Belföld

Boross Péter: 1956 a magyar megmaradás titka

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a titka annak, hogy miért maradt meg a magyarság Európában - jelentette ki Boross Péter volt miniszterelnök kedden Budapesten, a Műegyetem előtti 56-os emlékműnél rendezett ünnepségen.

Boross Péter: 1956 a magyar megmaradás titka
Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A volt kormányfő, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke úgy fogalmazott: „1956 a magyarázat arra, hogy milyen belső, lelki tényezők vezérlik ezt a nemzetet, amikor idegen áramlatok, vagy érdekek, vagy hatalmak akarnak eluralkodni rajta.”

Fáklyás felvonulás
Fáklyás felvonulás
Fotó: MH/Purger Tamás

Az ünnepségen jelen lévő 56-os forradalmárokat megszólítva közölte: az idősek kötelessége, hogy „ezt a tudatot átplántálják a következő generációkba”.
Véleménye szerint ez azért is szükséges, „mert ártó szellemek keringenek körülöttünk most is”.

„Az egész európai civilizáció kezd olyan változásokkal terhelődni, ami nem lehet a mi sorsunk” - mondta Boross Péter.
Hozzátette: következő generációknak tudniuk kell, hogy az elődök parancsát teljesítik akkor, ha a haza, a nemzet szabadsága veszélybe kerül.     

Október 23-a a magyar becsület és a magyar szabadság napja, és annak biztosítéka, hogy „a történelem bármilyen viharai közepette is ez az ország és nemzet - megcsonkítva, megbüntetve, igazságtalan ítélkezés alá vonva - de mégis létezik” - emelte ki Boross Péter, aki kitért arra is, hogy (a második világháború kimenetelét végérvényesen eldöntő) normandiai partraszállás évfordulójának „nyugati ünnepségén” nagyon sok olyan ország mutatta magát győztesnek, amely „egy puskalövés nélkül átadta országát”, és kollaborált éveken keresztül a „kegyetlen, vérgőzös, hitleri uralommal”.

Magyarországról szólva azt mondta: „amink van, azt magunk harcoltuk ki, azért magunk küzdöttünk meg”. Úgy folytatta: ez volt 1956. október 23. és a vele kezdődő „csodás tizenegy nap”. Akkor „ez a nemzet saját ösztöneire, lelki tényezőire hallgatva, spontán módon, minden konspiratív mozzanat nélkül az utcán termett, és 24 óra alatt (.) újjáteremtette önmagát” - hangoztatta.

Megfogalmazása szerint nehéz utólag megmagyarázni azt a lelkesedést és lángot, amit haza- és nemzetszeretet kiváltott „mindnyájunkból, akik részesei lettünk a (.) megmozdulásoknak”.

Szavait Boross Péter azzal zárta, hogy főhajtás illeti az 1956-ot kiharcoló generációt, és mélységes, kétszeres főhajtás illeti azok emlékét, akik az életüket áldozták a szabadságharcban.

Az eseményen mások mellett 1956-os szervezetek vezetői képviselői néma főhajtással tisztelegtek a forradalmárok emléke előtt.

 Palkovics: '56-ban a magyar fiatalok világraszólót alkottak
 

A magyar fiatalok 1956 októberében világraszólót alkottak, beverték az első szögeket a kor leghatalmasabb katonai erővel rendelkező nagyhatalmának koporsójába - mondta Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a Műegyetemen tartott megemlékezésen.  

Palkovics László úgy fogalmazott: Petőfi óta tudjuk, a magyar fiatalok képesek rá, hogy „kiforgassák sarkaiból a világot”. 1956-ban az állampárt elfelejtkezett „erről a sajátos képességről, a magyar ifjúságban rejlő erőről”.

A „szovjetek kiszolgálói, a vidék megnyomorítói” azt hitték, annyira elbántak a magyar néppel, hogy az többé nem áll talpra. Tévedtek, olyan nagyot, hogy abba „az egész kommunista rendszer beleremegett” - mondta a miniszter.

Kitért arra: 1956 dicső októbere után már sosem volt olyan a szovjet hatalom, mint előtte. Még harminc évbe telt, amíg a „rendszer a történelem szemétdombjára került, de 1956-ban végérvényesen elindult a megérdemelt pusztulás felé, és ez a szabadságszerető magyaroknak, a magyar ifjúságnak köszönhető”.

Hozzátette: nyilván féltek és tartottak a hatalom bosszújától, ennek ellenére összefogtak és leleplezték a rendszer hazugságait. Hőssé váltak, és ezt nem a történelem szükségszerűsége hozta el, hanem az ő bátor és önálló döntésük volt.

A magyar egyetemisták megfogalmazták a magyar társadalmat érintő égető kérdéseket. Túl tudtak lépni saját érdekeik hangsúlyozásán, az egyetemi zsúfoltságon, az elégtelen oktatási körülményeken, az ösztöndíjak késésén, a kollégiumok silány állapotán vagy a pocsék menzán - sorolta.

Meglátták, mitől szenved az ország, felismerték az igazságtalanságot, és a hallgatók helyzetének javítását követelő pontokról egyre inkább a magyar nép felemelésére, a nemzeti függetlenség követelésére tették át a hangsúlyt követeléseik megfogalmazásakor - mondta.
 

„1956 egyetemistái és főiskolásai voltak a szabadság innovátorai, akik reményt adtak Keletnek, és felébresztették a Nyugatot” - fogalmazott.

Palkovics László kitért arra, hogy az igazságot nem lehet bezárni, mert utat tör magának. 1956 magyar ifjúsága kinyitotta a „terrorral bereteszelt ablakokat”, így a magyar nép levegőhöz jutott és megállíthatatlanul szívta magába a szabadságot.

Az egyetemi ifjúság a forradalom katalizátoraként reményt adott a zsarnokságtól megnyomorított és félelembe taszított magyar embereknek. „Ebből a reményből táplálkozott a rendszerváltó nemzedék, és ebből a reményből élünk mi is” - tette hozzá a miniszter.

Józsa János, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora köszöntőjében felidézte: 63 évvel ezelőtt a műegyetemi diákok vezetői, „atyai támogatói” és védelmezői is voltak az egyetem oktatói, akik a forradalom leverése után különböző megtorlásokat szenvedtek el.

E közösség tagja volt Mosonyi Emil világhírű vízépítő mérnök, tanszékvezető tanár, az oktatók ideiglenes forradalmi biztosságának tagja. Elmondta: Mosonyi professzor a forradalom idején arra kérte a diákokat, „ne ragadtassák magukat semmiféle atrocitásra”, mert az a dolguk, hogy „tanuljanak és kiváló mérnökei legyenek a szabad Magyarországnak”. Mosonyi Emilt a forradalom leverése után elbocsátották az egyetemről, így kényszerűségből elhagyta az országot. „Külföldre szorult és ezzel világhírre ítéltetett” - fogalmazott, hozzátéve, hogy ezzel sok világhírű magyar sorsában osztozott, akik emigrációba kényszerültek a magyar történelem különböző vészkorszakaiban.

Az ünnepség keretében megkoszorúzták az egyetem hősi halottainak emléktábláját.

A műegyetemi rendezvény után a megemlékezők a hagyományos fáklyás felvonulással indultak a Bem térre.
 

A budapesti műegyetemisták 1956. október 22-i nagygyűlésükön 16 pontban foglalták össze követeléseiket, másnapra pedig tüntetést szerveztek akaratuk nyomatékosítására és a lengyel munkástüntetések iránti szolidaritás kinyilvánítására. A budapesti Petőfi-szobornál tartott október 23-i tüntetésen Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak hangzottak el, a résztvevők követelték a szovjet csapatok kivonását. A zászlókból kivágták a szovjet mintájú címert, így lett a lyukas zászló a forradalom jelképe. A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték.
 

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom