Belföld

Kihívások előtt az iskolák, megelőzhető-e az egyre terjedő agresszió?

December elején Győrben egy 17 éves középiskolás diák megkéselte az egyik tanárnőt, akit súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba. Szerencsére az áldozat azóta már jobban van, a késelő diákot pedig elfogták a rendőrök, a nyomozás még folyamatban van. A hír megdöbbentett sokakat, hiszen ilyen bűncselekményre nem nagyon volt eddig példa hazánkban, leginkább az Egyesült Államokban lehetett hallani ilyen erőszakos bűncselekményről, vagy akár iskolai lövöldözésről. Talán nem véletlen, hogy az óceánon túl már több iskolában is biztonsági őrök ügyelnek a rendre. 

Kihívások előtt az iskolák, megelőzhető-e az egyre terjedő agresszió?
A pedagógus és pszichológus szakemberek mellett a család szerepe is fontos
Fotó: mh

Remélhetőleg hazánkban erre nem lesz szükség, ugyanakkor az említett eset több kérdést is felvet. Az elmúlt években, vagy inkább évtizedekben sokan bírálták a magyar oktatási rendszert, okkal vagy ok nélkül. Azt gondolom, hogy azzal a megállapítással nem nagyon lehet vitatkozni, hogy a tanári pálya sokat veszített presztízséből, s bizony már ott tartunk, hogy a javuló anyagi feltételek ellenére sem igazán vonzó ez a pálya a mai fiataloknak, mint korábban. A tanároknak egyre kevesebb módjuk, eszközük van az iskolában a fegyelem fenntartására, miközben a diákoknak egyre több jogot biztosít a mai oktatási rendszer. Ami nem feltétlenül helyes. Ennek a folyamatnak az lett az eredménye, hogy az elmúlt években lassan átestünk a ló másik oldalára, sok diák számára úgy tűnik, hogy bármit megengedhet magának az iskolában, mert a tanár nem tud, vagy nem akar konfrontálódni, legfeljebb szól a szülőknek, hogy gond van a gyerek magatartásával. Amennyiben a helyzet tovább romlik, akkor szóba jöhet a pszichológus, az igazgatói intő, majd esetleg a diák eltanácsolása az adott iskolából. Ahogy erre sokszor van is precedens. 

Felmerül a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy egyre több az agresszivitás a magyar iskolákban? Nem csak tanár-diák viszonylatban, hanem a diákok közötti agressziót is ide értve. És mindezt hogyan lehetne megfékezni? Persze nem csak magyar jelenségről van itt szó, hanem az agresszió terjedése számos országban tetten érhető. Az UNICEF 2017-ben készített egy felmérést az iskolai agresszióval kapcsolatban. Magyarországon a diákok 51%-a válaszolta azt, hogy valamilyen módon részese volt az erőszaknak: vagy bántalmazták, vagy verekedett az elmúlt hónapokban. Ez a szám semmiképp sem örvendetes, még akkor sem, ha a környező országok – Ausztria (51%), Szlovákia (51%), Románia (54%) – adatai nem sokban térnek el a magyartól, egyedül Horvátország emelkedik ki a mezőnyből a 41%-os eredménnyel. Van több pedagógus ismerősöm is, akik arról panaszkodnak évek óta, hogy egyre több a magatartási problémákkal küldő gyerek az iskolákban. Sajnos ennek az lehet az oka, hogy a szülők jelentős részének kevés ideje és energiája jut a gyermeknevelésre, ami nagy probléma. Ahogy egyik előadásában Zacher Gábor toxikológus is hangsúlyozta, ma Magyarországon átlagosan egy szülő naponta 7 percet beszél a gyerekével, ami borzasztóan kevés. A szülők többsége el van foglalva a karrierjével, sokat dolgozik, akár másodállást is vállal, hogy minél jobb anyagi körülményeket tudjon biztosítani a családjának, azonban emiatt jóval kevesebb időt tölt otthon, mint a munkában. Ha meg otthon van, fáradt, leginkább bezuhan a tv elé, próbál kikapcsolódni a mókuskerékből. 

Eközben sok szülő úgy gondolja – tévesen – hogy helyettük az óvónők, később a tanárok elvégzik a gyerek nevelését… Ez hibás felfogás, amin alapvetően változtatni kellene. Ráadásul sok gyerek emiatt úgymond rossz társaságba keveredik, nem érdekli a tanulás, az iskolára pedig mint egy szükségszerűen rossz intézményre tekint. Mindez megelőzhető lenne, ha a családokban több időt töltenének a szülők a gyerekekkel, és őszintén meg tudnák beszélni az iskolával kapcsolatos feladatokat, problémákat. A megfelelő és gyakori kommunikáció sokat segíthetne abban, hogy a diákok ne „maradjanak egyedül” a gondjaikkal és a szülő is jobban lássa, mire kell jobban odafigyelnie. Oktatási szakemberek szerint is kulcsfontosságú volna a tanárok és a szülők közötti együttműködés, mivel sok esetben a szülők automatikusan a gyereküket védik, amennyiben a tanár a szülői értekezleten, vagy a fogadóórán kritikát gyakorol. Nem hallják meg a valós problémákat, mert ez nekik „rosszul esik”.

Emellett az iskolai erőszak, agresszivitás egyik oka az is, hogy a mai diákok túlságosan sok erőszakos tartalommal találkoznak mind az interneten, mind a tévében, mind a moziban. Ez szintén káros folyamat, hiszen rossz mintákat vehetnek át, sokan úgy gondolhatják, hogy ez a „menő”, nekik is úgy kell viselkedniük az életben, ahogy azt a filmekben vagy a neten látják. Ezért is lenne célszerű, ha a szülők, főleg amíg a gyerekük általános iskolás, de akár később is, tisztában legyenek azzal, mit is néz a gyerekük a tv-ben, az interneten milyen oldalakat látogat. Szerencsére azért ismerek olyan családokat, ahol például a szülők amellett, hogy szűrőt állítanak be a gyerekük számítógépére, még azt is szabályozzák, hogy naponta mennyi időt tölthet a gyerek „kockulással”, vannak határok. 

Ugyanakkor persze azon is érdemes volna elgondolkodni, hogy a 21. században mi is az iskola legfőbb szerepe, funkciója. Nem hinném, hogy csak az kell legyen az oktatási intézmények célja, hogy minél nagyobb mennyiségű (sokszor egyébként felesleges) adatot, lexikális tudást adjanak át a diákoknak. Sokkal inkább nagyobb hangsúlyt kellene fektetni többek között a képességfejlesztésre, önálló gondolkodásra, kreativitásra. Jó volna az is, ha eközben a pedagógusok segítenének abban, hogy észreveszik, melyik gyerek miben jobb, miben tehetségesebb az átlagosnál, mihez van leginkább érzéke. Ha ez sikerülne, akkor annak fontos szerepe lehetne a diákok későbbi sikeres pályaválasztása során! Ami pedig tanár-szülő kapcsolatot illeti: mindenképp hasznos volna a szorosabb kapcsolat kialakítása éppen a gyerekek nevelése, oktatása érdekében. A magatartászavarok mögötti ugyanis megoldatlan családi problémák is lehetnek, ilyenkor pedig valóban szükség van fejlesztő tanár, gyerekpszichológus segítségére. Az internetezésről is sokan mondtak már különböző véleményt, de az biztos, hogy a mai modern világban sok szempontból hasznos az internet (tanulás, információszerzés, kommunikáció miatt), ezért szerintem  a gyerekek számára is biztosítani kell a netezést, ugyanakkor időbeli korlátokat szabva, és nyilvánvalóvá kéne tenni azt is, hogy a szabadidő eltöltésének azért más formái is léteznek, mely vonzó lehet számukra (közös programok, sport, kirándulás, olvasás, koncertek, stb.).    

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom