Belföld

Téveszme, hogy a bevándorlás megoldhatja a demográfiai válságot

A gyermekvállalást ösztönző nyugdíjreform és adórendszer mellett a hivatásos szülő program jelenthet megoldást – véli Benda József társadalomkutató

Ha munkaviszony lehetne a hivatásos szülőség, akkor ezzel igen jelentős lépést tudnánk tenni a mai negatív demográfiai folyamatok megfékezésére – hangoztatta a lapunknak adott interjúban Benda József. A társadalomkutató szakember Szakadék szélén című köny­vé­ben igencsak sötét jövőt vázol föl nemzetünkről. Mint fogalmazott, a hivatásos szülőséget vállaló családtagoknak rendes bért kellene adni ahhoz, hogy képesek legyenek megélni.

Téveszme, hogy a bevándorlás megoldhatja a demográfiai válságot
„Cselekedni kell, különben hatmillióra fogyhat a magyar népesség”
Fotó: MH/Hegedüs Róbert

– Korábban, immáron öt éve megjelent könyvében a magyarságra nézve igen sötét jövőt vázolt föl. A minap megjelent új, ön által szerkesztett mű is hasonló hangnemben íródott?

– A Jövőnk a gyermek című, Báger Gusztáv professzor úrral szerkesztett könyv a magyarság legsúlyosabb létkérdésével, a demográfiai folyamatokkal foglalkozik, míg a korábban, 2014-ben kiadott A szakadék szélén című alkotásom a végzetesen kiüresedő iskolák kapcsán született. A mostani kiadvány alcíme hosszú ugyan – Adalékok a népességgyarapodás társadalmi programjához I. –, ám ennél sokkal többről van szó benne. A számszerűsítés, azaz a római egyes pedig azt jelzi, hogy a szerzői kollektíva további kötetek összeállítására is vállalkozik a jövőben.

– Hányan és meddig dolgoztak a köteten?

– Durván négy esztendeje, 2015 őszén tíz kollégámmal kezdtünk behatóan foglalkozni nemzetünk legnagyobb kihívásával, a népességfogyással. A műhely ma már több mint háromszáz tagot számlál. Akadnak közöttük demográfusok, pedagógusok, közgazdászok, biológusok, orvosok, pszichológusok, jogászok és művészek, valamint mérnökök, filozófusok, papok, lelkészek, szociológusok is. Mindenki önkéntes munkával vett részt a konferenciákon, a több mint nyolcvan műhelymunkán, aminek a szaldója a minap a Polgárok Házában a közönség elé tárt kötet.

– Milyen népességi trendeket vázoltak?

– A diagnózisunk riasztó. A hazai születések 1981-től csökkenő trendjét látva eredménytelennek tűnik minden eddigi beavatkozási kísérlet. A jelenleg elért évi kilencvenezres születésszámot beszorozzuk a várható hetven év feletti élettartammal, akkor egy durván 6,3 milliós lélekszámú országhoz jutunk. S tovább mélyíti a bajt, hogy ennek az embertömegnek a nagyobb része eltartott nyugdíjas lesz, akinek a fiataloknak muszáj kitermelniük a járandóságát, az egészségügyi ellátására fordított összeget. S ez csak egy a seregnyi negatív előjelű mutatóból. Már ma is egyre több vidéki posta zár be – vajon egy 6,3 milliós országban mitől lenne több? Reális veszély a közösségi közlekedés leépülése, akár csak a falvak kiöregedése majd fokozatos pusztulása, a lakosság városokba vándorlása, s akkor még a védelmi képességek beszűküléséről egy szót sem ejtettünk. S mindezt persze megelőzi majd az intézmények megszűnése, a munkaerőhiány mélyülése, az iskolarendszer alulfinanszírozottsága. Az eddigiekhez képest tehát gyökeresen új megoldások felkutatására van szükség. A korfa nem hazudik, annak adatai a politikai szándékoktól és pártállásoktól függetlenül határozottan mutatják a közelgő katasztrófát.

– Valaki a bevándorlásban hisz, amellett tenné le a garast.

– Ezek téveszmék. Vadidegen, más vallású és gyökeresen eltérő kultúrájú és erkölcsiségű embercsoportok tömeges betelepítése nem tűnik jó megoldásnak.

– Csak jelzik a gondot, vagy megoldási javaslatokat is letesznek az asztalra?

– Természetesen a négyszáz oldalon felvázolunk jó néhány lehetséges-elképzelhető megoldást, nem csak mély és sokoldalú helyzetelemzést adunk. Szeretnénk, ha a javaslatainkat a politikai döntéshozók megvitatnák, majd ennek nyomán elindulna valamiféle párbeszéd. Szorít az idő, szerintünk mindössze egy esztendőnk van, hogy fordítani tudjunk a trenden.

– Egy év?

– Igen. Alkotóműhelyünk szerint szükség van a gyermekvállalást ösztönző nyugdíjreformra, még hatékonyabb gyermek- és családbarát adórendszerre, gyermek- és családbarát munkahelyi környezet kialakítására. Az általunk javasolt Hivatásos Szülők program úttörő jelentőségű, és a lakhatás témájában is akadnak a csok mellett konkrét javaslataink.

– A kormány intézkedéseit jónak gondolja?

– A kabinet – amelyik a rendszerváltoztatás óta elsőként vállalta fel és tett hathatós intézkedéseket a demográfiai helyzet megváltoztatására – már eddig is számos javaslatunkat befogadta. Ugyanakkor nem lehet eleget hangsúlyozni, a magyarság demográfiai helyzetének gyökeres megváltoztatása, a gyermekvállalási kedv ösztönzése, egy lényegesen egészségesebb, kiegyensúlyozottabb korfával bíró társadalom kiépítése nem kizárólag a kormány feladata, hanem abban mindanynyiunknak súlyos felelőssége van.

– Az előbb említette a hivatásos szülőséget. Ez alatt mit értsünk?

– Az általunk javasolt hivatásos szülőség munkaviszony lenne, és három vagy ennél több gyermek után nyílna rá lehetőség. Az ebben részt vevő családok egy képzés után fizetést kapnának, ha otthon maradnak gyermekeket nevelni. Nézetünk szerint e megoldással igen jelentős lépést tudnánk tenni a mai negatív demográfiai folyamatok megfékezésére.

– E szerint pénzt adnának a három és azt meghaladó számú gyermeket nevelő szülőknek?

– Is. De fontos leszögezni, nem segélyről, hanem fizetésről van szó.

– Van konkrét összeg, vagy csak általánosságban gondolkodnak?

– Alapos kalkulációkat végeztünk a műhelyben. Úgy véljük, most egyhavi átlagbért kellene adni az otthon maradó anyának vagy apának. Ez az összeg ma bruttó háromszázötvenötezer, azaz durván nettó kétszáznegyvenezer forint, amit persze folyamatosan az inflációhoz kellene igazítani. Jelenleg gyermeknevelési támogatási rendszer él, ami három utód után mindössze huszonnyolcezer-ötszáz forint. Ebből nem lehet megélni, sőt fogalmazhatunk úgy is, hogy minél több gyermeket vállal egy fiatal pár, annál nagyobb rá nézve a szegénység kockázata. Felesleges rajta csodálkozni, hogy a sanyarú anyagi helyzete miatt előbb-utóbb jó eséllyel mindkét szülő munkába kényszerül, és a fiatalokat különböző nevelési intézményekre kell hagyniuk. Egy biztos, javaslatunk fillérekből nem kivitelezhető, de jelentős és megtérülő befektetés a jövőbe.

– Tehát a családért végzett munka egyenértékű a munkahelyivel?

– Maximálisan, de ezt már sokan megállapították. A családért – azaz végső soron a nemzetért – hozott áldozat teljességgel azonos értékű a munkahelyivel. De ez, józan ésszel végiggondolva, nem is lehet másként. Ugyanis egyetlen cégnek sem lehet az a hosszú távú érdeke, hogy pár évtizedes távlatban elfogyjanak a fiatal dolgozói, hogy elképesztő mértékű adókat kelljen fizetnie, s így tovább, szinte a végtelenségig. Lényeges kiemelni, a szülőknek múlhatatlan felelősségük van abban, hogy milyenek lesznek felnőttként az utódaik. Sajnos sokan és sokféleképpen lejáratták ezt a kifejezést, de ettől még igaz marad: az egyén csak akkor válhat a társadalom értékes tagjává, ha biztosítják számára a csecsemőkorban kialakuló „szeretetre való képesség” feltéte­leit. Ugyanis ezen az alapon fejlődhetnek ki benne azok az idegrendszeri képletek, amelyekkel később gazdálkodhat. Ha ezt elmulasztjuk, akkor egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen pótolható hiányosságokat ültetünk el az emberekben. Határozottan vallom, valljuk, a nők és a fér­fiak jelentős részének az önmegvalósítás forrása lehet a gyermeknevelés. Azokat a párokat, akik vállalják a fia­talok fizi­kai és lelki gondozását, a nemzetmentő feladatokat, kiemelt támogatás illeti meg.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom