Szabadulás a függőségek rabságából

A koromsötét helyiségben egy film pörög a tulaj életéről, édesanyja méhéből köszönti a „fejé­ben kutakodókat”. Kiderül: hároméves korában szülei elváltak, először édesanyjához került, aki nem sokkal később lemondott róla. Attól kezdve a fiút apja nevelte; „a faterom olyan volt, mint egy rohadt kőszobor”, emlékszik vissza a srác fiatal éveire. Magányosnak érezte magát, minden nappal, héttel, hónappal jobban és jobban. Úgy véli, ezért nyúlt először a drogokhoz. Miközben hallgatjuk, számos adat, szám hangzik el, nem árt figyelni. Mert ahhoz, hogy kijussunk a bezárt, fénytelen szobából, egy feladványt kell megfejtenünk. Négyjegyű szám nyitja ugyanis a lakatot, ami az agy belsejébe, vagyis a következő szobába vezet.

A XIII. kerületi Prevenciós Központban járunk, egy olyan speciális szabadulószobában, amely egy volt szerfüggő valós élettörténetet dolgozza fel. A nem mindennapi helyet 18 év alatti fiatalok kereshetik fel, megnyitása óta négyezer gyermek látogatott ide az ország minden részéből. A szobát Gilbert Anna ötlete nyomán Kapitány-Föveny Máté klinikai szakpszichológus és Szedmák Eszter kerületi ifjúsági referens valósította meg az önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával. A fiatalok a játék végére számos tudatmódosító szerrel kapcsolatos ismerettel gazdagodnak. Persze itt is az a cél, hogy a csapat kijusson a szobából, még ha a fejtörők nem is egyszerűek. De ne szaladjunk előre!

Az „agyba” lépve egy hatalmas, földre festett sötét árny fogadja az érkezőt. A gonosz árnyéka? A rossz lelkiismeret kivetülése? Mindenesetre a félhomályban elég rémisztő. A plafonon az agytekervények vöröslenek. A bejárathoz közeli sarokban játékok hevernek, nyuszi, legó, kis autó, ez a gyermekkort szimbolizáló zug. Pár borosüveg is áll a fal mellett, ami jelzi, milyen közegben élt a szerhasználó kisgyermekkorában. A falon a 19. században született, rég elment dédszülők fényképei, az asztalon egy ima- és olvasókönyv, mellette egy vidéki napilap 1990-es száma. És Gorkij Az anya című műve, utalva a fiúról lemondó anyukára. A hozzánk közelebbi falról székek csüngnek, Salvador Dalí folyékony órájával együtt a szerfüggő képzeletében uralkodó rendszertelenségre és vízióira utalva. Az egész helyiséget a nyolcvanas években szinte minden lakásban felbukkanó tárgyak teszik egyedivé. Színes üvegből készült giccs­-hal, tárcsás telefon, kazettás magnetofon, zöld fotel, kerámiából készült kukoricás borospoharak kölcsönöznek a helynek különleges hangulatot. Az alkotók célja az volt, hogy egy régebbi kort idézzenek meg, ami a mai fiatalok számára már önmagában figyelemfelkeltő, egyben kissé nyomasztó is.

A következő szín a kamaszkor, a falon egy idézet: „Igenis apa, értettem apa”, ami az édesapa foglalkozására, illetve megint csak az otthoni légkörre céloz. Egyre közelebb jutunk a mához, amit különböző rébuszok megfejtésével érünk el. Az egyik kód kitalálásához számos, csipesszel szárítókötélre függesztett, drogokat ismertető brosúrát kell elolvasni. Egy másik alkalommal újabb filmet láthatunk, amelyben egy szem pislog, meghatározott ritmusban. Morzejelek, amik egy újabb lakatot nyitnak. Elérkezünk a drogos létbe, annak jól ismert elemeivel találkozunk: matrac a földön, mellette üres üvegek, fű, olvasztó tégely. A feladatok nem kizárólag a drog köré épülnek, az alkohol-, a gyógyszer-, a (szerencse-)játékfüggőség is megjelenik. Egy újabb fejtörő megoldásával olyan történeteket is megismerhetünk, amelyeket az „agy” eddig még senki előtt nem fedett fel. Például, hogy miért áll a terem egyik sarkában egy teljesen összetört autó, miért villog vészjóslón mögötte egy rendőrjármű megkülönböztető jelzése. A fiú ittasan balesetet okozott, amelyben barátnője súlyos sérülést szenvedett, emiatt elhagyta. Újabb okot adva a szerhasználatra.

„Ki vagyok én?” vezet a jelenkorba egy falra festett kérdés, egy másik idézet – „nem akarom, hogy irányítson a szer” – pedig a jövőbe. A falakon számos további idézet virít, pél­dául részletek az egykori drogfüggő naplójából. „A Moszkván egy bölcs csöves szólított meg. (…) A csövi elmondta, hogy látja szememben a fakóságot. Hogy ez nem jó jel. Hogy még van időm változtatni. És nem a szerekről beszélt. Hanem arról, hogy lépjek túl azon, ami történt. Nézzek végre előrefelé. Még fiatal vagyok, még bármi lehetek.”

Talán nem lőjük le a poént, ha leírjuk, hogy az utolsó feladatnál egy laptophoz jutunk, és három alak közül kell kiválasztanunk, kinek az agyában jártunk. Ha sikerül, szabadok vagyunk. Ahogy a fiatalok általában, mi is kijutunk harmincöt perc alatt.

A játék után Veres Szilvia óvodai- és iskolai szociális segítő beszélget a gyerekekkel, bizalmas légkörben. Szükség is van rá, hiszen kiderülhet: egy tanuló már volt drogelvonón. Szilvia megkérdezi őket a játék során szerzett tapasztalataikról, érdeklődik céljaikról, hobbijaikról, megerősítve a srácokat. Igyekszik felmérni, milyen az osztályközösség, hová járnak a fiatalok szórakozni, ott mi történik, találkoznak-e a függőség valamilyen formájával. Ugyanis a mai fiatalokat nemcsak a tudatmódosító szerek ártalmaitól kell megvédeni, Veres Szilvia megemlíti az okostelefon- és az egyre nagyobb problémát jelentő energiaital-függőséget is. A szabadulószoba főszereplője is egyszerre fogyasztott drogot, alkoholt, és töltött nem kevés időt játékokkal.

A fiatalokkal tartó, XIII. kerületi ifjúsági polgárőr és utcai szociális munkás koordinátor Pál Attila elmondja: saját tapasztalatai egyeznek az intró filmben elhangzottakkal, vagyis a fiatalok nagyon sok esetben a magány miatt fordulnak a szerekhez. Pál Attila elmond egy rendkívül szomorú esetet. Egy fiú szülei elváltak, a srác az édesanyával maradt, akinek később gyermeke született új társától. A baba világrajövetelét követően a kamaszt nem tűrték meg a házban, kirakták az ingatlan udvarán található fészerbe. A tizenéves fiú az átéltek hatására a droghoz nyúlt. Volt mihez, hiszen az utcán egyre több a szintetikus drog, a biofű, amelyeknek adagja olykor csak ötven-száz forint. Ráadásul az eldobott biofüves cigicsikkek is veszélyt jelentenek: kisgyerekek szedik össze, és elszívják a maradékot. Pál Attila tapasztalatai szerint a mai gyerekek nincsenek tisztában a drogfogyasztás következményeivel, azzal, pontosan milyen szert fogyasztanak, abban milyen hatóanyag található, és az milyen hatást vált ki. Sajnos sokszor a dohány vagy az energiaital káros hatásait sem ismerik, pedig például utóbbi szintén hatalmas károkat okozhat a szervezetben. Ha három doboz energiaitalt elfogyasztunk, az tizenöt presszókávéval ér fel.