Nincs fontosabb, mint a szolidaritás

– Veszélyhelyzet idején a képviselő-testületek, bizottságok nem üléseznek, s az önkormányzati törvény lehetővé teszi, hogy a polgármesterek a tiszteletdíjak kifizetését felfüggesszék. Nem nagyon hallunk arról, hogy ezzel a polgármesterek élnének. Miért?

– Nehéz időkben nincs fontosabb, mint az összefogás, a szolidaritás. Ennek számos jelét látjuk a településeken, ugyanakkor azt mi is érzékeljük, hogy a polgármesterek ilyen lépésre nem szánják el magukat. De azt is látni kell, hogy a kétezer lakos alatti, illetve a még kisebb helységekben egy ilyen intézkedés érdemben nem tudna javítani a megsokszorozódott szociális gondokon. Magyarország háromezer-kétszáz településén kétezer-háromszáz olyan önkormányzat működik, ahol a képviselők legfeljebb öt-tízezer forint tiszteletdíjat kapnak, azt is inkább csak akkor, ha közfeladat-ellátásuk során költségeik merülnek fel. Ezeket az önkormányzatok jellemzően megtérítik a képviselőknek, ezt tapasztaljuk az ezerhatszáz tagönkormányzatunknál, már azoknál, amelyeket ebbe a kategóriába lehet sorolni.

– Egy polgármester ismerősöm azt mondta, a településvezetők a tiszteletdíjakat nem fogják megvonni az érintettektől, mert nem kívánják magukra haragítani a testületek, illetve a bizottságok tagjait. Mi erről a véleménye?

– Az ötvenezer lakosnál nagyobb településeken már kezdjük tapasztalni azt, hogy a képviselők kilencven százalékánál ez már részben megélhetési kérdés, szinte főállásúak­nak tekinthetők. Emiatt a polgármesterek nem fognak felvállalni egy ilyen döntést. Ugyanakkor ennél a településtípusnál a tiszteletdíjak összege jellemzően ötvenöt-hatvanezer forint, vagyis ahhoz nagyon kevés, hogy ebből szolidaritásalapú segítségnyújtás elvárható lenne tőlük.

– A nagyobb települési önkormányzatoknál sem hallani tömegesen a képviselők részéről gyakorolt szolidaritási akciókról, s arról, hogy önként lemondanának a tiszteletdíjukról…

– Ez a kör már a megyei jogú városok, illetve a fővárosi kerületek önkormányzati képviselőit érinti. Éppen erre a körre céloztam, amikor az imént azt állítottam, hogy az önkormányzati képviselők jelentős többségénél nagyon is megélhetési kérdés a tiszteletdíj. Ebben a kategóriában már egészen más dimenzió­ban alakulnak ezek a tiszteletdíjak, sok önkormányzatnál háromnapos munkával annyi pénzt lehet keresni, amennyiről a legtöbb munkavállaló csak álmodik. Én ezt nem tartom normálisnak. Mégis csak önkéntesen, a köz érdekében vállalt feladat a képviselet. Ami, ha nem társul az elvárható alázattal olyan súlyos helyzetben, amiben most élünk, akkor a változást az emberek a következő választáson voksaikkal fogják kikényszeríteni.

– Ilyen optimista?

– A nép nem felejt. Aki ilyen súlyos megrázkódtatásokkal járó korban az általa képviseltekkel szemben nem a legnagyobb szolidaritást tanúsítja, azt előbb-utóbb kiveti a társadalom a tisztségéből.