Visszaadott emlékezet

Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója úgy fogalmazott: Sándor István most fölavatott emlékhelye „minden magyarnak példát mutat arra, hogy meggyőződésünkért és hitünkért kivégezhetnek, elföldelhetnek méltatlanul, de emlékünket nem tudják tömegsírba zárni”.

A főigazgató reményét fejezte ki, hogy a helyszín zarándokhellyé válik. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója kiemelte: a kommunista hatalomgyakorlók elsőszámú közellenségként tekintettek a vallásos emberre, szerinte Boldog Sándor István nem egyszerűen legyőzte gyilkosait, de meg is semmisítette őket, már kivégzése napján.
Ábrahám Béla, a szalézi rend magyar tartományfőnöke az emlék­hely-avatás után tartott kutatási beszámolón elmondta, rendje és az egyháza a Sándor István-emlékhellyel még erőteljesebben jelen lesz a 301-es parcellában. Ugyanitt Földváryné Kiss Réka, a kommunizmus áldozatainak azonosításában részt vevő Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke Sára Sándor szavait idézve elmondta: ma „számonkértük a történelemtől az embert”. Az 1990 előtt elhanyagolt, jeltelen sírokból álló parcella mutatja meg a kommunista diktatúra valódi arcát – mondta, hozzátéve: a rendszer nem csak a sorsukat, az életüket vette el az itt nyugvóknak, hanem az emlékét is. Közös feladatunk visszaadni „legalább az emlékezetét és az erkölcsi tisztaságát” ezeknek az embereknek – fogalmazott. A NEB és a történészek feladatára utalva hangsúlyozta: erkölcsi kötelességünk, hogy perről perre, sorsról sorsra kutassunk és megnevezzük az áldozatok mellett azokat is, akik bitófára küldték őket. Sándor Istvánt 1953-ban végzeték ki koncepciós perben, földi maradványait azonban csak tavaly ősszel sikerült azonosítani.