Következmények és mellékhatások

Biztos prognózist jelenleg senki nem tud adni arra vonatkozóan, milyen változások következnek be a társadalmakban a járvány hatására – felelte Rosta Andrea, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociális Tanulmányok Tanszékének vezetője, egyetemi docens arra a kérdésünkre, megjósolható-e, milyen módosulásokat idéz elő a koronavírus-járvány. Mint kifejtette, több tényező egymásra gyakorolt hatása befolyásolja, mivel fogunk szembesülni a pandémia végén.

Az egyik ilyen változó, hogy milyen fertőzöttségi eredménnyel zárul a járvány, vagyis mennyi megbetegedés, halálozás következik be, mekkora lesz a fertőzés kiterjedtsége és meddig húzódik el. Ugyanilyen fontos az emberi karakter, illetve hogy miként reagál egy-egy nemzet a helyzetre, ez esetben akár „nemzeti karakterről” is beszélhetünk, mutatott rá.
Rosta Andrea szerint a sok befolyásoló tényező ellenére bizonyos változások már most láthatók, a legtöbb a társadalmak mozgatórugóját és fejlődési motorját jelentő gazdaság területén tapasztalható. A változások nem kerülték el a társadalmak alappillérének tekinthető két humán alrendszert, az oktatást és az egészségügyet sem. A docens azt gondolja, hosszú távon a gazdasági változások mellett itt várhatóak leginkább nehézségek, illetve tennivalók.

Az oktatási rendszerben hozott változásoknak lehetnek nagyobb vesztesei. A digitális oktatásra való átállás egy új, eddig kevésbé elterjedt és kipróbált szisztémát hozott, ám hogy ennek mi lesz a kifutása, ma még nem tudható. A járvány következményei kapcsán nem lehet elhanyagolni annak a lélekre, a társas kapcsolatokra gyakorolt hatását sem, nem beszélve ezek következtében megjelenő pszichoszomatikus megbetegedésekről. Ennek egyik oka, hogy a koronavírus-járvány több szempontból más, mint a korábbiak. Az ismeretlen betegség váratlanul jött, nincs ellene vakcina, a kiterjedése világméretű, és senki nem védett ellene, bárki tudtán kívül tünetmentesen is fertőzést terjesztő lehet.

A prevenciós célú beavatkozások és intézkedések is kihatnak, kihathatnak az élet több szegmensére: a munkahelyektől az üzleteken át a családi és egyéb társas kapcsolatok beszüntetéséig. Az otthonba zártság, a szabadidős programok elmaradása ugyancsak kedvezőtlen hatást válthat ki.

A fentiek egyértelműen megelőlegezik az emberek fokozott félelemérzetét, a bizonytalanságot, a biztonság elvesztését, a magára maradottságot, izoláltságot. Ezt fokozhatja, hogy a közösségi médiában megjelenő valós vagy álhírek tömege állandó témává tette a járványt. Egyeseknél ez odáig vezethet, hogy folyamatosan csak erről beszélnek, nincs más témájuk, ami szorongáshoz, pánikrohamhoz, akár pszichoszomatikus megbetegedésekhez (fejfájás, alvási nehézség, koncentrálóképesség megváltozása vagy megváltozott evési szokások) vezethet.

A betegségtől való félelem, a szorongás stresszt jelent a léleknek, ami gyengíti az immunrendszert, illetve a megbirkózást a negatív eseményekkel, élményekkel mind fizikálisan, mind mentálisan. – Ha egyedül vagyunk, különösen ki vagyunk téve annak, hogy nem a realitások alapján szűrjük meg az információt, torzítunk a valóságon – mondta Rosta Andrea, hozzátéve, katasztrófahelyzetet vizionálhatunk vagy elbagatellizálhatjuk a valóságot.

A hosszú ideig tartó bezártságnak, a társas érintkezések tartós megvonásának kísérő jelensége lehet a visszatérő vagy folytonos lehangoltság, szomorúság, esetleg a depresszió tüneteinek megjelenése. Előfordulhat, hogy nehezen állunk neki a tennivalóinknak, vagy nincs kedvünk a feladatainkat megoldani. A bezártság sok esetben a fizikai aktivitás csökkenésével jár, ami tovább ronthat a helyzetünkön, a boldogság hiányát többen olykor a szükségesnél több kalóriabevitellel pótolják, gyakran nassolnak.

A bezártság az önmagunkra fókuszálást is erősítheti, többet foglalkozunk érzéseinkkel, gondolatainkkal, eddigi életünkkel, aminek akár pozitív hozadéka is lehet, vélte Rosta Andrea. De különösen az idősek esetében, akiknek életciklusából adódóan egyfajta életfeladat a számadás, veszélyes is lehet, ha nem elégedettek az eredménnyel, vagy nincs mellettük valaki, aki az esetleges negatív gondolatokat korrigálja.

Az esetleges kijárási tilalom bevezetése még intenzívebbé teheti a felsoroltakat. A kijárási tilalom hatósági ellenőrzése még feszültebbé és szorongóbbá tehet, hiszen úgy tűnhet, mintha a saját életünk irányítását teljesen elvesztettük volna, és mások rendelkeznek vele. Ráadásul az ilyen korlátozás a szabadságtól, a szabad mozgással kapcsolatos önrendelkezés jogától való megfosztottságot jelenti, ami indokolt lehet egy rendkívüli állapotban, egészségügyi vészhelyzetben, de belső feloldásáról, esetleges belső kezeléséről nem árt gondoskodni.

A társadalom „erősebb” csoportjai számára a járványnak és a vele járó korlátozásoknak, hacsak nem húzódik el a vártnál jóval tovább, nem lesznek jelentős következményei – vélekedett Török Emőke, a Károli Gáspár Református Egyetem szociológiatanszék-vezető egyetemi docense. Kényelmes és jól felszerelt lakásba bezárva, házhoz rendelve az ételt és az árukat, digitális eszközök és kompetenciák birtokában folyamatosan és intenzíven ápolva a társas kapcsolatokat, online jógázva és filmet nézve a járvány és a bezártság okozta stressz is könnyebben leküzdhető, részletezte.

Ugyanakkor Török Emőke szerint a társadalom egészét tekintve a járvány legfontosabb negatív hatása rövid távon a társas kapcsolatok gyengülése, az elszigetelődés lehet. Ez egyes, egyébként is kapcsolatszegény csoportokban nagyon súlyos következményekkel járhat. Korábban Ságvári Bence és szerzőtársai az European Social Survey adatait elemezve bemutatták: Magyarországon az idősek kapcsolati hálója európai összehasonlításban nagyon gyenge, hatvan százalékuk lényegében nem él társas életet. Az ő esetükben a szokásos napi rutinnal mégiscsak együtt járó társas érintkezés megszűnése vagy jelentős csökkenése katasztrofális hatással lehet a pszichés, sőt a fizikai jólétükre. Mivel
a járvány fokozott stresszel és szorongással jár, a körülményekkel még nehezebben tudnak megküzdeni. Tovább súlyosbíthatja az idősek helyzetét a „digitális szakadék”: ők vannak a legkevésbé abban a helyzetben, hogy sikeresen alkalmazzák a távoli kapcsolattartás digitális eszközeit.

Ugyanígy valószínűsíthető, hogy más marginális helyzetű csoportokat is fokozottan érint a járvány. A súlyos szegénységben élő gyerekeket, akiknek most le kell mondaniuk az iskolai étkeztetésről, a leszakadó közösségeket, akiket most kevésbé ér el a civil segítségnyújtás (is). A docens e körbe sorolta a bentlakásos intézményekben élőket, akiket nem tudnak látogatni a hozzátartozóik, illetve a bántalmazó kapcsolatban élőket, akik most még inkább össze vannak zárva a rájuk veszélyt jelentő személlyel.

A sérülékeny csoportoknak minden korábbinál nagyobb szükségük lenne a társadalom odafigyelésére: óriási próbatétel az ellátórendszer, az önkormányzatok, a civilek és mindannyiunk számára, hogy ezt az igényt hogyan tudjuk kielégíteni, s közben fenntartsuk a fizikai kontaktusok szükséges minimalizálását is – vélekedett Török Emőke. Ennek hiányában, tette hozzá, a járvány és következményei erősíthetik a társadalom kettészakadását és gyengíthetik a társadalmi integrációt.
Magyarországon a foglalkoztatási helyzet az utóbbi években európai összehasonlításban is jó volt, rendkívül alacsony szintre csökkent a munkanélküliség, egyes régiókban és ágazatokban már a munkaerőhiány biztosított kedvezőbb alkupozíciót a munkavállalóknak.

A járvány miatt azonban már elkezdődtek az elbocsátások, megint nő a munkanélküliek száma.

Nemcsak azok kerülhetnek nehéz helyzetbe, akiket esetleg elbocsátanak, hanem azok is, akik nem alkalmazotti munkaviszonyban dolgoznak, akiknek bevétele azonnal megszűnt vagy jelentősen csökkent. Tekintetbe véve, hogy még az utóbbi évek jelentősen javuló adatait figyelembe véve is a magyar lakosság nagyjából harmadának nincs megtakarítása (ők azok, akik úgy nyilatkoznak, hogy nem tudnának fedezni egy váratlan kiadást), számíthatunk rá, hogy sokan kerülnek a közeljövőben nehéz helyzetbe.

A felhalmozódó stressz és a nehezedő körülmények agresszióhoz is vezethetnek, egymás ellen fordíthatja az embereket. Ezért is fontos, hogy minél több olyan impulzus érje a lakosságot, ami az összefogás és a szolidaritás irányába mutat.
A soha nem tapasztalt helyzetnek néhány szempontból lehet pozitív hozadéka is. Például a kisebb-nagyobb csoportok, lakóhelyi, szakmai vagy bármilyen civil közösségek számára a járvány okozta nehézségek – akár
a mindennapi élethez kötődők, akár a gazdaságiak – kényszerítő erőt jelenhetnek arra, hogy kreatívan és öntevékenyen, összefogva és egymást segítve oldják meg a felmerülő problémákat. Születhetnek olyan közösségi megoldások, amelyek a járvány után is erőforrást jelenthetnek – vélekedett Török Emőke.

Rosta Andrea szerint is fontos kiemelni, hogy a rendkívüli intézkedések, mint minden krízis, szülhet pozitív élményeket. A szülők és diákok felfedezhetik, hogy jó dolog az iskola. A digitális oktatás egy új, innovatív eleme lehet az oktatásnak. A generációk összefogása és egymás segítése megmutathatja a családok erősségét és összetartozását.

Különböző egyéni és civil felajánlások az önkéntes munkában, a rászorulók segítésé­ben megmutathatja a közösség erejét, tenni akarását. A kötelező feladatok mellett időt szánhatunk olyan tevékenységekre is, amiket már rég tettünk meg az egyébként rohanó mindennapokban. A magunkba fordulás lecsendesíthet, lelassíthat, segíthet új energiákat mozgósítani bennünk. Tanulni kell a járványhelyzetből, ez lehetne napjaink legfontosabb üzenete – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Rosta Andrea.