Belföld

Nem kell félni a digitális oktatástól

Olyan rendszereket érdemes használni a tanároknak, amelyeket jól ismernek, és nagy biztonsággal képesek működtetni

Az, hogy a gyermekek órákat töltenek a kijelzők előtt, még nem jelenti azt, hogy kellő digitális tudással rendelkeznek – mutatott rá lapunknak egy digitálispedagógia-kutató. Szűts Zoltánt a távoktatás lehetőségeiről kérdeztük.

Nem kell félni a digitális oktatástól
A Nagykanizsai Tankerületi Központ digitális eszközöket osztott ki rászoruló tanulóknak, illetve szüleiknek az átmeneti időszakra tegnap a letenyei iskolában
Fotó: MTI/Varga György

A távoktatás most a digitális oktatásra való átállást jelenti, és nem kell félni a technológiától, de mivel a jelenlegi helyzet mindenki számára új, épp ezért számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogyan kivitelezhető mindez – mondta lapunknak Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutató. Hozzátette, a digitális oktatás egyik sarokpontja, hogy tudatosítanunk kell, a technológia egyszerre lehet hatékony segítség, illetve magas stresszfaktorú tényező is. „Gyakran tapasztalom, hogy ha munkám során egy konferenciahívás közben probléma lép fel, és tíz résztvevőből akár csak hárman nem hallanak vagy látnak jól, milyen nehézkessé válik a kommunikáció” – jegyezte meg.

A közoktatásban olyan rendszereket érdemes használni szerinte, amiket a tanárok már ismernek, és ezért nagy biztonsággal képesek működtetni. A tanárblogoktól a videóra vett előadásokig nagy a kreatív módszertan tárháza. Számos lehetőség van a számonkérésre: programok, amelyekben tesztet lehet online kitöltetni a diákokkal, vagy gamifikációs jellegű platformok, amelyekben a tanulás játékos formában zajlik. „Egy kicsit mindig lehet kísérletezni. Hallottuk, az egyik jelszó az, hogy ki kell lépnünk a komfortzónánkból, és most erre van szükség az oktatásban. Figyeljünk arra, hogy ne teljesen új rendszerrel próbálkozzunk, mert azzal csak a világunkban most erősödő bizonytalanságot növeljük” – hangsúlyozta a kutató. Kiemelte, a szülőknek érdemes tudniuk: az, hogy a gyermekek napi több órát töltenek az okostelefon vagy a számítógép előtt, nem jelenti azt, hogy megvan a kellő digitális tudásuk is. Fontos a napirend kialakítása. Egy ilyen helyzetben ugyanis a módszertan szerepe válik fontossá. Itt kap hangsúlyt a tanárok közti szolidaritás. „Örömmel láttam, hogy több blog és Facebook-csoport is létrejött, ahol a pedagógusok egymással osztják meg a jó gyakorlatokat. Viszont figyelni kell arra is, hogy ne fulladjunk bele az ötletelésbe” – figyelmeztetett.

Szűts Zoltán: Nagy a kreatív módszertan tárháza, néha lehet kísérletezni
Szűts Zoltán: Nagy a kreatív módszertan tárháza, néha lehet kísérletezni
Fotó: MH/Papajcsik Péter


Két típusuk van a használható programoknak – folytatta Szűts Zoltán. Előbbiek a szinkron, vagyis a valós időben, alapvetően videókonferencia formájában zajló eszközök, amikor a tanár azonnal észlelheti a reakciókat, még ha nem is olyan formában, mint élőben. A szinkron eszközök egyik hátránya, hogy a digitális térben megváltozik az időérzékelés. A negyvenöt perces tanórák jól felépített menetideje itt nem működik, a diákok egy kijelzőre nem képesek ennyi ideig összpontosítani, ezért érdemes az oktatónak igazodnia az új média ritmusához, azaz tíz-tizenöt percig beszélni, majd különböző platformokon dolgoztatni a diákokat további felügyelet mellett, illetve projektmunkára ösztönözni őket. A másik az aszinkron, vagyis nem valós idejű programok csoportja. Erre vonatkozóan az Oktatási Hivatal is számos tartalmi ajánlást tett. Ezek lehetővé teszik, hogy pél­dául a tanár a digitálisan elérhető tankönyvből megadja, melyik leckét kell elolvasni, és ehhez javasol további tartalmakat, a számonkérés pedig történhet elektronikus felületen. Ellenőrizni kell azonban, valóban a diák válaszol-e a kérdésekre, szerencsére erre is vannak tapasztalatok – közölte a kutató.

Most a hangsúly a hatékony kommunikáción, a világos tanári utasításokon és a közösségépítésen van – húzta alá. Kitért arra is: az oktatásban most a szolidaritásnak és a bizalomnak kell megjelennie, hiszen új rendszerre, tantermen kívüli, digitális munkarendre kell átállni, méghozzá gyorsan. A szabályozás épp ezért rendkívül fontos. Ha az állam előáll egy konkrét menetrenddel, attól nem szabad eltérni, ha pedig az egyes intézmények dönthetnek, akkor azt kell követni. Ha ennél is lazább a szabályozás, a tanároknak a saját és a kollégáik bevált tapasztalataira kell hagyatkozniuk.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom