Belföld
Latorcai: A XX. század két legpusztítóbb diktatúrája egyformán volt ember- és istenellenes
„E diktatúrák túlélői megtapasztalták, hogy a legembertelenebb tettekre is képesek azok, akik istentelen világot akarnak teremteni. Ma mégis azt látjuk, hogy egyes nyugati és hazai, magukat felelősnek és haladónak nevező politikusok, kettős mércét alkalmazva, szemérmetlen módon tesznek különbséget diktatúra és diktatúra között” - emlékeztetett Latorcai.
A közigazgatási államtitkár kifejtette: az igazságosság rendjének helyreállítását az szolgálja, ha hasonló gyakorisággal és hasonló mértékű gyásszal emlékezünk az erőszakos halált, kínzást, üldöztetést, kirekesztést és bármilyen egyéb sérelmet szenvedett ártatlan áldozatokra, valamint a velük szolidáris segítőkre és embermentőkre.
„Az emlékezetpolitika eszközével ugyanakkor jelentős mértékben hozzá tudunk járulni a magyar közösségek identitásának megerősítéséhez, egészséges önbecsülésének kimunkálásához, ezáltal lelki egészségének megőrzéséhez is” - tette hozzá, kiemelve: éppen ezért szükséges, hogy az 1944-45-ben a szovjet csapatok által megszállt országból és a történelmi Magyarországról elhurcolt, mintegy 800 000 magyar állampolgárra soha ne szűnjünk meg emlékezni.
„A munkatáborokban elpusztított honfitársaink szenvedésükben és halálukban is az életet szolgálták. Ők is erőt adnak ahhoz, hogy a XXI. század kihívásai közepette mi, magyarok nemcsak újra magunkra találjunk, hanem betöltsük küldetésünket Közép-Európa - benne a Visegrádi Négyek országaival, népeivel közösen, együttműködve” - zárta beszédét Latorcai Csaba.
Kovács Zoltán: A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai
A kommunizmusnak nincsenek hősei, csak áldozatai - jelentette ki a Miniszterelnöki Kabinetiroda nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkára a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából Budapesten.
Kovács Zoltán a szovjet megszállás áldozatainak III. kerületi emlékművénél tartott eseményen azt mondta: kötelességünk az áldozatokról évről évre, napról napra megemlékezni, hiszen ha nem ezt tesszük, „a legalapvetőbb bűnt, a mulasztás bűnét követjük el”.
Emlékezés nélkül „nem lehet büszke, integráns, a maga hagyományaihoz ragaszkodó és azokhoz magát következetesen tartó közösségeket építeni” - hangoztatta.
Az életének 99. évében, hétfő hajnalban Budapesten elhunyt Horváth János volt fideszes országgyűlési képviselőről, „a nácizmus és a kommunizmus elleni küzdelem ikonikus alakjáról” többször is megemlékezve az államtitkár hangsúlyozta, hogy a legnagyobb mulasztás, amit egy ember, egy nemzet saját magával szemben elkövethet az az emlékezés elmulasztása.
A „legtöbb országot érintő, legkegyetlenebb diktatúra”, a kommunizmus világszerte több mint százmillió halottat hagyott maga után, csak Magyarországon több mint 800 ezer embert érintett hátrányosan - idézte fel. Kovács Zoltán emlékeztetett rá, hogy 1953-ban ezen a napon 1500-an térhettek haza a kényszermunkából, politikai száműzetésből.
Az államtitkár a jelenre térve arra figyelmeztetett, hogy a kommunizmusnak megágyazó alapideológia „sok helyen a magát nyugatinak és felvilágosultnak tartó világban reneszánszát éli”. Példaként említette, hogy az Európai Bizottság leköszönő elnöke, Jean-Claude Juncker Karl Marx-szobrot avatott tavaly májusban Németországban.
Kovács Zoltán úgy fogalmazott: „a mi dolgunk, hogy az emléknapokon, és amikor csak tehetjük, emlékezzünk azokra, akik életüket, egzisztenciájukat, családjaikat áldozták fel egy szebb magyar jövő reményében”.
Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke arról beszélt, hogy „az idők végezetéig kötelességünk emlékezni és emlékeztetni”.
1944 őszétől hadifogolyként vagy internáltként csaknem 800 ezer embert hurcoltak el hazánkból a Szovjetunióba többéves kényszermunkára, illetve 5-25 éves száműzetésre. A Gulag rabtelepeire a magyar hatóságok hathatós közreműködésével, koholt vádak alapján politikai foglyok és ártatlan, utcáról elhajtott emberek tízezrei kerültek.
A túlélők első csoportja csaknem egy teljes évtizeddel később, 1953. november 25-én térhetett vissza Magyarországra. Az Országgyűlés 2012-ben nyilvánította november 25-ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává.
