Hazugságok a színházi törvénymódosítás körül

– Aktivisták egy előadás végén a Vígszínházban transzparensen kérték számon Eszenyi Enikő igazgatón, miért nem vett részt a színháztörvény elleni tiltakozáson. Mit szól az esethez?

– Újabb bizonyíték ez arra, milyen aljas hazudozás és politikai machináció folyt a baloldal részéről a törvénycsomag kapcsán. Pedig kifejezetten szakmai változásról van szó, a módosítás tiszta helyzetet teremt a színházak működésének területén. Végre az adott intézmény fenntartója lesz a valódi felelős, ám a fenntartás módja továbbra is lehet önkormányzati, állami vagy esetleg vegyes. Kár a hisztériáért.

– A kritikusok, akárcsak tavaly ilyenkor, mégis forráselvonástól tartanak.

– Felesleges az aggodalom, hiszen pénzből csak több lesz. Ráadásul az együttműködések során olyan átfogó szerződéseket kötnek, ami hosszú távra garantálja a forrásokat, erősítve ezzel a tervezhetőséget. Érdemes tisztázni azt is, művészeti kérdésekbe továbbra sem szólhat majd bele a fenntartó, akár állami, akár önkormányzati. Az ellenzék ebből mégis durva politikai akciót indított ahelyett, hogy valódi szakmai vitát folytatott volna. Mindezen túlmenően temérdek álhírt gyártottak, sok volt a mesterségesen gerjesztett indulat. Nagy zajt akartak csapni, alighanem azért, mert falazni akartak a Gothár-féle botrányt eltussolóknak. Még ma is hergelik a jóhiszemű igazgatókat, ami elfogadhatatlan.

– A kulturális alapot sem szántja be a kormány?

– Ebből is látszik, az egész ügyben hazudott az ellenzék. Az immár elfogadott törvényben szó sincs a kulturális alapról, hozzá sem nyúlunk, működik tovább. Így nyilván nem is beszélhetünk szétverésről vagy beszántásról. Képtelenség.

– Egy éve szüntették meg a kulturális taorendszert, akkor is volt tiltakozás, de az új elosztási szisztémát is sokan támadják. Elégedettek a változással?

– Úgy vélem, összességében nagyszerű döntés volt a tao-átalakítás, egyesek ugyanis többet loptak, mint amit a támogatásból kultúrára fordítottak. Ezt meg kellett szüntetni, a visszaéléseknek gátat kellett vetni. Az új rendszer egyértelmű siker, az illetékes minisztérium jóvoltából. Persze a tiltakozók azt mondták, összeomlik a finanszírozás, aztán mégis jobb lett. Most is ugyanez van.

– Van még teendő Gothár-ügyben?

– Nem maradhat következmények nélkül a botrány, Máté Gábornak távoznia kell a Katona József Színház éléről. Tudott az ügyről, egy évig mégsem tett semmit. Ez így nem maradhat. De igaz ez a színművészeti egyetem illetékeseire is, ott sem elég az eddigi lépés, vagyis a rendező elküldése. Ha a felettesek tudtak a zaklatásokról, mint a Katonában, nekik is vállalniuk kell a felelősséget.

– Gy. Németh Erzsébet főpolgármester-helyettes azonnali vizsgálatot rendelt el az Újszínházban, ott is zaklatási botrány ütötte fel a fejét, igaz, Gothár Péterrel ellentétben az érintettek tagadják a vádakat.

– Ez a szokásos kettős mérce. Felháborító, hogy amikor a váci színház igazgatója elmondta a véleményét a törvényről, és nem támadta a változásokat a balliberálisok kórusával együtt, az új városvezetés egy rendelettel belefojtotta a szót. Legközelebb abba fognak beleszólni, hogy mit játszanak?