Belföld

Honvéd és rendőr együtt őrzi-védi a Tiszán a határt

Éjjellátó, radar és nagy erejű reflektorok éppúgy segítik a munkát, mint a speciális kommunikációs eszközök vagy a hagyományos távcsövek

A műszerek az emberi szem számára átláthatatlan ködön, párán vagy sűrű hóesésen át is megbízhatóan leplezik le a betörési kísérleteket.

Honvéd és rendőr együtt őrzi-védi a Tiszán a határt
Folyamatosan pásztázzák a vizet és a partot
Fotó: MH/Katona László

Békésen ring a Baja nevű aknaszedő járőrhajó a szegedi rendőrség folyami kikötőjében. A szolgálatba lépő katonák az indulásig hátralévő időben szeretteiket hívják telefonon, vagy csak a vizet nézik. A város élete a mindennapi rendes kerékvágásban zajlik; a közeli hídon autók és furgonok rohannak a két part között ide-oda, az innenső rakparton parkolóhelyeket vadásznak a sofőrök, a folyóhoz vezető lépcsőn pedig fiatalok élvezik a ritka január végi napsütést és szellőt. Távolabb, a sétányon egy ember távcsővel kémlel valamit a messzeségben. Lehet, hogy az imént még a járőrhajót, annak indulását leste.

A motor finoman felbúg, a kormányos így jelzi, eljött a beszállás ideje. A fedélzetre lépés előtt mindenki kap egy masszív úszómellényt – a honvédek zöldet, a civilek narancssárgát, s rögzítésüket is akkurátusan ellenőrzik. Az óvatosság a vízen nem árt, a Tisza a Dunához képest is sokkal szeszélyesebb, örvényesebb – mondja az egyik flottillás. Majd hozzáteszi, „dunai gyerekként” bárhol-bármikor bátran megfürdik a kék folyamban, de erre a szőke Tiszában már nem szívesen vállalkozna.

Az 1954-ben gyártott, majd 2007-ben teljesen modernizált és újragondolt naszád nem véletlenül került részben közúton, részben a hullámok hátán a Dunáról a Tiszára, Szeged mellé. A várostól alig pár kilométerre ismét eléggé meleg lett a helyzet, jelenleg hivatalosan negyvenezer, kevéssé hivatalosan mintegy százezer illegális bevándorló áll készenlétben Szerbiában, hogy a 2015-ben tapasztalt áradathoz hasonlóan megpróbáljon Nyugatra jutni. A többi balkáni országban szintén akad további százezer, errefelé igyekvő ember. Schengen utolsó védvonala a magyar „vég” – ezt oltalmazzák huszonnégy órában a honvédek és rendőrök közös erővel.

A Tisza eddig, ha nem is leküzdhetetlen, de komoly akadályt jelentett a javarészt huszonéves férfiakból álló tömegnek, ám a kerítés megépülése és folyamatos erősítése felértékelte a vízi utat. Múlt héten tapasztaltuk, a vajdasági Magyarkanizsán pár nap alatt elfogytak a gumicsónakok és evezők, pedig az ötvennégy eurós darabár elméletileg nem egy „mindenét hátrahagyott menekült” zsebéhez van szabva. Igaz, a bármelyikük kezében ott lapuló legújabb, legdrágább okostelefonok sem…

A Baja rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel, amelyek biztosítják a katonai feladatok végrehajtását – mondja a délre forduló aknaszedő fedélzetén Gajdos Milán hadnagy. Az 1. Honvéd Tűzszerész- és Hadihajós Ezred kommunikációs tisztje kifejti, éjjellátó, radar és nagy erejű reflektorok éppúgy segítik a munkát, mint a speciális kommunikációs eszközök vagy a hagyományos távcsövek. Megtudjuk, a műszerek az emberi szem számára átláthatatlan ködön, párán vagy sűrű hóesésen át is megbízhatóan leplezik le a betörési kísérleteket. A tíztonnás AN–2 két, százkilencven lóerős motorja révén akár negyven kilométeres óránkénti sebességet is el tud érni, alacsony merülése pedig ideális az agyag- és homokpadokkal teletűzdelt Tiszához. A Baja alapvető, eredeti munkája hajózható vi­zeink aknamentesítése volt, de mivel ezt az idők során elvégezte, immár más, a kor kihívásainak megfelelő feladatokra, például járőrözés ellátására, kutatásra és mentésre, kiemelt személyek vagy szállítmányok kísérésére is használható – magyarázza a hadnagy. A hajótest fő anyaga amúgy nem a mágnesezhető vas, hanem az ebből a szempontból semleges alumínium, ennek oka, hogy így a második világháborúban ledobott úgynevezett számláló vagy indukciós aknákra semmiféle hatást nem tett az, hogy a Baja a robbanótestek keresése közben elhaladt a közelükben.

Hajó
Fotó: MH/Katona László

A vízen végtelen nyugalom uralkodik. A hajó által keltett hullámok visszaverődnek a partról, hátukon pedig hosszú kilométereken át vadkacsák és más vízimadarak százai lovagolnak. A hajó orrában egy-egy rendőr és honvéd pásztázza a közelt és távolt. A Szeretik a vizet? kérdésre egyszerre felelik: nem cserélnék senkivel. Szóba kerül a család és az időjárás, de a távcsövek társalgás közben sem kerülnek le a szemük elől egy pillanatra sem.

Ahogy közelítjük a határt, a folyó két oldalát sűrű sarjúerdő borítja, de elbújni nem nagyon lehet, mert a határvédelmi erők folyamatosan járják a bozótost. Az egyik kanyarulat közepén megcsillan valami a Tisza felszínén. Kiderül, szerb őrhajó az, az árral szemben dohogtatja motorját, s úgy őrzi a saját oldalát. Kisvártatva mi is kivetjük a horgonyt. Behúzódunk a fűtött kormányállásba. A motor halkan duruzsol a háttérben, beszélgetünk a vezetővel, s közben fél szemmel a vizet, a partoldalt pásztázzuk. Most amúgy a fedélzeten is kellemes, mert melegen süt a Nap, ám ugyanez a járőrözés éjjel, ködben, áradó folyón már nem ennyire nyugalmas. Márpedig a Tiszán viharban is kint kell dolgozni, oltalmazni a határt.

Objektum doboz

Kapcsolódó írásaink

Megerősítették a határ fizikai védelmét Röszkén

ĀA határátkelőhely korábban a gyalogosforgalom által használt kapuját drótkerítéssel és négy sor pengésdróttal zárták le, az átkelő közvetlen szomszédságában pedig két sorban több méter magas kerítést építettek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom