Patrióta nevelés kell

– A versenysorozatot stílusosan a Szemere Miklós egykori lövőházából átalakított vendéglőben tartották a XVIII. kerületben. A helyszínválasztás egyfajta üzenet?

– Pontosan ez volt a szándékunk, hiszen a kor építészeti stílusát megőrző házban készült fel az 1912-esstockholmi olimpiára a hadipuska versenyszámban aranyérmet nyerő Prokopp Sándor. Itt egyszerre jelenik meg nemzeti kultúránk számos fontos eleme. A történelmi személy, az építészeti érték, a honvédelem fontossága és a nemzetközi elismerést jelentő sportsiker. Szemere Miklós fizikai, szellemi, tartásbeli felkészültséget adhat napjainkban is a fiataloknak, példája ma is követendő.

– A versenysorozat a módosított Nemzeti alaptantervhez hasonlóan a magyar történelem értékeire összpontosít. Nem tart támadásoktól?

– Ezekre fel vagyunk készülve, de nekem a kollégáimmal együtt az volt a feladatom, hogy kialakítsunk egy stratégiát, amellyel a gyerme­keink kötődését erősítjük a szülőföldhöz, és így egészséges patriotizmus alakul ki bennük. Az elmúlt másfél évben rengeteg szakembert vontunk be a munkába. Látjuk, milyen helyzet van a világban, Európában. A globalizáció egységesítéssel jár, amely komoly kihívást jelent a nemzeteknek. Szerintem úgy szép a világ, hogy ha sok-sok nemzet lakja, és ezek a nemzetek együttműködnek, megismerik egymás értékeit, de nem egymás rovására határozzák meg önmagukat. A tapasztalható egységesedési folyamat hatással van minden államra, nemzetre. Bizonyos kultúrák, értékek különösen nagy kihívás előtt állnak. Ha mi, magyarok nem gyűjtjük össze az értékeinket, és nem ilyen szellemiségben oktatjuk a gyermekeinket, akkor nem lesz hosszú távon jövője a magyarságnak.

– A tudás megszerzése elegendő a nemzeti érzés erősítéséhez?

– A fiataloknak tisztában kell lennünk nemzeti értékeinkkel, kultúránkkal, történelmünkkel, a hungarikumokkal. Erről szól többek között a Nemzeti Értéktár feltöltése. Amikor a szülőföld iránti elkötelezettségről beszélünk, az egy teljesen egészséges, normális emberi érzés. Ha a felnövekvő nemzedéket csak a pragmatikus világban próbáljuk meg elhelyezni – legyél mindig ügyes, okos, rafinált –, akkor az értelmi intelligenciájuk nagyon magas lesz, de az érzelmi intelligenciájuk sekélyes marad. Tudást és érzelmeket egyformán kell adnunk a gyermekeinknek az oktatáson keresztül. A hazaszeretet kérdése nem elsősorban információs kérdés, sokkal inkább érzelmi kötődés, hiszen a szülőföld nem egy földdarab. Ezt megtartani, megóvni, mindannyiunk felelőssége.

– Mennyire számítanak a peda­-gógusokra?

– Számos eszközrendszer szükséges. A pedagógusok kulcsszereplők, szövetségesként tekintünk rájuk. Továbbképzésük, a tankönyvek átalakítása, sok-sok olyan ötlet, ami gyermekeinkben ezt az egészséges patrióta érzést kialakítja. Végig­néztem, hogy a huszadik században milyen oktatási módszereket, tankönyveket alkalmaztak. Áttekintettük a nemzetközi példákat is. Vannak, ahol a nemzettudat megőrzésére erőteljesebben figyelnek, másutt átírták és feladták ezt a célt, és inkább állampolgári ismereteket tanítanak, és a nemzettudat megjelenésének nincs helye.

– Ez leginkább Nyugat-Európárajellemző?

– Többnyire valóban így van, bár a franciáknál egészen komoly próbálkozások vannak, hogy az egységes francia nemzettudatot ismét kialakítsák. Nagyon sok bevándorló hátterű francia fiatal él náluk. Macronék például azzal próbálkoznak, hogy önkéntes katonai szolgálatra vigyék el a fiatalokat. Megpróbálják az integrációt a hadseregen keresztül is elősegíteni. A lengyel és az orosz oktatási rendszerben nagyon hangsúlyos a nemzettudat erősítése. Nagy-Britanniában is vannak próbálkozások. Minden nemzet érzi ennek a globalizációs folyamatnak a kihívásait, és próbál receptet készíteni az ősök értékeinek megőrzésére. Minden változik, de én azt mondom, hogy a lényeg nem, azaz a hazához való kötődés egy szép emberi érzés, a gyermekeink szívében ott van. Ezzel többek lesznek, értékesebb emberré válnak. Ez nem azt jelenti, hogy valamilyen militáns képzésről lenne szó. Egy jó patrióta sohasem soviniszta, rasszista, nem másokkal szemben határozza meg önmagát, a kultúráját, hanem azokra az értékekre büszke, amelyeket elődei sok-sok generáció során megteremtettek. A magyarságnak akkor van hosszú távon jövője, ha ezeket gyarapítják következő nemzedékek.