Válságkezelés Gyurcsány-módra az Orbán-tervvel szemben: hitelek és megszorítások

Az ellenzék teljesen hiteltelen, amikor a gazdaságról vagy a munkahelyek megvédéséről van szó, a baloldal mindig úgy kezelte a válságot, hogy újabb és újabb terheket rakott az emberek vállára, ahelyett hogy segített volna nekik – hangsúlyozta Böröcz László, a Fidesz frakcióvezető-helyettese tegnap a párt Facebook-oldalán közzétett videóban. Emlékeztetett arra: a válság idején elvették a 13. havi nyugdíjat, megnyirbálták a családtámogatásokat, csökkentették az önkormányzatok támogatását, és nyakig eladósították Magyarországot az IMF segítségével. Most azok az ellenzéki képviselők kritizálják a gazdaságvédelmi akciótervet, akik ezeket a megszorításokat mind megszavazták, így Gyurcsány Ferenc és Vadai Ágnes a DK-ból, Korózs Lajos az MSZP-ből, valamint Burány Sándor „Karácsony Gergely pártjából” – mondta Böröcz.

Lássuk a tényeket! A Gyurcsány–Bajnai-féle válságkezelés a hitelfelvételre és megszorításokra épített. A megszorító intézkedések adóemeléseket, új adónemek bevezetését, nyugdíjcsökkentést jelentettek, a különböző támogatási formák, így a szocpol, a családi pótlék, a gyermekgondozási-díj összege pedig csökkent, és ugyancsak mérsékelték a gázár támogatását.

A Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok 2002 és 2010 között csaknem százkilencven, magyar tulajdonban lévő céget privatizáltak, az állami vagyon hatalmas ütemben apadt. Az országnak nem volt pénze, tartalékai, így csekély lehetőség kínálkozott gazdaságélénkítő megoldásokra, s nem is próbálkoztak ilyesmivel. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kiszolgáltatott helyzetben elsőként kért külső segítséget. Már a válság Európába való begyűrűzésének tizenkilencedik napján megállapodott az IMF-fel, majd rövid időn belül a Világbankkal is. A Lehmann Brothers 2008. szeptember 15-én bejelentett csődvédelme után a pánik szele vírusként érkezett meg a pesti tőzsdére is, október 9-én például az OTP részvényeinek ára 22 százalékot zuhant. Az esés mögött külföldi spekulánsok állhattak, köztük Soros György.

Gyurcsány akkor tizenkét pontos mentőcsomagot hirdetett. Ezek a betétesek biztonságának erősítését és a nyugalom megőrzését szolgálták, buzdították továbbá a befektetési alapokat, hogy vásároljanak állampapírt, s megnyitottak egy nyolcszázmilliárd forintos keretet a kis- és középvállalkozásoknak, jobbára konkrétumok nélkül. Azt sosem tudjuk meg, hogy ténylegesen ebből mennyi forrás segítette a kkv-szektort. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy javasolták a pénzügyi felügyelet megerősítését is. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2012-ben elkészült parlamenti vizsgálóbizottsági jelentés szerint – amely a lakosság eladósodásának okairól szólt – a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről, mint elvileg független intézményről azt állapították meg, hogy a kormány alosztályaként működött. Amúgy szótlanul tűrte a lakosság beetetését a devizahitelek boomját segítendő, s lényegében együttműködött az emberek kirablásában. A Bajnai-kormány idején az IMF-es mentőcsomagból a hitelezéssel együtt járó biztosítéki intézkedést, a kötelező tartalékrátát öt százalékról kettőre csökkentették. Ez volt az a lépés, amit a lakosság úgy kommentált, hogy az állam hatszázmilliárd forinttal megsegítette a bankokat.

A megszorítások révén a lakosságnak csak a feketeleves jutott. A kormány azonban igyekezett a központi közigazgatás kiadásain is farigcsálni, csökkentették például az állami vállalatoknál az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok tiszteletdíját, leállították a gépkocsi-, telefon- és bútorbeszerzéseket, és a lakosság tájékoztatására szolgáló forrásokat is megnyirbálták. Ez olyan jól sikerült, hogy a 2008. november 8-án Veres János pénzügyminiszter és a nyolc legnagyobb kereskedelmi bank vezetője által aláírt megállapodást sikerült eltitkolni a lakosság elől. Pedig ez azt rögzítette, hogy azok az ügyfelek, akik kérik devizahitelük forintosítását, azt december 31-ig megtehetik – akkor az árfolyam még csak száznyolcvan forint körül járt.

Ma az ellenzék vezetőjeként tetszeleghet az a bukott miniszterelnök, aki gyakorlatilag titokként kezelte az említett megállapodást, és ezzel családok tíz- és százezreit, emberek milliót tette részben vagy teljesen tönkre.

(Folytatjuk)