Belföld

Együttműködőbbek lettek a büntetőperek vádlottjai

Nem csak a „tömegügyek” gyors befejezését segíti elő az új törvény

Több szempontból is előrelépést jelentett a bíróságok ítélkezésében a 2018-ban hatályba lépett büntetőeljárási törvény, amely elsőre meglepőnek tűnő eredménnyel is szolgált a vádlottak hozzáállásával kapcsolatban – derül ki Kónya Istvánnak, a Kúria elnökhelyettesének értékelő tanulmányából.

Együttműködőbbek lettek a büntetőperek vádlottjai
Kónya István dicsérte az új törvényt
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

Abszolút sikernek, a 2018 júliusában hatályba lépett új büntetőeljárási törvény (Be.) sztárintézményének nevezte az előkészítő ülésekre vonatkozó új szabályozást Kónya István, a Kúria elnökhelyettese, a Magyar Ügyvédi Kamara folyóiratában, az Ügyvédek Lapjában a jogszabályról írt tanulmányában. Ahogy az elnökhelyettes írja, az új szabályozás a terhelt beismerése esetén lehetővé teszi az érdemi döntés meghozatalát, vagy ha nem, megszabhatja a bizonyítás irányát.

Kónya egy érdekes jelenségre is felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban, jelesül, hogy a változtatással növekedett a terhelti együttműködés, amely egyebek mellett arra vezethető vissza, hogy a vádlottak sem akarnak évekig a bíróságra járni. Többször előfordult, hogy az egyébként éveken át tagadó vádlott a bűnösségét megállapító, azonban számára elfogadható joghátrányt kiszabó ítéletet a tárgyaláson tudomásul vette, pusztán azért, hogy befejeződjék az eljárás. Bár a feltételezés szerint az egyszerűbb megítélésű „tömegügyek” gyors befejezését tenné lehetővé az új szabályozás, de a gyakorlat ezen túltett, mert arra is volt példa, hogy jelentős tárgyi súlyú, a legsúlyosabb büntetést is lehetővé tévő ügyben vezetett eredményre. Előkészítő ülésen érdemi ítélettel a peres ügyek 18–25 százaléka fejeződik be jogerősen.

Kónya idézi a Debreceni Ítélőtábla elnökének értékelését, amely szerint az új Be. lehetővé teszi, hogy a bíróságok a nagy, bonyolult ügyek tárgyaláson történő elbírálására koncentráljanak, mert működik a szűrő, az ügyek jelentős része az előkészítő ülésen beismeréssel befejeződik. A fellebbezések körében pedig növekszik azoknak az ügyeknek a száma, ahol érvényesül a célhoz kötött fellebbezés, mégpedig azáltal, hogy a terhelt és védője csak a büntetést sérelmezi. Kónya István ugyanakkor kritikaként jegyzi meg, hogy a gazdálkodással összefüggő kiemelt bűncselekmények esetén a bíróság összetételére vonatkozó új szabályozás, miszerint a háromfős bírói tanács egyik tagjának egy gazdasági vagy egy polgári ügyszakos bírónak kell lennie, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tapasztalatok szerint a nem büntetőügy szakos bíró érdemben nem segíti a tanács munkáját, szerepe passzív. Kónya jelezte, hogy az OBH már kezdeményezte az erre vonatkozó passzus hatályon kívül helyezését, és ezt a jogalkotók is akceptálják.

Kapcsolódó írásaink