Belföld

„A tudomány és a hit segítségével a maximumra törekszünk”

Isten minden bizonnyal külön testet szán minden embernek – vallotta a sziámi ikerpár muszlim édesanyja

Nagy érdeklődést váltott ki világszerte a szétválasztó műtét, ám ez a támogatásokban nem mutatkozott meg, de mindenki bízik abban, sikerül előteremteni a pénzt a rehabilitációra.

„A tudomány és a hit segítségével a maximumra törekszünk”
Csókay András (balra): Háromszor imádkoztunk együtt a műtét alatt a bangladesi kórház munkatársaival. Pataki Gergely (jobbra): A két kislánynak a sorsát vallástól és kultúrától függetlenül mindenki a szívén viseli
Fotó: Papajcsik Péter

Az ember megteszi, amit tud, a többi Istenen múlik – mondta lapunknak Csókay András idegsebész. Amint arról lapunk is beszámolt, a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány magyar orvoscsapata – Csókay András, Pataki Gergely és Csapody Marcell vezetésével – nemzetközi figyelmet kiváltó beavatkozással augusztus 1-jén és 2-án Dakkában, harminchárom órás műtéttel szétválasztotta a fejüknél összenőtt hároméves bangladesi sziámi ikerpárt, Rabeyát és Rukayát. Csókay András és Pataki Gergely közös interjút adott a Magyar Hírlapnak.

– Most világszerte a magyar orvoscsapatot ünneplik, de nyilván számoltak a kudarc lehetőségével is. Hívőként hogyan gondoltak az egyik gyermek esetleges halálára?

– Pataki Gergely: Rendkívül nehéz erre a kérdésre felelni. Az ikrek édesanyja sajátos megközelítéssel fogalmazta meg a kérdést: szerinte Isten minden bizonnyal külön testet szán minden embernek. Rendkívül talpraesett asszony, aki már születésüktől fogva szüntelenül kereste a lehetőséget a gyerekek szétválasztására. Miután megkaptuk a felkérést a szülőktől és a bangladesi kollégáktól, Andrásnak támadt az a remek ötlete, hogy mi lenne, ha érpályán belüli, azaz endovaszkuláris módszerrel választanánk szét a közös fő agyi szállítóérszakaszokat, jelentősen csökkentve ezáltal a későbbi végső szétválasztás időtartamát és kockázatát. Ebben segített nekünk András kiváló idegsebész kollégája, Hudák István, akinek a vezetésével két lépésben elvégeztük ezt a műveletet tavaly februárban és augusztusban Dakkában. Ez volt tehát a műtétsorozat első szakasza. A kockázatokat mindvégig mérlegeltük, sokat beszéltünk róla a szülőkkel. Úgy voltunk és vagyunk vele, hogy minden tőlünk telhetőt igyekszünk megtenni emberileg és szakmailag egyaránt. Természetesen összeegyeztethető a sikertelenség is az istenhittel, minden bizakodás ellenére ezzel is számoltunk. Mi, adott képességű emberek, annyit tudunk, hogy a tudomány és a hit segítségével a maximumra törekszünk. Esetünkben ez azt jelenti, hogy mindig a gyermekek érdekében próbáljuk a legjobb döntést hozni. Buddha mondja valahol: „A boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság”. A keresztény ember lényege szerint „úton lévő ember”. Nem a cél, hanem az „út” a legfontosabb, amely elvezet odáig. Az alapvető gondolatok ebben a műtétsorozatban is tisztán álltak – tudni, merni, akarni – és ami legalább ennyire fontos, hallgatni.

– A műtét nem katolikus közegben zajlott, könnyű volt megtalálni a közös hangot megtalálni a más vallású emberekkel?

– Csókay András: A harminchárom órás végső szétválasztó műtét alatt, amit a Gergellyel még 2002-ben közösen létrehozott közhasznú alapítványunk, a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány harmincöt fős orvosokból és egészségügyi dolgozókból álló csapata végzett, három alkalommal imádkoztunk együtt a kinti kórház bangladesi munkatársaival. Mi, keresztények a muszlimokkal és a hindukkal. Egy ima erejéig még a buddhista felekezethez is ellátogattunk. Mindvégig rendkívül erősen érezhető volt ennek a lelki háttérnek a jelentősége. Az ember megteszi, amit tud. A többi Istenen múlik.

– Ahogy tudjuk, az ikerpár szülei nem túl gazdagok. Próbáltak valami ajándékot adni önöknek, akár erejükön felül?

– P. G.: Az ikrek szülei pedagógusok. Kedves, művelt, melegszívű emberek. A száznyolcvanmilliós Banglades lakosságának többségéhez hasonlóan ők is muszlimok. A hazai szakasz a „Operation Freedom” névre keresztelt szétválasztó műtétsorozat második, plasztikai sebészeti részét jelentette egy speciális, hazai tervezésű szövettágító im­plantátum-rendszer beültetésével és fokozatos tágításával, hogy a végső szétválasztás után saját szövetekkel tudjuk fedni a kiterjedt sebet. Ez viszonylag hosszú időt jelent. Az édesanya a család több mint féléves magyarországi tartózkodása során a beavatkozások után gyakorta meleg étellel várt minket. A szíves vendéglátásnál többet azonban természetesen nem fogadtunk el. Ezt jó előre jeleztük nekik, hiszen a jószolgálati munkánál nem az számít, hogy mit kap érte az ember „cserébe”. Számunkra az az öröm, ha másokat boldognak láthatunk, ha javítottuk valakinek az életminőségén.

– A muszlim szülők miként fogadták az ő közösségüktől eltérő vallású és értékrendű emberek segítségét?

– P. G.: Banglades nyitott és elfogadó ország. A vallások és kultúrák békés egymás mellett élését támogatják. Soha nem okozott gondot az ilyen fajta különbség, tiszteletben tartjuk egymás szokásait. A családot budapesti tartózkodásuk alatt elvittük a bazilikába, ami nagyon tetszett nekik. A végső szétválasztó műtét után pedig magunk is ellátogattunk egy mecsetbe odakint. Úgy érezzük, ennek a két kislánynak a sorsát vallástól és kultúrától függetlenül mindenki a szívén viseli. A lelki síkon ez esetben nem szégyen azt keresni, ami összeköt bennünket, nem pedig azt, ami szétválaszt. Meg is jegyeztük: „Separation unites”.

– Hogyan tudták az alkalmazott műtéti „trükköket” előzőleg gyakorolni?

– Cs. A.: Az egész műtétsorozat során nagy segítségünkre volt a háromdimenziós modellezés, amivel képalkotó diagnosztikai leletek alapján sikerült „kézzelfogható” formában rekonstruálni a koponyán belüli anatómiát. Ezen kívül végeztünk szabályos boncolás keretein belüli mintaműtétet, ami napi szintű felkészülési rutint jelentett a végső szétválasztásra.

– Mennyi esélyük lehet a „normális” életre az ikreknek? Mivel lehet befedni azokat a részeket a fejükön, ahol össze voltak nőve?

– P. G.: Minden tőlünk telhetőt megtettünk és megteszünk. Mindvégig az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy jobb életminőséget tudjunk biztosítani az ikreknek. A végső szétválasztás során sikerült pótolni az agyhártyák és a koponya egyes hiányzó részeit. Ezt már most a műtétsorozat előző, plasztikai sebészeti fázisa során nyert saját hajas fejbőrük fedi. Az „Operation Freedom” azonban még nem zárult le, hiszen rehabilitáció és további koponyarekonstrukciós beavatkozások várnak még kis pácienseinkre.

– Készülnek újabb speciális műtétre valahol?

– P. G.: A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány színeiben 2002 óta végzünk egészségügyi minőségjavító tevékenységet, például kórházi ágyak beszerzésében segítünk egészségügyi intézményeknek, és tartunk egészségnevelő előadásokat itthon. Plasztikai és égési sebészeti missziókat 2010 óta szervezünk Bangladesbe, eddig több mint félezer sikeres missziós műtéten vagyunk túl. András két éve jár Nigériába idegsebészeti műtéteket végezni. Az operációk között mindig akad olyan, amelyik nyugat-európai környezetben is igen nagy szakmai kihívást jelentene.

– A műtét láthatóan világméretű népszerűséget hozott. Ez esetleg lemérhető az alapítvány támogatásában is? Egyáltalán mennyibe kerül egy ilyen műtét?

– P. G.: Valóban felvetődött, hogy az „Operation Freedom” az elmúlt száz év egyik legnagyobb magyar egészségügyi és humanitárius vállalkozása. Ezt nem tudjuk, nem tisztünk megítélni, úgy véljük, minden humanitárius orvosi törekvés fontos a maga nemében. Közhasznú alapítványunk soha azelőtt nem részesült nagyobb összegű támogatásban, az említett félezret meghaladó ingyenes műtét ellenére sem. Az ikrek műtétsorozata különleges projekt, eddig több mint huszonegy hónapnyi tervezést és kivitelezést és nagyjából ötvenötezer munkaórát jelentett. A költségek pedig meghaladták a százmillió forintot. Ugyanakkor fontos tudni, ez az összeg töredéke annak, amennyiből Nyugat-Európában vagy Amerikában el lehetett volna végezni egy hasonló műtétsorozatot a végső szétválasztással bezárólag. Működésünk igen gazdaságos, ám a kapott támogatásokért rendkívül hálásan is kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy forrásaink kimerültek. A végső szétválasztó műtét valóban nagy érdeklődést váltott ki világszerte, ennek mértéke azonban a támogatásokban még nem mutatkozott meg. Mégis bízunk benne, hogy nagylelkű segítségnyújtásnak köszönhetően sikerül előteremtenünk az összeget, ami megadja a lehetőséget az ikrek rehabilitációjára és a másodlagos koponya­rekonstrukciós műtétekre.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom