„A család a legtermészetesebb társadalmi forma, a politikának pedig tisztelnie kell ezt”

Rétvári Bence arról beszélt, hogy a liberális és baloldali gondolkodók egyfajta „emberkísérletet” hajtanak végre azzal, hogy le akarják bontani az embereket meghatározó identitáselemeket: a nemzethez tartozást, a hitet, férfi és női mivoltunkat, továbbá a családot mint a társadalom alapját.

Ennek azonban Magyarország és a konferencia résztvevői nem hívei, a magyar kormány és az előadók szerint a család, a gyermek az első, és „habár a világból érkező impulzusok sokszor elbizonytalanítanak ebben a hitben, most mégis megerősítést nyerhettünk, hogy nem vagyunk egyedül” - fogalmazott az államtitkár.

Hozzátette, mindenkinek autonóm döntése, hogyan szervezi az életét, de az államnak is le kell tennie a voksát bizonyos értékek, adott esetben a család mellett. Az állam azonban önmagában kevés az emberek gondolkodásának megváltoztatásához, szükség van olyan civilekre is, mint a mostani díjazottak - emelte ki Rétvári Bence.

Az államtitkár azt hangoztatta, hogy a kitüntetetteknek nemcsak a munkája, hanem az élete is példaértékű, üzenetük a magyar családok megerősítése és boldogsága szempontjából is kiemelkedő.

Pro Familiis díjban részesült:

• Tóth-Heyn Péter egyetemi docens, főorvos, a Semmelweis Egyetem I. számú gyermekklinikájának igazgatóhelyettese;
• Farkas Péter szociológus, humánökológus, politológus, egyetemi oktató;
• Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus és felesége, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsanna dramaturg, jelmeztervező;
• Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár;
• Victor István református lelkész, vallástanár;
• Pataki János, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke;
• Balog Zoltán református lelkész, volt miniszter;
• Lorenzo Fontana volt olasz családügyi, majd európai ügyekért felelős miniszter;
• Gudrun Veronika Kugler osztrák parlamenti képviselő;
• Chris Smith amerikai kongresszusi képviselő és felesége Marie Smith.

Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai gyermekotthon alapítója azt mondta: „Isten, ahogy fejlődünk, újabb és újabb örömökkel ajándékoz meg, és az a bölcs ember, aki el tudja fogadni ezeket az örömöket”. Úgy fogalmazott: az az ember, aki nem vállal gyermeket, „befejezetlen” marad. Nem kell megbüntetni azt, akinek nincs gyermeke, hanem segíteni kell, hogy akár Szent József-i értelemben, gyermeket örökbe fogadva megtapasztalhassa a szülőség örömét - tette hozzá.

Kardosné Gyurkó Katalin, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE) elnöke ismertette: a NOE-nak jelenleg 13 ezer 300 tagcsaládja van. A szervezet feladata a közösségépítés, az érdekvédelem és az értékfelmutatás. Azt mondta: ahhoz, hogy a gyermekek megszülessenek, nemcsak családokra, hanem támogató közegre is szükség van. A NOE másik fontos feladata az érdekvédelem. Konferenciákat szerveznek, kutatásokat végeznek és elfogadásuk előtt véleményezik a családokat érintő szabályozásokat. A harmadik feladat az értékfelmutatás - mondta, hangsúlyozva, hogy az értékek melletti kiállás ma egyre fontosabb, hiszen „bizonyos csoportok” igyekeznek relativizálni a család és a gyermekvállalás fontosságát.

Leonids Mucenieks, a Lett Nagycsaládosok Egyesületének elnöke azt mondta, családbarát környezet kialakításával lehet arra ösztönözni az embereket, hogy annyi gyermeket vállaljanak, ahányat szeretnének. Véleménye szerint emiatt a népesedés kérdését és a családpolitikát az aktuális kormányzattól függetlenül mindig kiemelten kellene kezelni.

Maria Regina Maroncelli, az Európai Nagycsaládos Szervezetek Szövetségének elnöke arról beszélt, a nagycsaládok szerepe létfontosságú a társadalomban, mivel jelentős demográfiai értéket képviselnek. Az európai családok 13 százaléka nagycsalád, és az összes európai gyermek harmada él nagycsaládban. A születési arányszám 61 százalékban amiatt csökken, mert kevesebben vállalnak kettőnél több gyermeket, és csak 26 százalékban azért, mert több pár dönt úgy, hogy nem vállal egyet sem - fejtette ki.

Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kiemelte: az élet továbbadására az egyetlen megoldás, ha „áldozatot vállalunk érte”. Úgy fogalmazott: „Minden élet úgy élhet tovább, ha valakik odaáldoznak érte valamit a saját életükből.” A református püspök álságosnak nevezte, ha a demográfiai válságot a migráció támogatásával próbálják megoldani, hiszen így a már amúgy is szegény országokat teszik még szegényebbé azzal, hogy elhívják legfiatalabb, legtehetségesebb tagjaikat.

Antoine Renard, az Európai Katolikus Családegyesületek Szövetségének elnöke azt hangoztatta: „a demográfiai tél” egyik oka a családok felbomlása. Mint mondta, Európában évente egymillió válást mondanak ki, és egymillió abortuszt végeznek el. A demográfiai helyzetért ugyanakkor több ország szakpolitikája is okolható. Meglátása szerint minden olyan politika, amely nem a családok megvédésére épül, kudarcra van ítélve.

Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány elnöke ismertette, Magyarországon félmillió, azaz minden ötödik gyerek, a világon pedig 320 millió gyermek él egyszülős családban. Az egyedülálló szülőre kétszer annyi felelősség és feladat hárul, emellett a szülő munkavállalási lehetősége is korlátozott, és kutatások szerint egészségügyi állapota is rosszabb, mint annak, akinek van társa - mondta. Gyermeket egyedül nevelni szegénységi kockázatot is jelent: az egyszülős családok fele él szegénységben vagy mélyszegénységben - közölte.

Shea Garrison, a Concerned Women for America alelnöke azt mondta, a nők egyedi szerepet töltenek be a társadalomban: hozzájárulnak az ország biztonságához és a családok fejlődéséhez, de fontos az is, hogy részt vegyenek a munkaerőpiacon és a politikában, ezzel segítve a gazdasági fejlődést és a fenntarthatóságot.

Bedő Imre, a Férfiak Klubjának elnöke azt mondta: sokak szerint a nőket kell motiválni, hogy gyereket szüljenek, de meglátása szerint a demográfiai válság megoldása a férfiak kezében van. A nők többsége egy gyermeket akar, mert úgy gondolja, hogy „egy gyermekkel még el tud futni”, és a második, harmadik gyermeket akkor meri vállalni, ha az első születése után nem marad egyedül, ha egy stabil, biztonságot adó férfi áll mellette. Kitért arra: míg a nők gyermekük születése pillanatban anyává válnak, mert egy védtelen csecsemőről kell minden pillanatban gondoskodniuk, addig a férfiak apává válása nem ilyen magától értetődő. A férfiakat nevelni kell az apaszerepre, és ezt a nevelést nem vállalhatja át a családtól az állam. Hozzátette: a társadalom nagy része traumatizált, mert vagy elvált szülők gyermeke, vagy már maga is elvált. Ebből követezik, hogy a fiatalok nem hisznek a „holtodiglan-holtomiglan” tartó kapcsolatokban. Márpedig a fiatalok akkor vállalnak gyermeket, ha hisznek abban, hogy együtt fogják felnevelni - mondta Bedő Imre.