy a csehek, a szlovákok vagy a britek sem. Az egyezmény alapcélja a nők védelme az erőszak minden formájával szemben, valamint a kapcsolati erőszak megelőzése, üldözése és megszüntetése. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy megteszik a szükséges jogalkotási lépéseket, megteremtik a megvalósításhoz szükséges anyagi forrásokat, együttműködnek a nem kormányzati és más civil szervezetekkel. Az egyezmény kitér az oktatásra, a szakemberképzésre, az áldozatok számára létrehozandó menedékhelyekre, a telefonos segélyvonalak létesítésére, a gyerektanúk védelmére. Külön fejezet foglalkozik a szükséges büntetőjogi passzusok megalkotásával a zaklatástól, a szexuális erőszakon át a kényszerházasság büntetéséig olyan részleteket is megemlítve, mint hogy mi számít súlyosbító körülménynek. Több cikkely foglalkozik a nyomozások lefolytatásával is. Szintén külön fejezet tartalmazza az áldozatok menekültügyi eljárásaival, a nemzetközi együttműködéssel és a GREVIO névre keresztelt ellenőrző szerv létrehozásával, fennhatóságával összefüggő passzusokat. A GREVIO esetében külön részletezi annak ellenőrző eljárását, információszerzési jogosultságait.
Ugyanakkor az egyezménynek vannak igen sajátságos elemei is. Például az, hogy már alapvetésében sem biológiai, hanem „társadalmi nemeket” (gender) említ. A meghatározás szerint ezen „azokat a társadalmilag kialakult szerepeket, viselkedési formákat, tevékenységeket és jellegzetes tulajdonságokat kell érteni, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint”. A szövegben a „társadalmi nem” kifejezés huszonötször szerepel.
Az egyezmény a nemi alapú erőszaknál is ezt használja, ahogy a nemi identitásnál is.
Az egyik legérdekesebb tétel, hogy az egyezmény aláírói kötelezettséget vállalnak: megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy változásokat segítsenek elő a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban azzal a céllal, hogy megszüntessék mindazon előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfiszerepeken alapulnak. Az oktatás területén pedig annak érdekében lépnek fel, hogy a tanulók változó képességeihez igazított tananyagot illesszenek a tantervekbe, olyan témákban, mint a „sztereotípiamentes nemi szerepek”.
Brüsszel jogi trükkel próbálkozna
Erőszakkal fogadtatná el a tagállamokkal a genderegyezményt Brüsszel – hívta fel a figyelmet korábbi Facebook-bejegyzésében az Alapjogokért Központ. Emlékeztettek: a cseh biztos, Věra Jourová az uniós genderstratégia részeként akarja elfogadtatni azt az irányelvet, amely egy jogi trükkel, a nemzeti parlamenteket kikerülve nyomná le a tagállamok torkán a társadalmi nemek létezését. Az uniós jogszabály elfogadása esetén Magyarországnak is kötelező lenne átültetnie azt a magyar jogba, így elfogadva azt is, hogy az emberek nem születésükkor lesznek férfivá és nővé, hanem a társadalom által rájuk „kényszerített” normák alapján – írták. Hozzátették, a nyílt társadalom szervezőinek célja tehát nem a nők elleni erőszak csökkentése, hanem a „társadalmi nemek” kategóriájának európai szintű bevezetése. Az isztambuli egyezményt pedig „trójai falóként” próbálják felhasználni mérgező ideológiájuk jogi elismerése érdekében.
A józan ész szabályaival ellentétes rendelkezések
Genderideológia bújik meg a sorok között
Mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy az egyezmény egyáltalán nem a nők jogainak védelméről szól – nyilatkozta lapunknak Kovács István, az Alapjogokért Központ (AK) stratégiai igazgatója. Kifejtette: egy ilyen globális egyezmény eleve nagyon problémás lenne, mert a különböző országokban teljesen más problémákkal kell szembenézniük a nőknek. Afrika számos országában például ma is napi rutin a nők körülmetélésének nevezett, visszataszító gyakorlat, ami valójában csonkítást jelent. Európában ez legfeljebb olyan országokban fordul elő, ahol a tömeges migrációval ezt is sikerült „importálni”.
Ez persze nem azt jelenti, hogy az unióban vagy akár Magyarországon ne érné atrocitás a nőket, pusztán arra kell rávilágítani, hogy mennyire álságos egyetlen jogi dokumentum zászlaja alá terelni a nők elleni erőszak valamennyi formáját – hangsúlyozta Kovács István. Ez inkább szakmai hiba, a valódi probléma nem ez, hanem hogy a dokumentum egy báránybőrbe bújt farkas: a hangzatos célok mögött a genderideológia bújik meg – fogalmazott. A ratifikációval Magyarország a nemzeti jog szintjére emelné a társadalmi nemek létezését, amely nemcsak az Alaptörvénnyel lenne ellentétes, de a teremtés rendjével és a józan ész szabályaival is.
Az egyezmény propagálói vagy figyelmen kívül hagyják ezeket a szempontokat, vagy tudatosan szeretnék „megrontani” a magyar jogi környezetet. Ráadásul a nyílt társadalom kottájából játszó politikusok és NGO-k kezében a dokumentum a politikai nyomásgyakorlás eszközévé vált, itthon és az uniós színtéren is. A „nemes célokat szolgáló” irat ratifikálását elszabotáló maradi kormány képe nagyszerűen illeszkedik abba a hamis képbe, amit 2010 óta tudatosan építenek: a kormánypártok tudatosan leépítik a demokráciát. Persze az egésznek valójában semmi köze a demokráciához, a ratifikálás mögött most sincs valós társadalmi támogatottság, ha pedig az emberek tudnák, pontosan mivel is járna a dokumentum kötelező hatályának elismerése, még kevesebben támogatnák. Fontos tehát, hogy minél több emberhez eljusson a hír: az egyezmény a férfi és nő közötti különbség lebontásának jogi alapja – hívta fel a figyelmet.
Minden szükséges törvényt meghozott a parlament
Biztosított hazánkban az áldozatok védelme
Az Igazságügyi Minisztérium február közepén kiadott közleményében újra felszólította az ellenzéket, hogy fejezze be a magyar emberek szándékos és folyamatos félrevezetését az egyezmény ratifikációja kapcsán, mert ezzel nem segítik a nőket. Hangsúlyozták: a kormány a zéró tolerancia jegyében komplex intézkedéscsomaggal és következetes jogalkotással küzd a kapcsolati és a nőkkel szembeni erőszak ellen. Egyes ellenzéki politikusok hangulatkeltő állításaival ellentétben a kormány egy komoly áldozatsegítési és áldozatvédelmi hálózatot épített ki és működtet. Hozzátették, 2020 az áldozatsegítés éve az Igazságügyi Minisztériumban. Ennek keretében – ahogy arról korábban lapunk is beszámolt – megduplázzák az áldozatsegítő központok kapacitásait.
A minisztérium éppen az egyezmény struktúráját követve egy egész táblázatban mutatta be még január végén, hogy a magyar jogrendszerben hogyan érvényesülnek a nők védelmét és a kapcsolati erőszak elleni küzdelmet szolgáló jogi mechanizmusok. A táblázat arra mutat rá, hogy az ellenzéki politikusok és szervezetek által propagált egyezmény jogalkotási feladatot előíró rendelkezéseivel a magyar jogrendszer összhangban van. Vagyis a ratifikáció elmaradása ellenére megszülettek a szükséges törvények. A szaktárca az Alaptörvénytől kezdve az 1997-es, gyermekek védelméről szóló törvény számos paragrafusán át a Polgári és a Büntető-törvénykönyvig (Btk.) A minisztérium által közzétett, összehasonlító táblázatból kiderül, hogy minden, az egyezményben szereplő büntetőjogi kategória szerepel a magyar Btk.-ban, a súlyosbító körülményekkel együtt. A nyomozásra és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó követelményeket a büntetőeljárási törvény tartalmazza.
A szaktárca emlékeztet arra is, hogy szigorítani kívánják a feltételes szabadságra bocsátás előírásait, a győri gyilkosság és más hasonló bűncselekmények kapcsán. Emellett egy családjogi munkacsoportot is felállítottak, amely teljes terjedelmében tekinti át a családjogi szabályozást. Ezen felül mindent megtesznek, hogy – a civil szféra bevonásával – a témához kapcsolódó valamennyi kihívásra megnyugtató és hosszú távú válaszokat adjanak.
