Belföld

„Sokat számít a pozitív hozzáállás”

Üzleti alapon alkalmazzák a Szerencsejáték Zrt.-nél a megváltozott munkaképességű embereket, és ők is ugyanúgy jutalékot kapnak, mint a többi dolgozó

Auerbach Istvánné Dóra rokkantsági nyugdíjazásáig egy nagyvállalatnál dolgozott könyvelőként. A 2000-es évek elején kedvezőtlen változások álltak be az egészségi állapotában, majd leszázalékolták.

„Sokat számít a pozitív hozzáállás”
Olga szereti a munkáját, és sorstársainak is tanácsokat ad az újrakezdéshez
Fotó: MH/Papajcsik Péter

Ekkor futott össze a buszon egy régi kollégájával, aki akkor már egy ideje a Szerencsejáték Zrt.-nél dolgozott sorsjegyárusként. Azt mondta neki, ne üljön otthon egyedül, menjen el dolgozni. Ennek már tizenhat éve, azóta árulja Tatabányán a kaparós sorsjegyeket. Tavaly ő kapta a cégnél az év karitatív árusa díjat.

Számtalan ismerőst szerzett a munkának köszönhetően, délelőtt nyugdíjasok, kisgyerekes anyukák teszik próbára nála a szerencséjüket. A legnagyobb nyeremény, amit Dóránál nyertek, huszonötmillió forint volt. Két lánya, négy unokája sok örömet szerez neki, de a munkát nem hagyná ott semmiért. Sikerének nincs különleges titka, mondja, „csupán” sok embert ismer, legfőbb erényének pedig határtalan türelmét jelöli meg. Végighallgat mindenkit, azt is, aki két órán át mesél a problémáiról. Sok „barátnőjével” nem is találkozik a sorsjegyárusstandon kívül. Elpanaszolják egymásnak az ügyes-bajos dolgaikat, a trafika végeztével többen is lekaparnak pár sorsjegyet. „Muszáj a gondokat otthon hagyni és mosolyogni a vásárlókra, ezt a szakmát csak jó kedvvel lehet csinálni. Én nagyon szeretem. El sem tudom képzelni, hogy otthon üljek egész télen a lakásban” – mondja Dóra.

A cég is nagyon segítőkész, teszi hozzá, mindenben támogatják a dolgozókat. Értekezleteket, továbbképzéseket tartanak, ezeken megoszthatják egymással hasznos tapasztalataikat, még az akadálymentesített vállalati üdülőben is nyaralhatnak az értékesítő kollégák, sorolja a fiatalasszony.

Rosner Imre, a Szerencsejáték Zrt. Karitatív Hálózatának osztályvezetője elmondja: 2003-ban fogalmazódott meg az igény az országban arra, hogy több megváltozott munkaképességű embert alkalmazzanak a vállalatok. Magyarországon akkoriban tíz százalék körül mozgott a foglalkoztatottságuk, mára ez a szám 42 százalékra módosult, különösen 2010 után emelkedett a munkavállalók száma.

A Szerencsejáték Zrt. jó kapcsolatot ápol több, fogyatékossággal élő embert tömörítő szervezettel, így például a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével. A hallássérültek kiválóan olvasnak szájról, de dolgozik a cégnél olyan kolléga is, akinek az asztalán egy speciális eszköz fekszik, amely felerősíti a vásárló hangját a hallókészülékbe. A vállalat egyébként nem jelzi, hogy a sorsjegyárus kollégák megváltozott munkaképességűek, a cég nem akar a játékosok együttérzésére apellálni.

Hogyan lehet valakiből sorsjegyárus? A cég alap kompetenciaelvárása a munkavállalókkal szemben az általános iskolai végzettség. Ha ezzel rendelkezik a jelölt, felvételi teszten kell átesnie, ahol az alapvető matematikai készségét vizsgálják, valamint hogy a magatartása normakövető-e. Ha a jelölt a felvételin megfelel, és munkába is áll, néhány hónapon belül képzésben vesz részt, amelynek során rengeteg szerepjáték segítségével sajátíthatja el a különböző szituációk kezelésének formáit.

A megváltozott munkaképességű alkalmazottak kezét később is fogja a cég, folyamatos visszacsatolást kapnak. Tájékozódhatnak a negyedéves értékesítési eredményükről, amely rámutat, hogyan teljesítettek magukhoz, illetve az átlaghoz képest. A próbavásárlások után ugyancsak kapnak visszajelzést. A Szerencsejáték Zrt.-nél üzleti alapon alkalmazzák a megváltozott munkaképességű embereket, vagyis versenypiaci körülmények között foglalkoztatják a fogyatékossággal élőket, akik ugyanúgy jutalékot kapnak, mint az ép munkavállalók. Státusaikon nincs közvetlen állami támogatás. Jelenleg hetven városban százhúsz helyen száznyolcvan kolléga dolgozik sorsjegy-értékesítőként.

A cég nagyon figyel az igényeikre. Vegyük például az ergonómiát: van, aki karfás, más fejtámlás, megerősített háttámlás vagy gurulós széket kap, a kerekesszéket használó kollégáknak állítható magasságú asztalt biztosítanak.

A megváltozott munkaképességű kollégák általában négyórás státusban helyezkednek el, de akad, aki öt vagy hat órában dolgozik. A sorsjegyárus munkatársak egyenrangú partnerek, javaslatokat tehetnek, amelyeket minden esetben megvizsgál a cég. Kérhetik munkarendjük módosítását, például a cukorbetegek délutánra általában fáradékonyabbá válnak, ezért sokszor inkább délelőtt dolgoznak; más nem szeret sötétben hazamenni. A vállalat a fogyatékosságügyben végzett tízéves tevékenysége elismeréseként 2019-ben elnyerte a Fogyatékosságbarát Munkahely Champion díjat.

Nagyon magas a munkahely megtartóképesség-szintje a megváltozott munkaképességű kollégák között, mondja Rosner Imre, mert világosak számukra a munkavégzés szabályai, a cég mindent írásba foglal. Akadnak olyan kollégák, akik már 10-15 éve is a cég alkalmazásában állnak, mint például Dóra. A vállalat idén továbbfejleszti a Karitatív Hálózatát, bevezetik körükben az online értékesítést, amelyhez minden munkatárs tabletet kap. Varga Olga is alig várja már, hogy az új eszközt a kezébe vehesse. Olga 2009-ben kezdett dolgozni a cégnél, egy barátnője ajánlotta figyelmébe a lehetőséget. A hölgy bőrdíszművesnek tanult, először ebben a szakmában helyezkedett el. Később távbeszélő-kezelő lett, majd bedolgozóként otthonában varrt.

Olgának születésekor megsérült a központi idegrendszere, háromtól nyolcéves koráig a Pető Intézet elődjébe járatták szülei, ott tanult meg járni. A kevés mozgás miatt merevek az izmai, járni csak kapaszkodva tud a lakásban, mozgása hivatalosan „nehezített”, jelenlegi állapota azonban gyermekkorához képest nagy előrelépés. „Sokan azt gondolják, hogy aki kerekesszéket használ, az értelmileg is sérült, persze, tudom, hogy élnek ilyen emberek is, de nem ez az általános” – mondja.

A Szerencsejáték Zrt. egy különleges cég, hangsúlyozza Olga is, akit a vállalat embersége fogott meg. Ugyanúgy kezelik a fogyatékossággal élő munkavállalókat, mint az épeket – teszi hozzá. Arra is lehetősége nyílik, hogy évente egyszer el tudjon menni gyógykezelésre Parádfürdőre, a vízi torna, a gyógymasszázs és a torna után ugyanis sokkal jobban érzi magát. Olga szerette volna elvégezni az úgynevezett révésztanfolyamot, és amikor lehetősége nyílt rá, a cég alkalmazkodott az oktatás időpontjaihoz, sikerült úgy kialakítani a munkarendjét, hogy részt tudjon venni hiányzás nélkül a képzésen.

A „révész” a frissen sérült embereknek segít az újrakezdésben, a tapasztalat ugyanis az, hogy a fogyatékossággal élők sorstársaiktól jobban elfogadják a tanácsokat. Olga ismeretei birtokában már családjában is tudott támogatást nyújtani. „Feküdhetnék otthon az ágyban, de mindig úgy voltam, hogy megcsinálok mindent egyedül, sohasem kértem segítséget – vallja Olga, hangsúlyozva, sokat számít a pozitív hozzáállás. Mi, akik kerekesszéket használunk, mind így gondolkodunk” – teszi hozzá.

Olga szereti az állását, mert rengeteg ismeretséget köthet, sok vásárlója visszatérő játékossá vált. A munkában nincs semmi nehéz, osztja meg velünk, „csak” oda kell figyelni. Az ő vásárlói nagyon rendesek, mondja, sokan kérdik tőle, segítenek-e rajta azzal, ha vesznek tőle egy-egy sorsjegyet. Egyet nem szeret csupán, amikor kevés a játékos, olyankor nehezebben telik az idő.

Kapcsolódó írásaink

Mintaprojekt Mezőcsáton

ĀAz a cél, hogy mindenki használja ki saját képességeit, és a jövedelméből teremtse meg a szociális biztonságát

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom