Belföld

„Mutassuk meg keresztény hitünket a világnak”

Csak a népek közti valódi kiengesztelődés és kapcsolatépítés lehet a jövő útja, ennek nincs alternatívája – mondta Trianon kapcsán Mohos Gábor segédpüspök

Abban bízunk, hogy az eucharisztikus kongresszus nemcsak egy egyhetes program lesz, hanem már a felkészülés is megújulást és kezdeményezőkészséget ébreszt majd, ami a program után tudatosan folytatódik – mondta lapunknak Mohos Gábor esztergom–budapesti segédpüspök annak apropóján, hogy Erdő Péter bíboros holnap megnyitja a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utolsó előkészítő évét.

„Mutassuk meg keresztény hitünket a világnak”
Mohos Gábor biztos abban, hogy sor kerül majd Mindszenty József boldoggá avatására is
Fotó: MH/Bodnár Patrícia

– Egy év van hátra a budapesti Eucharisztikus Kongresszusig. Hol tart a szervezés? Mi van még hátra?

–Hamarosan elindul a visszaszámlálás, szeptember 13-án lesz egy rendezvény, amely megnyitja az utolsó előkészületi évet. Minthogy világegyházat megmozgató eseményről, programsorozatról van szó, a szervezése nagy erők mozgósítását igényelte és igényli folyamatosan. A keretek többé-kevésbé adottak, hiszen a legutóbbi 2016-os Fülöp-szigeteki kongresszus forgatókönyve hasonló ahhoz, mint ami a budapestié lesz.

– Ez mint jelent?

– Vasárnapi nyitószentmisével indul a programsorozat, majd egy ötnapos konferencia lesz a Hungexpo területén, ahol tíz–tizenöt ezer ember is elfér egy légtérben. Délelőttönként imádsággal kezdődnek a napok, ezt követően tanítás az oltáriszentséghez kapcsolódóan és aktuális társadalmi témákról. Utána lesz egy tanúságtétel, amelyen egy-egy Magyarországon vagy nemzetközileg ismert személy beszél a hitéről. Lesznek fakultatív programok is, amelyekben szeretnénk megjeleníteni a világegyház sokszínűségét is a magyar résztvevők számára, hogy láthassák a lelkiségi mozgalmakat, a közösségeket. Ez már csak azért is fontos, mert itt, Európában az egyház statisztikái sokszor csökkenő tendenciát mutatnak, viszont a világegyházban számos helyen vannak dinamikusan növekvő keresztény közösségek. A harmadik világban akad olyan egyházmegye, ahol évente több mint tízezer felnőttet keresztelnek: a kereszténységnek ezek azok az ágai, amelyek még csak most hajtanak ki és virulnak. Úgy gondolom, ez inspiráló lehet itt, Magyarországon is.

– Sok külföldi résztvevőt várnak?

– Igen, reményeink szerint szép számmal jönnek majd külföldről is, bízunk benne, hogy a világ minden tájáról lesznek vendégeink. Nekik éppen a magyar kultúrát, a magyar történelmi hagyományokat és a magyar egyházi életet szeretnénk megmutatni. Ennek megfelelően lesznek kulturális programok a délutáni fakultatív programok között, lesznek koncertek és kiállítások is.

– Egy ilyen sűrű hét kevés időnek tűnik a magyar kultúra és történelem átadására. Mi az a könnyen átadható üzenet, ami mégis beleférhet ebbe az időbe, és megérti olyan is, akinek a magyar kultúrával csak a katolikus hitgyakorlás a közös nevezője?

– Úgy gondolom, a zene pont egy ilyen eszköz. A különböző stílusok sokszínűségében be lehet mutatni a magyar lelkületet és a magyar lélek érzelemvilágát. Vannak persze más művészeti formák is, amelyek nem nyelvhez kötöttek, hanem általánosan érthetők.

– A magyar történelemnek, egyháztörténetnek milyen súlypontjaira koncentrálnak majd?

– Idén tavasszal hetven ország kapcsolattartói látogattak el hazánkba a következő eucharisztikus kongresszus előkészülete jegyében. Már ekkor többen lenyűgözőnek tartották a magyarországi kulturális és történeti sokszínűséget. Latin-Amerikából vagy Afrikából nézve például hazánk messze van, megható egy ezeréves keresztény állam, különösen úgy, hogy például egyes volt gyarmati országok néhány évtizedes államiságra tekinthetnek csak vissza. Ez a történelmi távlat sokakat megérint az Árpád-háztól kezdve Mindszenty József sírjáig az esztergomi bazilikában.

– Apropó Mindszenty József: amikor év elején a szenttéavatási kongregáció aláírta a bíboros életszentségéről szóló dokumentumot, felröppent a hír, hogy talán a kongresszuson, Budapesten kerül sor a boldoggá avatására. Aztán kiderült, hogy az ehhez szükséges csodát nem ismerték el. Mi lesz most?

– Biztos vagyok benne, hogy a boldoggá avatásra is sor kerül, még ha nem is tudjuk, hogy mikor. Mindszenty bíboros kimagasló tanúja a hűségnek, és biztos, hogy eljön az idő, amikor őt a boldogok sorában tisztelhetjük. Emblematikus figura, mert a magyar egyház olyan vezetője, aki hivatali idejének többségét fogságban, illetve száműzetésben töltötte. Ráadásul a huszadik század mindkét diktatúrájával szembeszállt. Ő elsősorban és mindenekelőtt püspök és főpap volt: úgy gondolom, csak akkor fogjuk megérteni a személyiségét, ha ebből a szempontból közelítjük meg. Hálásak lehetünk a helytállásáért, ezt az örökséget meg kell becsülnünk.

– Megjelenik valamiképpen a kongresszus programjában majd a magyar vértanúság?

– A kongresszusnak a 2007-es városmisszióra készített missziós kereszt a jelképe, s a keresztnek már önmagában célja, hogy kifejezze a hithez és az erkölcsi értékekhez hűséges, tudatosan vállalt szenvedést. Minden szenvedésnek, amit a Krisztushoz tartozás miatt viselünk, pluszértéke van, márpediga huszadik század második felében több generációnak szenvednie kellett itthon, épp a hitéhez való hűsége miatt. Ez a szenvedés egyrészt szomorú, másrészt viszont számunkra már erkölcsi tőke: az elődök helytállásának gyümölcse. A missziós kereszt ráadásul szentek és boldogok, köztük több huszadik századi vértanú ereklyéjét hordozza, nemcsak Magyarország, hanem a tágan vett régió, a Kárpát-medence területéről. Kézzelfoghatóan tárja elénk a múltat, és kifejezi a benne rejlő lelki termékenységet is. Az ember minden korban vágyott nagy eszmékre, amelyek célt és értelmet adnak életének. A vértanúk példája ezért sokakat megérint, az életáldozatuk gyümölcseként többen térnek meg, mint más utakon. Mindez a mi történelmi hagyományaink sajátosságaként pedig a magunk számára is fontos. Lényeges, hogy ismerjük, értékeljük és megbecsüljük gyökereinket, jól gazdálkodjunk az örökséggel, amit kaptunk.

– Lesznek olyan programok, amik kifejezetten ezzel a céllal szólnak majd a magyar résztvevőkhöz?

– Konkrétan ilyen programot központilag nem terveztünk, de mint lényeges gondolat minden bizonnyal meg fog jelenni. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a helyi közösségek a felkészülés idejét kihasználva szervezhetnek ilyet. Szeretnénk buzdítani mindenkit arra, hogy szervezzen programokat, és ne csak arra legyen nyitott, amit a kongresszus kínál. Abban bízunk, hogy ez nemcsak egy egyhetes program lesz, hanem már a felkészülés is megújulást és kezdeményezőkészséget ébreszt majd, ami a program után tudatosan folytatódik. A négyévente rendezett kongresszus fő célja – ahogyan a legelső kongresszusé is ez volt – az, hogy megmutassuk keresztény hitünket a világnak. Ennek eszköze lesz majd az eucharisztikus körmenet a szombati napon a Kossuth tértől a Hősök teréig. Nekünk most módunk van sokkal egyszerűbben tanúságot tenni Jézushoz tartozásunkról, mint ahogyan elődeinknek kellett az egyházüldözés idején. Vajon ezt a kicsit meg tudjuk tenni? Azt hiszem, ez egy sürgető meghívás.

– Az előbb említette még a missziós kereszt kapcsán a Kárpát-medencei ereklyéket. 2020-ban Trianon-évforduló is lesz, érzékeny a téma. Hogyan jelenik majd meg a külhoni magyar kereszténység a kongresszuson?

– Úgy gondolom, ahhoz, hogy a Trianon-kérdéskört hitelesen átadjuk, nekünk kell előbb hitelesen szembenézni ezzel a történelmi helyzettel: ezt magunkban helyretenni személyes és közösségi feladat. Trianon egy sebe a magyar népnek, amiről sokáig, generációkon keresztül nem nagyon lehetett beszélni. Mi keresztényként azt mondjuk, hogy ha fájnak is a dolgok, amik történtek vagy történnek, akkor is meg kell próbálnunk nyitottnak lenni a kapcsolatok irányába. Csak a népek közti valódi kiengesztelődés és kapcsolatépítés lehet a jövő útja, ennek nincs alternatívája. Az oltáriszentség minden hívő számára az egység és a szeretet forrása. Természetesen minden kapcsolathoz kell egy másik fél is.

– Mit tart a legmotiválóbbnak a szervezés során?

– A 2020-as budapesti eucharisztikus kongresszusra gondolni már az elején is lelkesítő volt, hiszen részt vehettem az előző kongresszuson, a Fülöp-szigeteken. Idén év elején, amikor konkrétan bekapcsolódtam a szervezőcsapatba, az érintett meg, mennyire szerteágazó a szervezés, és hogy mennyire sokrétű munkát igényel. Egyrészt szép, hogy a szervezésnek van egy emberi dimenziója, és a végeredmény magán viseli majd a különböző személyiségjegyeket is: ez ugyan azt is jelenti, hogy tudunk szépet és jót alkotni, de nem tudunk tökéleteset. Másrészt viszont mi, emberek szervezünk, de majd Isten fogja megérinteni az embereket. Titok, hogy a szívek mélyén mi történik, mert ez a Jóisten műve, nem a mi emberi szervezésünk eredménye. Ez már most is egy nagyon szép tapasztalat.

Kapcsolódó írásaink

Püspökké szentelték Mohos Gábort

Ā„Az egyház hivatása, hogy tekintetünket Istenre irányítsa, aki lehajolt hozzánk, és aki tárt karokkal várja, hogy fölemelhessen és népének fejedelmei közé ültethessen”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom