Belföld

Totálisan hiteltelen balos kritikák

Magyarország volt az egyetlen válság érintette állam 2008-ban, amely egy gyufaszálat sem tett keresztbe a vesztesekért – ostorozta az akkori kormányokat Ferge Zsuza szociológus

Lesújtó kritikával illette néhány éve Ferge Zsuzsa, a baloldal ikonikus szociológusa a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok 2010 előtti válságkezelését. Az Orbán-tervet támadó ellenzék vezére, a most ingyenpénz osztogatására buzdító Gyurcsány Ferenc korábban arról beszélt, nincs ingyenebéd. Folytatjuk a 2008 utáni és a mostani válságkezelés összevetését.

Totálisan hiteltelen balos kritikák
Parlamenti életkép 2009-ből. Nem fukarkodtak a megszorításokkal
Fotó: MH

A szociális válság elkerülése érdekében a kormány adjon mindenkinek legalább havi százezer forintot, s hosszabbítsa meg kilenc hónapra a munkanélküli segély időtartamát – foglalható össze a balliberális ellenzék, illetve szakértőik követelése. A javaslattevők hitelességét alapjaiban kérdőjelezi meg Ferge Zsuzsa, a baloldal ikonikus szociológusának egy korábbi nyilatkozata.

Ferge egy 2015-ös konferencián így fakadt ki: „2008-ban Magyarország volt az egyetlen válság érintette állam, amely semmit, egyáltalán semmit, egy gyufaszálat sem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. Ilyen ország nem volt még egy. Mindenütt legalább a munkanélküli ellátást vagy a segélyezést vagy valami mást kiterjesztettek. Ennek következtében nálunk különösen nagy volt a szegényeket érintő veszély.”

Gyurcsány Ferenc, aki a csőd szélére juttatta az országot, még 2011-ben is arról papolt, dőreség ingyenességet követelni. Hisz a társadalom erőforrásai igencsak korlátozottak. Most viszont előkerültek az ellenzéki sublótokból az ingyenmilliárdok. Lehet velük dobálózni, közben nem megszavazni a koronavírussal szembeni védekezésről szóló törvényt, majd reggel, éjjel meg este bírálni a GDP húsz százalékát érintő Orbán-terv gazdaságélénkítő, munkahelyvédelmi lépéseit. A cégek támogatásán kiakadó, a kormányt érzéketlenséggel vádoló baloldal annak idején, a 2007–2009-es „pénzügyi világjárvány” kapcsán még azzal sem számolt, hogy a 25,1 milliárd dolláros külföldi hitelkeret önmagában nem képes a gazdasági bajokat orvosolni. Hiszen a vállalkozásoknak csak nagyon drágán volt lehetőségük forrást találni a fejlődéshez, a sokkból történő kibontakozáshoz és a munkahelyek számának növeléséhez. Az IMF-től kapott 15,7 milliárd, az Európai Uniótól érkező 8,1 milliárd és a Világbanktól postázott 1,3 milliárd dollár ellenére a hitelminősítők folyamatosan rontottak Magyarország akkori osztályzatain.

Míg azonban 2008-ban az Európai Unió még adott közvetlen támogatást, most nincs szó ilyesmiről, ám az akkori hitelezők komoly és súlyos feltételeket szabtak. A válság idején a forint megközelítőleg ötven százalékot romlott, az euró árfolyama pedig a korábbi 200–220-as szintről egészen 317 forintra gyengítette a magyar fizetőeszközt. A kényszerpályára állított magyar gazdasággal állnak szemben, s különböznek gyökeresen az Orbán-tervben eddig felvázolt gazdaságvédő és -élénkítő programok. Ezek nagyobb teret engednek a koronavírus-járvány bizonytalanságai miatt esetleg még felmerülő és szükségessé váló korrekcióknak is.

A kormányzati válaszok tehát gyökeresen eltérőek, az egyedüli párhuzam az, hogy George Soros akkor is Magyarországra rontott, az OTP ellen vonultatta fel hadait, most pedig a hírek szerint a forintot ostromolja. A 2008-as válság idején csak gazdasági szempontok érvényesültek, megszorító intézkedésekkel: többek között megszüntették a most visszaépülő tizenharmadik havi nyugdíjat, csökkentették a gyed és a gyes időszakát, nőtt a jövedéki adó, emelték a nyugdíjkorhatárt, csökkent a táppénz is.

Most viszont elsősorban az emberek életét kell megmenteni, miközben a gazdaságot is védeni kell, mégsem születnek ilyen döntések. Ellenkezőleg. A teljesség igénye nélkül: az állam átvállalja a bérköltségek egy részét, hitelfizetési moratóriumot vezettek be, megtiltották a kilakoltatásokat és számos, a vállalkozások életét megkönnyítő döntést hozott a kormány.

Az Egyesült Államokból 2007-ben elinduló másodlagos jelzálogpiaci válság gyűrűzött át Európába, s lett belőle 2008-ra pénzügyi világjárvány. A mostani válság ennél sokkal súlyosabb, ennélfogva felelősebb magatartást igényelne az ellenzék részéről is. Ehelyett marad a milliárdokkal történő dobálózás, meg az álszent szociális érzékenység.

Kapcsolódó írásaink