Belföld

Nem a Csele-patakba fulladhatott II. Lajos király

A távérzékelés és a térinformatika is segítette a kutatókat az ütközet korabeli földrajzi jellemzőinek meghatározásában

Minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát az 1526-os mohácsi csata után II. Lajos magyar és cseh király, hanem a Duna mellékágában – állítják a korábban a szigetvári Szulejmán-sírkomplexumot is feltáró szakemberek. A Pap Norbert professzor vezette kutatócsoport egyebek mellett a távérzékelést is bevetette a korabeli térség környezeti viszonyainak feltárására.

Új megvilágításba helyezheti a II. Lajos halálával kapcsolatos eseményeket a Pap Norbert professzor vezette kutatócsoport. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) történeti földrajz professzora tegnap ugyanis bejelentette, az elmúlt két évben Mohács környékén folytatott vizsgálataik egy mára már nagyrészt feltöltődött ősi Duna-medret azonosítottak, amely a csata több leírásában feltűnik az összecsapások helyszíneként. Mint arról többször beszámoltunk, a tudósok 1889 óta keresik a mohácsi ütközet pontos helyszínét, a két fél táborait, a csata centrumát és azt, hogy a Mohácson elesett több mint húszezer katonát hova temették. Az I. Szulejmán szultán és Ibrahim nagyvezír irányítása alatt álló, mintegy hatvan-nyolcvanezer fős oszmán sereg 1526. augusztus 29-én ért a mohácsi harcmezőre. A Jagelló-házból származó II. Lajos magyar és cseh király, valamint a Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György vezette keresztény, huszonöt-huszonhétezres had megütközött az oszmánokkal, és bár bátran helytállt, az egyenlőtlen harcban végül vereséget szenvedett.

Pap Norbert társaival a korábban alkalmazott megközelítésekkel szakítva, írott források, régi térképek, távérzékelés, a természeti-földrajzi sajátosságok értelmezése, valamint régészeti adattár és térinformatikai eszközök felhasználásával modellezte a korabeli térség környezeti viszonyait és meghatározta a csata helyeinek főbb jellemzőit. A kutatócsoport korábban már meghatározta, a Mohácsi-síkon az egykori széles, Duna-menti mocsártól nyugatra fekvő, mintegy öt kilométer hosszúságú egykori folyóvölgy szerkezeti egységbe kapcsolja az ütközet ismert jelenségeit – azaz a már feltárt tömegsírokat Sátorhelynél, az egykori eszék-budai hadiutat, az oszmán győzelmi emlékművet, valamint a csata néphagyomány által megőrzött helyszíneit.

Az új modell részlegesen rehabilitálja a Mohács-kutatás 19. századi úttörőinek elképzelését a csata helyéről. Eredményeik szerint Majs szűkebb környéke nem volt része a csatatérnek, mert attól elválasztotta a hadiesemények idején megáradt Borza-patak. A Majsról az elmúlt években előkerült hadirégészeti lelet csekély mennyiségű, a jellege sem felel meg annak, amit az 1526-os csatatértől elvárnánk – fogalmazott Pap Norbert. Beszélt arról is, a legfrissebb eredmények szerint II. Lajos magyar és cseh király minden valószínűség szerint nem a Csele-patakban lelte halálát. Az egyetlen szemtanú, a királyi kamarás beszámolója szerint az uralkodó két-három főnyi kíséretével a Duna felé menekült és Mohácstól északra, Csele falu közelében, a folyó „kicsiny ágacskáján” átkelve szenvedett balesetet.

A kutatók az uralkodó halála helyeként a folyó egy kis mellékágát azonosították, amelyet a helyiek Szakadék-Dunának hívtak – lévén ez úgymond egy, a fő folyamból „leszakadt” ágat jelentett akkoriban. Ennek a vízfolyásnak a szélessége átlagosan ötven méter lehetett – így az uralkodó a keskeny folyóágnak a zátonyos, iszapos bal partján, a Mohácsi-szigetnél fulladhatott vízbe.

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom