Belföld

Közös értékőrzés és útkeresés

Köves Slomó: Az istentagadó marxizmus által képviselt erőszakkal egy vallásos zsidó semmiképp nem tud azonosulni

„Terveink szerint mintegy tizen-nyolc hónap múlva nemcsak egy, a vészkorszakot minden látogatót megérintő módon bemutató létesítmény jön majd létre, hanem egy világszinten is teljesen egyedi holokauszt-múzeum” – nyilatkozta a Sorsok házáról lapunknak Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, akitől megkérdeztük azt is, miért mondott beszédet a vörösterror áldozatainak emlékművének avatásán.

Közös értékőrzés és útkeresés
„Nem lesz olyan budapesti kerület, melynek ne lenne saját zsinagógája
Fotó: MH

– Megállapodást kötött a kormány az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséggel (EMIH). Mit takar a dokumentum?

– A katolikus egyház, illetve a Vatikán és az állam között még a kilencvenes években létrejött szerződés mintájára született, de volt azóta ilyen megállapodás a Református egyházzal, majd 2000-ben a neológ zsidóságot képviselő Mazsihisszel is. A dokumentum kiemelten rendezi az egyház és az állam viszonyát, elismeri a történelmi múltat, kifejezi egymás értékeinek kölcsönös tiszteletét. Az egyházügyi törvényben amúgy is rendezett jogokat és kötelezettségeket rögzíti egy kétoldalú megállapodás kereti között. Számunkra ez egyszerre szimbolikus elismerése annak, hogy a sokat szenvedett magyar zsidóság valamennyi legitim irányzata fontos az ország számára, másrészt biztos alapokra helyezi a zsidó vallási és kulturális élet reneszánszát, melyben az EMIH jelentős szerepet vállal.

– Hogyan jelenik meg ez a hétköznapok szintjén?

– Közfeladatot ellátó oktatási, szociális és közösségi intézményeink a hasonló állami intézményekkel egyenlő finanszírozást kapnak és egyes oktatási területek kiemelt támogatásban is részesülnek. Fontos, hogy az erőforrásaitól kétszeresen is megfosztott magyar zsidóság így egy megerősített háttérrel tudja közösségeit újjáépíteni.

– A Milton Friedman Egyetemmel kiemelten foglalkozik a megállapodás.

– Igen. Egyházi fenntartású felsőoktatási intézményünkben, az államilag finanszírozott helyek megállapítását is tartalmazza a szerződés. A Milton Friedman egyetem jelentősége ugyanis a zsidó közösség közvetlen közösségi és oktatási igényein is túlmutat. Terveink szerint a másik két nagy, színvonalas világi képzést is nyújtó, egyházi fenntartású egyetemhez hasonlóan, a Milton Friedman Egyetem sem kizárólag hitéleti oktatással, hanem egy sok évezredes tudományos értékvilággal kívánja gazdagítani a mai magyar felsőoktatást. Ennek a tudományos és erkölcsi szellemiségnek a megjelenését szimbolizálja olyan új szakok elindítása az egyetemen, amelyek általában szolgálják a társadalom igényeit. Így a napokban indul majd meg tanító- és tanárképzőnk akkreditálása.

– Orbán Viktor miniszterelnök és az izraeli főrabbi találkozója is összekapcsolódott a megállapodás aláírásával. Jól értettük, hogy David Lau megdicsérte Magyarországot?

– Az izraeli főrabbi, mint a legmagasabb zsidó egyházi főméltóság, nagyon közelről figyeli a magyarországi zsidóság helyzetét, az elmúlt évek vallási reneszánszát. Az utóbbi években közeli személyes viszonyt alakított ki a miniszterelnökkel is. Mostani találkozójukon a mai társadalmak szellemi és erkölcsi jólétét biztosítani képes alapvető értékekről esett szó. De szóba került a Magyarország és Izrael közötti baráti kapcsolat is. Külön öröm volt ezek után, hogy Magyarország egyedüli tagállamként megvétózta az izraeli telepeket elítélő uniós dokumentumot.

– Szokták mondani, hogy Jeruzsálem Brüsszel felé, Budapest Washington felé keres utat magának, s ez a két ország egyre szorosabb kapcsolatának alapja. Valóban?

– Azt hiszem, hogy mélyebb, filozófiai alapok is szerepet játszanak a két ország között erősödő kapcsolatban. Szóba került a beszélgetés során a nyugati civilizációkban tapasztalható kiüresedés, melyet valamilyen módon ellensúlyozni kell. Az útkeresésben sok a hasonlóság a két ország között.

– Hogy áll amúgy az EMIH közösségépítő munkája, például mikor nyílik meg a Zsilip nevű központ a XIII. kerületben?

– Visszautalva beszélgetésünk első témájára, a megállapodás aláírása semmikép sem jelentheti, hogy a magyar zsidó közösségnek ne lenne elengedhetetlen érdeke és feladata az öngondoskodás intézményét egyre hangsúlyosabban érvényesíteni. Az újlipótvárosi új központunkban is sok még a feladat, de a közösségépítés már elindult, saját erőből két hónapja megnyitottuk a központ első fázisát. Hála Istennek az új zsinagóga, játszóház és közösségi tér máris kicsinek bizonyul. Terveink szerint a következő tíz évben nem lesz olyan budapesti kerület, melynek ne lenne saját zsinagógája. A következőt a XI. kerületben nyitjuk meg még az idén, a második világháború előtt utoljára, 1936-ban épült, a kommunizmus alatt a Tudományos Ifjúsági Társaságnak helyet adó zsinagógaépületben. A budai Várban másfél éve alakítottunk át egy középkori zsidó imaházat múzeumból élő zsinagógává, az ott szolgáló rabbi révén a közösség már kinőtte a helyszínt.

– Más téma: mikor nyílik meg végre a Sorsok háza?

– Nyolc hónappal ezelőtt a muzeo­lógusokból és történészekből álló vezetői csoport által összeállított új koncepciót bemutattuk a kormánynak, amely támogatta elképzeléseinket. Azóta bevontunk a folyamatba további helyi szakértőket, valamint egy neves amerikai múzeumdizájner csapatot is. Mintegy hatvan holokauszt-túlélővel készítettünk interjút a múzeumi anyaghoz itthon, az Egyesült Államokban, Izraelben és Franciaországban, illetve megtettük az első lépéseket egy – a múzeumhoz elengedhetetlen – nagy műtárgyi gyűjtemény beszerzéséhez. Jelenlegi terveink szerint mintegy tizennyolc hónap múlva nemcsak egy, a vészkorszakot minden látogatót megérintő módon bemutató létesítmény jön majd létre, hanem egy világszinten is teljesen egyedi holokauszt-múzeum.

– A legtöbb vita a tervezett tartalom tekintetében a felelősség kérdése körül alakult ki. Tisztázódott ez a szempont?

– A történelmi politikai rendszerek politikai felelősségének bemutatása is lehet legitim célja egy múzeumnak, de a mi meggyőződésünk, hogy egy ilyen múzeum akkor tud személyes szinten is tartalmas és megérintő lenni, ha az egyes embereket tudjuk elgondolkodtatni a lét legalapvetőbb filozófiai, erkölcsi és pszichológia kérdéseiről.

– Sok kritikát kapott, amiért részt vett a vörösterror emlékművének avatásán. Megbánta?

– A vörösterror áldozatainak körülbelül öt–tíz százaléka volt zsidó, a Tanácsköztársaság vezetőinek és a terrort vezető Lenin-fiúknak egyesek szerint hatvan százaléka volt zsidó származású. Ugyanakkor ezek az emberek deklaráltan megtagadták zsidóságukat. Szemben az áldozattokkal, akik többnyire megélték zsidó identitásukat. Ennek dacára a huszadik század első felében jellemző volt, hogy a Tanácsköztársaságot következetesen „zsidó terrornak” állították be. Részben azért, mert egyesek így tudtak erkölcsi hivatkozást teremteni saját antiszemitizmusuknak. Ha egy rabbi – más egyházak képviselői mellett – elmond egy imát az áldozatokért egy ilyen eseményen, talán egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a többségi társadalom egy jelentős része ne a tettesekkel, hanem az áldozatokkal azonosítsa szimbolikusan a zsidóságot, vagy még inkább: megértse, hogy a vörösterror nem egy etnikai, hanem egy ideológiai kérdés volt. Ezért is beszéltem arról, hogy az istentagadó marxizmus által képviselt erőszakkal egy vallásos zsidó semmiképp nem tud azonosulni. Ez egyértelmű. w

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom