Az IMF köldökzsinórjától az Orbán-tervig

Az Európába sebesen és sunyin megérkező koronavírus-járvány közepette itt Magyarországon ez idáig még arra sem volt idő, hogy számba vegyük századunk korábbi világválságának, az Egyesült Államokban 2007-ben kezdődő, s az öreg kontinensre 2008-ra átterjedő pénzügyi vírus okozta krach tanulságait. De ma már nagyon is kötelező feltenni a kérdéseket: melyek a hasznosítható tanulságai a mai időszakra a pénzügyi válságnak, vannak-e azonosságok, és mi a különbözőségek oka? A legdurvább különbség persze az, hogy a dollár féktelen zuhanása, majd a pénzügyi katasztrófa szisztematikus, de irányultságában főként Európára történő rázúdítása csupán a gazdaságot és az emberek pénztárcáját, munkáját kezdte ki, ellenben a mostani válságban a legfőbb prioritás az emberéletek védelme, ami önmagában is megnehezíti a gazdasági döntések meghozatalát.

A Gyurcsány-kormány 2008-ban Zalán futásaként kezelte alapvetően a válságot, a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF), a Világbanktól és az Európai Bizottságtól kért összesen 25,1 milliárd dolláros segítséget, miközben a kormány saját maga nagyon gyenge lábakon állt. Szinte parodisztikus, hogy a Gyurcsány-kormány a legnagyobb mértékben akkor hajszolta bele Magyarországon az emberek, családok százezreit, amikor az USA-ban naponta tucatjával jelentettek csődöt bankok, s Soros György spekuláns akkor az OTP ellen intézett támadást, most pedig a forint gyengítése érdekében alakítja ki a hadállásait, hogy némi párhuzamot is felfedezni véljünk a történések mögött.

Párhuzam, persze az is, hogy míg 2008-ban az Európai Unió adott közvetlen támogatást a kormányoknak, addig most semmi ilyesmiről nincs szó, még ha azt a hazai ellenzék, s kivált Ujhelyi István szocialista politikus naponta belehazudja az emberek fülébe. Az akkori válságban, 2008-ban Magyarország elvesztette szuverenitását, hiszen a hitelező szervezetek a hitelnyújtáskor komoly feltételeket szabtak a magyar kormánynak, a Gyurcsány és később a Bajnai-kormány lényegében bábkormányként hajtotta végre az IMF, a Világbank parancsait. Ezzel áll szemben az Orbán-terv, amely nem hajlandó a világ pénzügyi csendőreinek lélegeztetőgépeire kapcsolni magát - végső soron tehát a magyar embereket.

A Gyurcsány és a Bajnai-kormányok gazdaságpolitikája azt eredményezte, hogy az ország a csőd szélére sodródott - a pénzügyi „segítség” határideje ugyanis 2010 március végéig szólt, ennek áldásaiból az akkor előre borítékolhatóan már rövidesen megalakuló második Orbán-kormány már nem részesült. Csupán az átkaiból, hiszen mindössze a visszafizetés édes terhét hagyták Gyurcsányék az utódokra és a magyar adófizetőkre.

Az akkori válság idején a forint megközelítőleg ötven százalékot romlott és a korábbi 200-220-as szintről egészen 317 forintig esett az euró árfolyama. Mindezt tetézte, hogy a lakosság devizahitelei és az államadósság szerkezete - a mostanihoz képest jóval magasabb aránya a devizában lévő államadósságnak - szintén karanténba zárta és kényszerpályára állította a magyar gazdaságot.

Ezekkel állnak szemben a válság mai kezelése során az Orbán-terv gazdaságvédő és élénkítő programjai.