Szellemi szabadság az Eötvös Collegiumban

A beszélgetésen, amelyen M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum tudományos főigazgató-helyettese mellett részt vett Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, Salamon Konrád történész, Gergely András történész-diplomata, valamint Szijártó István, az Eötvös Collegium 1984 és 1993 közötti igazgatója, felidézték: a szabadság nagyrészt a társadalmi és közéleti kérdésekre fogékony, tudós tanároknak volt köszönhető. Példaként említették Szabad György történészt, az 1990 utáni ország­gyűlés elnökét, Czine Mihály irodalomtörténészt, aki a Kádár-korban a határon túli magyar irodalomról tartott kurzust, vagy Wacław Felczak lengyel történészt és szabadsághőst. Az volt a lényeg, hogy mindenki, akiben megvan a jóra való törekvés, megkapja a lehetőséget a cselekvésre: és itt megkapta – mondta Salamon Konrád. Szijártó István felidézte: a rendszerváltás körüli években igazgatóként számos civil kezdeményezésnek adott helyet, itt tartotta alakuló ülését a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetsége, a bős-nagymarosi vízlépcső ellenében létrejött Duna Kör vagy éppen a Szociális Testvérek Társasága női szerzetesrend. Gergely András hozzátette, számára a rendszerváltás a Mozgó Világ folyóirat szerkesztőségében kezdődött 1981 és 1983 között, amikor Kulin Ferenc volt a főszerkesztő.

Kulin Ferenc irodalomtörténész kedden, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy, szintén a rendszerváltás témájában tartott beszélgetésen elárulta: a Mozgó Világ „izgalmas kísérlet” volt arra, hogy az új generáció már ne vegye komolyan az 1956 utáni hatalomgyakorlás tilalmait. Emlékeztetett arra, a lapban a rendszerváltó értelmiség két tábora még együttműködött.