„Ilyenkor azért viszket az ember tenyere”

– Radikalizálódik a Fidesz, nincs politikai innováció – csak néhány kritika a baloldalról a részleteiben még nem is ismert újabb nemzeti konzultációról. Mit szól a reakciókhoz?

– A kormány eddig is minden fontos, hazánk jövőjét hosszú távon érintő döntés előtt kikérte az emberek véleményét, ami nyilván furcsa a baloldalnak. Ők ugyanis rendszeresen hivatkoznak az emberekre anélkül, hogy megkérdeznék őket. Az ellenzék egész egyszerűen ezzel a műfajjal nem tud mit kezdeni. Soha nem is tudott. A börtönbiznisz, a gyöngyöspatai kártérítés és a feltételes szabadlábra helyezés is szerepel majd az íveken, valamennyi olyan súlyos kérdés, amely sérti az emberek igazságérzetét, miközben komoly vita zajlik róluk akár nemzetközi szinten is.

– Vegyük a börtönbizniszt! A kritikusok szerint a kártérítések leállítása szembemegy a jogállamisággal.

– Szerintem ilyesmiről nincs szó. Az elsődleges feladat nyilván a kiskapuk bezárása, ezért át kell tekinteni az egész ügymenetet. Hozzáteszem, a kormány számos börtönt újított fel és épített, a program folytatódik, a kapacitás bővül. A pereket ugyanis alapvetően arra építik, hogy a panaszosok cellája kisebb az előírtnál, vagy hogy nem süt be eléggé a nap. Magyarán: rosszak a körülmények. Csakhogy az elítélteket, köztük gyilkosokat és rablókat nem üdülni küldik a börtönökbe a bíróságok. A jó ízlést és az igazságérzetet egyaránt sérti, hogy van, akinek évtizedeket kell dolgoznia egy akkora összegért, amekkorát egyes bűnözők kiperelnek a magyar államtól. Mégiscsak van egy határ, amit nem kellene átlépni.

– De miért beszélnek bizniszről?

– Mert egy valódi üzletág épült az ilyen eljárásokra, és kihasználva a kiskapukat, szakmányban indítják a kártérítési pereket a magyar állam ellen a részben Soroshoz köthető, magukat jogvédőnek nevező szervezetek, mint a Magyar Helsinki Bizottság és a TASZ, továbbá egyes baloldali ügyvédek. Csak az elmúlt két évben 8,6 milliárd forintba került mindez az adófizetőknek, ráadásul az összeg akár negyven százalékát a jogi képviselők tehették zsebre. Egyes beszámolók szerint a korábban balos képviselőjelöltként is próbálkozó Magyar György mintegy ötszázmillió forintot keresett ilyen ügyekkel. Ilyenkor azért viszket az ember tenyere.

– A gyöngyöspatai iskolai szegregáció ügyében is kártérítésről van szó. A jelek szerint az érintettek ragaszkodnak a pénzbeliséghez. Mit lehet tenni?

– Rendkívül elszomorító ez a történet. A már említett, Soros-hálózathoz kötődő alapítvány bujtotta fel a családokat arra, hogy pénzt követeljenek. Szerintünk a hátrányt elszenvedő gyermekekre kellene helyezni a hangsúlyt, ezért javasolja a kormány, hogy a jövőt biztosító oktatást, képzéseket kapjanak az érintettek, akár a megítéltnél is nagyobb értékben. Ez azért is jó lenne, mert az önkormányzatnak nincs elég forrása kifizetni a kártérítést. Fontos egyébként, hogy itt nem arról van szó, ki roma vagy nem roma.

– Az ellenzék ezt vitatja, ahogy az NGO-k is. Szerintük a Fidesz előhúzta a rasszista kártyát.

– Ez aljas rágalom, szó sincs ilyesmiről. Soros fia személyesen próbálta kihegyezni erre a történetet, szinte lázítva a magyarországi romákat a kormány ellen. Ellentéteket akarnak szítani. Valójában a kormány kulcskérdésnek tartja a társadalmi felzárkózás ügyét, ebben pedig nagy hangsúlyt helyez a munka­helyteremtés mellett az oktatásra is. Részben a közfoglalkoztatás, részben a különböző integrációs programok, ösztöndíjak és szakkollégiumok révén már komoly előrelépések történtek. A romák például megkétszerezték részvételüket a felsőoktatásban. Visszatérve Gyöngyöspatára: meg kell várni a Kúria jogerős döntését a kártérítésről. Továbbra is igyekszünk meggyőzni az érintetteket arról, hogy a gyermekeik jövője szempontjából optimálisabb lenne a képzéseket választani. Persze ez nem könnyű úgy, ha a „jogvédők” folyamatosan bujtogatják őket.

– Várható mindezek tükrében újabb módosítás a civiltörvény esetében is?

– Ezt még korai lenne megmondani, meg kell várni a nemzeti konzultáció eredményét. A válaszokból ezúttal is következhetnek jogszabályi módosítások.

– A feltételes szabadlábra helyezés szigorítását azonban már most támogatja a Fidesz. Ezzel meg sem várják a konzultációt?

– A frakciószövetség kihelyezett ülésén egyelőre a problémákat tárta elénk az Igaz­ságügyi Minisztérium, és jogosnak tartottuk, hogy lépni kell. Ugyanakkor ez addig nem következik be, amíg nem ismerjük meg az emberek véleményét. Azon az állásponton vagyunk, hogy életellenes bűncselekmények esetében ne lehessen idő előtt kikerülni a börtönből. A győri gyermekgyilkosság tragédiá­jánál egyébként alighanem az illetékes hatóságok is hibázhattak. S hiába szigorítottuk a Btk.-t, ha a bírósági gyakorlatban ez nem jelenik meg. Például a gyermekeit meggyilkoló apa szabadon bocsátásáról döntő bíró a lehető legenyhébb ítéletet hozta. Nem értjük. Változhat továbbá a gyermekek elhelyezésére, a szülői felügyeletre és a kapcsolattartásra vonatkozó szabályozás is, valamint felül kell vizsgálni a gyermekvédelmi jelzőrendszert is. Mindent el kell követni, hogy ilyen tragédiák ne történhessenek soha többé.

– Volt már jobb híre a bíróságoknak. Ott van a súlyos összeférhetetlenségi kérdéseket felvető Szeviép-ítélet is.

– Nyilván meg kell várni a bírósági hivatal belső vizsgálatának eredményét, ám ha igazak az eddigi információk, a rendszerváltoztatás óta az egyik legbotrányosabb, a bírói függetlenséget érintő ügyről van szó. Elképesztő, bicskanyitogató az egész. Ahogy az is, hogy egyes „független–objektív” véleményformálók bagatellizálják a történetet, illetve a szegedi baloldali városvezetés felelősségét. Mindez nem maradhat következmények nélkül, vissza kell állítani az embereknek a bírói intézmények iránti bizalmát.

– Vasárnap Orbán Viktor újabb akció-tervet hirdet. Mit üzen a Fidesz a klíma-védőknek?

– Azt, hogy hisztériakeltés helyett valódi intézkedésekre van szükség. A kormány, ahogy eddig is, úgy a jövőben is tényleges lépéseket tesz. Lehet nyilván klímavészhelyzetet hirdetni, ám ebből még önmagában nem következik semmi. Ehhez képest miniszterelnök úr komoly, kézzelfogható intézkedéseket tartalmazó csomagot jelent majd be, egyértelművé téve, valójában ki tesz a klímavédelemért, és ki az, aki csak beszél róla. Az egyszer használatos műanyag eszközök beszüntetését vagy az áruszállítással kapcsolatos változtatásokat már be is jelentettük. Kétségtelen, hogy a teljes karbonsemlegesség elérése drága mulatság, 2050-ig nagyjából ötvenezer milliárd forintba kerülne. Ezért ki kell kényszeríteni, hogy a költségeket alapvetően a globális szennyezők és a környezetet romboló nagyobb államok állják. Fontos, hogy erről Brüsszelt is meggyőzzük, különösen a következő, hétéves EU-s költségvetés tervezése miatt. A közép-európai térség nem szenvedhet hátrányt. Persze táblákkal utcára vonulni könnyebb, mint konkrét lépéseket tenni. A Fidesz megnyugtató válaszokat akar adni arra a kérdésre, hogyan lehet megóvni a környezetet és a gazdasági növekedést is fenntartani. Az említett törvénytervezetek, továbbá az idén is tavasszal elkészülő büdzsé mellett erről is szól majd a következő, tavaszi ülésszak a parlamentben. Reméljük, az ellenzék ezúttal a balhézás helyett a konstruktív, felelős politizálást választja majd.