„Megvédjük a határt!”

– Helyzet van a görög–török határon, az uniós vezetők a szavak szintjén ezúttal a határvédők oldalára álltak. Megnyugtató?

– Kérdéssel válaszolnék: mi kell még ahhoz, hogy Európa felébredjen? Ha a 2015-ös év nem lett volna elég, az elmúlt öt esztendőben is történt néhány figyelmeztető esemény. Cselekvés helyett a narratívák háborúja zajlott, illetve zajlik, mert a Nyugat mindig arra törekszik, hogy elfedje a valóságot. De most már nem lehet. A szuverenisták narratívája egyébként azért erősebb, mert a valóságon alapszik. Pedig a régi tagállamok jó részében már harminc-negyven éve létező jelenség, ha úgy tetszik, valóság a bevándorlás, kevert társadalmak alakultak ki, ami – hiába próbálják bizonygatni – korántsem sikertörténet. Sőt. Ráadásul a gazdasági migránsok zöme oda is illegálisan érkezett. Ebből a szempontból Franciaország, Németország és Hollandia a leginkább érintett. Ebben a szituációban kénytelen ma szembesülni Európa a kőkemény valósággal, azzal, hogy százezrek próbálják áttörni az unió külső határait Törökország és a Földközi-tenger felől. A jelenlegi helyzet a tehetetlenség és a döntésképtelenség miatt alakult ki. Magyarország hiába tett megoldási javaslatokat, gyakorlatilag nem történt semmi.

– Azon kívül, hogy megépült nálunk a déli határkerítés, amely egyelőre visszatartotta az illegális migránsok próbálkozásait.

– S ezzel csaknem nullára tudtuk redukálni az illegális átjárást a szerb–magyar határon. Ennek dacára Brüsszel továbbra is összeurópai megoldásban gondolkodik, úgy, hogy átvennék a migrációs, illetve a menekültügyi politika kezelését. Ez nyilvánvalóan nem fog működni, a szuverenitást sértő centralizációt a tagállamok többsége sem támogatja, miközben a nemzetállami megoldás hatékonyságára éppen hazánk, illetve a visegrádi négyek adtak jó példát. A fizikai, az élőerős és a jogi határzár jelenlegi tudásunk szerint a következő időszak kihívásait is tudja kezelni, de ha további intézkedésekre van szükség, a kormány természetesen készen áll a szükséges lépésekre. A lényeg: mindenképp megvédjük a határt! Külön veszélyforrás amúgy, hogy a probléma brüsszeli kezelése egyre inkább elcsúszik az NGO-k felé. Ezek a legitimációs deficittel küzdő nemzetközi szervezetek ugyanis nem megállítani, legfeljebb menedzselni akarják a szerintük alapvetően jó folyamatot. Meg kell nézni, hogyan reagál a görög lakosság erre a ténykedésre! A jelek szerint nem éppen elégedettek velük. Látják ugyanis, hogy legfeljebb a krízis eszkalálódásában érdekeltek, az érintett országoktól pedig megpróbálják elvenni az önálló cselekvés lehetőségét.

– Azért a jelenlegi szituációt megpróbálja a magyar kormány felhasználni arra, hogy az Európai Bizottságtól megszerezze az eddig megtagadott határvédelmi költségtérítést?

– Bizonyos adminisztratív együttműködési költségekre kaptunk ugyan pár millió eurót, ám a kerítés fenntartására egy fillér nem érkezett. Vagyis az Európai Unió semmilyen formában nem támogatja az illegális migráció elleni leghatékonyabb eszközt. Érdekes, most a görögöknek ígértek pénzt. Minket kipécéztek 2015 elején, amikor a miniszterelnök bátran és egyenesen nemet mondott a bevándorlásra, egyúttal elsőként figyelmeztetett a veszélyekre. Igaza lett. Most jó esély van arra, hogy megismétlődjön, ami abban az évben egyszer már megtörtént.

– Az Európai Bizottság azért hozott döntéseket, még az unión kívüli tranzitzónák felállításáról is határoztak. Ezekből mi lett? Létezik egyáltalán ma olyan, hogy európai határvédelem?

– Ezeknek nyoma sincs, csupán látszatintézkedések történtek. Például a Frontex létszámát ezerötszáz fővel növelték, miközben csak a görögök most tízezer embert kérnek. Ami még ennél is nagyobb gond: azt sem értették meg, hogy oda kell vinni a segítséget, ahol a probléma van. Nem behozni a bajt Euró­pába. Normalizálni kellene a helyzetet Szíriában, Líbiában és a többi válságrégióban. Ha megy is anyagi támogatás ezekbe az országokba, azt nem hatékonyan használják fel, nincsen látszatja. Szemben a magyar Hungary Helps programmal, amelyben már az Egyesült Államok is közreműködik. A washingtoni adminisztráció egyenesen példaként tekint erre az egyre bővülő kezdeményezésre. Látják ők is, az NGO-k csak nyelik a pénzt, s ahogy már említettem, nem abban érdekeltek, hogy a helyszínen szülessen megoldás.

– Jól érzékeljük, hogy a kormány ismét „megtalálta” Soros Györgyöt?

– Sorost nem nehéz megtalálni ezekben a folyamatokban, maga ismertette politikai tervét még 2015 őszén. Ennek láthatjuk azóta megvalósulni minden egyes elemét. Például ott van az újabb uniós költségvetési javaslat, amely háromszorosára növelné a nem kormányzati szervezetek közvetlen brüsszeli támogatását, azért, hogy a spekuláns által befolyásolt csoportok a nemzeti kormányok megkerülésével kezeljék a migrációval vagy éppen a romákkal kapcsolatos programokat. Brüsszel lopakodó jogalkotással vonná el a jogköröket a tagállamoktól, és olyan szereplőknek adná át azokat, amelyek nem tartoznak elszámolással a választópolgárok felé. Ráadásul legfeljebb kirakat-szakértelemmel bírnak. Ez elfogadhatatlan.

– Ők azt mondják: ellenőrzik a hatalmat, ehhez pedig anyagi függetlenség kell. Van benne logika.

– Csakhogy a hatalom ellenőrzésére az emberek és nem az NGO-k jogosultak.

– Ha már itt tartunk: mikor indul az újabb nemzeti konzultáció?

– A kérdések már ismertek, terveink szerint a március 15-e utáni héten kezdődhet az ívek postázása. Reméljük, a koronavírussal kapcsolatos kihívások nem fognak „bekavarni”. Egy biztos: ez az eszköz bevált. Egyedülálló ez a közvetlen kapcsolat a társadalom és a kormányzat között, az eddigi visszajelzések alapján pedig az emberek értékelik a lehetőséget, volt olyan, hogy több mint kétmillióan válaszoltak. Kétségtelen, a kormánynak van egy elképzelése a világról, egyúttal válaszai is a felmerülő kihívásokra, ezek a konzultációk pedig kitűnő alkalmak arra, hogy megmérjük, mit gondol ezekről az ország. Ismét fontos témák lesznek, így például a börtönbiznisz, a gyöngyöspatai ügy vagy a bevándorlással kapcsolatos kártérítési perek. Utóbbi esetben évtizedek alatt kialakult, iparszerűen működő rendszerekről beszélünk. Mindez egyszerre érinti az alapvető igazságérzetünket, de a szuverenitásunk védelméről is szól.

– Az ellenzék mindig felrója, a kormány csak alákérdez, most meg azt is, gyűlöletkeltés folyik, ezúttal a romákkal szemben. Mit gondol erről?

– Miért kellene nekünk elfogadni az ellenzék elmúlt tíz évben hangoztatott interpretációját? Abból indulnak ki, hogy tagadnak mindent, amit mi csinálunk. Most éppen a Gyurcsány-párt környékén szerveződnek újra a balliberálisok, megtoldva a Jobbikkal, így ismét kicsit hangosabbak. Már utaltam rá: a kormány alapvetően megerősítést vár a saját elképzeléseihez, ám ezekre nemet is lehet mondani. Ennél demokratikusabb eszközt nem nagyon tudnék elképzelni. Ami a gyűlöletkeltés vádját illeti: szerintem az emberek pontosan látják, 2010 óta több mint nyolcszázezer új munkahely jött létre, sikeres a közfoglalkoztatás, és számos program segíti a társadalmi felzárkózást. Ez a valódi megoldás a leszakadók felemelésére, ám kétségtelen, ezen a területen nem várhatók gyors sikerek. Ugyanakkor megmozdultak a helyi közösségek, Gyöngyöspatán is jelentős integrá­ciós eredmények vannak már. Jogászkodással és kártérítési perekkel nem, csak kőkemény munkával lehet leküzdeni az akár évszázadok óta bebetonozott viszonyokat. Idő kell. Ezért akarunk véget vetni az ügyvédek és a nemzetközi szervezetek által vitt, bizniszjellegű gyakorlatnak, amely bizonyosan csak ártani tud az érintetteknek.

– Ugyanakkor jelen állás szerint százmilliót ki kell fizetni szegregációs kártérítésként a gyöngyöspatai romáknak. Mi lesz ebből?

– Még hátravan a Kúria jogerős döntése. Addig is be kell zárni azokat a törvényi kiskapukat, amelyek lehetővé tették az említett, a joggal való visszaélést jelentő eljárásokat. Miközben Magyarország továbbra is meg kíván felelni a nemzetközi egyezményeknek, véget kell vetni ezeknek az üzletszerű procedúráknak.

– Akkor biztosan nem mondjuk fel az emberi jogok európai nyilatkozatát?

– Szó sincs róla, ahogy az Európai Unióból sem lépünk ki. Ha bajunk van valamivel, szóvá tesszük, s megpróbáljuk visszarángatni a rendszert oda, ahol lennie kellene, s a józan ész talaján kezelni a felmerülő problémákat.

– És az Európai Néppártból sem lép ki a Fidesz?

– Kormányzati szóvivőként pártügyekben nem nyilvánulnék meg. Ám annyit elmondhatok, nem nálunk pattog a labda. A Fidesz elvei változatlanok, miközben az EPP folyamatosan balra sodródik. A kereszténydemokrata felfogást, a családok és a nemzetek védelmét egyre inkább felváltja a liberalizmus, amit a szavazók sem díjaznak. Elég csak megnézni a nyugati tagpártok választási eredményeit. Nem nekünk kell magyarázkodnunk, miután a Fidesznek van a legnagyobb társadalmi felhatalmazása a pártcsaládban.