Belföld

Kiút a nyomorból: tanulás és munka

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét programjának kulcsa, hogy a gyermekek dolgozó felnőtteket lássanak maguk körül, és így a szülők is rendszeres jövedelemhez jutnak

Vesét rázó úton érjük el a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Tiszaburát, a községtábla után álló házak jelzik, nem a tejjel-mézzel folyó Kánaánba érkezünk. Pedig a helység akár idilli is lehetne: nem messze a Tisza-tó, a település mellett kanyarog a folyó, a község határában vadregényes nádas terül el.

Kiút a nyomorból: tanulás és munka
Kilencen dolgoznak az üzemben, Túró Elemér megkedvelte az asztalosmunkát, mert igen változatos
Fotó: Véssey Endre

A rózsaszínre festett Sarki ABC mellett térünk le a „főútról” a község mosodájához. A Kádár-kori sátortetős családi házat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat újíttatta fel a közfoglalkoztatási program segítségével, hogy az épületben tisztítót nyithasson a környéken élőknek.

A mosodában három nő dolgozik közfoglalkoztatás keretében. Naponta tizenöt-húsz adagot mosnak és szárítanak, amint azt egyikük, Jász Szilvia elmondja, a többség a „telepről” hozza a mosnivalót, ami alatt a közeli cigánysort érti. Az ott élők háztartásából vagy a mosógép hiányzik, vagy az áram, esetleg mindkettő. Kolléganője, Túró Ágnes átvezet a játszószobába, ahol olykor gyerekekre ügyelnek, esetleg azok az asszonyok játszanak az apróságokkal, akik a mosodába jönnek, s várakoznak, amíg végez a gép. Épp egy hatgyermekes nő érkezik mosnivalóval a kezében, lába nyomában pöttöm, szurtos fiúcska. Azt mondja, azóta jár ide, hogy megnyílt a mosoda, mindennap hoz egy-két szatyor ruhát.

Az itt tapasztaltak is sugallják, micsoda nyomorból kellene kitörniük a buraiaknak, ám szinte biztos, hogy segítség nélkül erre esélyük sem nyílna. A mosoda csupán egyetlen projekt azok közül, amiket a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megvalósít Tiszaburán és Tiszabőn. A két település egy kormánydöntés nyomán kapott ezekre lehetőséget, a projektekhez a kormány hatszázötvenmillió forintot rendelt – mondja Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) alelnöke, akit áprilisban felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztossá nevezett ki a kormányfő.

Háromszáz településen

A szeretetszolgálat Jelenlét programját adaptálják egy most induló projekthez, amelyet az ország háromszáz legszegényebb településén valósítanak meg folyamatosan, első körben harminc helyen. A Jelenlét program alapja a városi nyomortelepeken, elszegényedett kistelepüléseken végzett állandó és intenzív szociális munka. A további program­elemek erre alapozva, a helyiek segítségével felállított diagnózis mentén valósulnak meg. A programban egyebek mellett az oktatás, nevelés, munkahelyteremtés, a közösségépítés, közösségi terek létrehozása, programok szervezése kerül előtérbe. Vallják, csak úgy lehet igazán segíteni, ha nap mint nap találkoznak a helyiekkel, szembesülnek problémáikkal. Mára a civil szervezet országszerte tucatnyi szegény- és cigánytelepen van jelen, többek között Tarnabodon, Monoron, Veszprémben, Pécsett.

És Tiszaburán. Ahol kiskertes mezőgazdasági programot szeretnének indítani, hogy az emberek tervezhetőbben tudjanak élni, ne pedig egyik napról a másikra. Nagy szükség volna rá: amíg a mosodából a felújított óvodába tartunk, elkorhadt, düledező fakerítések, omladozó falak mellett visz az utunk. Tiszabura még Kelet-Magyarországon is az egyik leghátrányosabb helyzetű település, s bár a tapasztaltak alapján ezt akár mi is állíthatnánk, mégsem mi mondjuk, hanem Homokiné Váradi Adrienn óvodavezető-helyettes. Üdítő látvány az óvoda épülete, amely egy uniós pályázatnak köszönhetően a közelmúltban újult meg százötvenmillió forintból. Amióta a máltaiak átvették az óvodát, sokat javult az intézmény helyzete, két óvónő jut egy csoportra, dolgoznak dajkák is, a szeretetszolgálat elindított egy új csoportot, valamint eszközfejlesztést valósított meg. De a munkaerőhiányt nehéz orvosolni, pedig egy nyolcadik csoportot is hamarosan indítaniuk kell, annyi a gyermek.

Hatékonyabb lenne a fejlesztés, ha kisebb létszámú csoportokkal tudna működni az óvoda, annál is inkább, mert volt olyan gyermek, aki itt tanult meg beszélni. Másoknak a mozgáskoordinációja javult sokat az óvodába kerülést követően. Nem csodálkozunk rajta, amikor megtudjuk: nem ritka, hogy otthon egy szobában tízen is élnek, így a kicsiknek szinte semmi hely nem marad arra, hogy kússzanak-másszanak, ami egy fejlődő gyermeknél létfontosságú.

Kedélyes állapotokkal találkozunk az út túloldalán található asztalosüzemben, ahol kilenc helyi férfi talált munkát – úgy tűnik, a fa illata (is) vonzó dolog. A műhely az egyik nagy eredménye a programnak – erről beszél Vecsei Miklós az üzemben, ahol ablakkereteket, székeket, padokat készítenek. Túró Elemér pár hete kezdett dolgozni, korábban építkezéseken próbálta ellesni az asztalosoktól a szakmai fogásokat, s mivel jó a kézügyessége, gyorsan tanult. Most egy sörpadon dolgozik, azt mondja, nagyon megkedvelte a tevékenységet, mert igen változatos.

A varrodában folytatjuk körutunkat, ahol több mint tíz helyi asszony tevékenykedik, éppen textilszatyrokat varrnak, ezeket majd a SPAR-üzletekben lehet megvásárolni. Korábban a Budapest Borfesztiválra készítettek negyvenezer, nyakba akasztható pohártartót. „Van, aki úgy érkezik, hogy soha nem varrt előtte géppel, ám a többség gyorsan megtanulja azt használni” – magyarázza Balla Gyuláné Irénke, a varroda vezetője. Hozzáteszi: az, hogy mennyi idő alatt tanul be valaki, függ a kézügyességtől és az akaraterejétől is. Aki azonban otthon sem szeret dolgozni, sosem varrt fel egy gombot sem, annak kár idejönnie, csak szenvedni fog, jegyzi meg.

Varroda és asztalosműhely

„Fontos, hogy az üzemekben harminc családnak tudunk munkát biztosítani, rendszeres jövedelemhez jutnak, de talán még ennél is jelentősebb, hogy a gyermekek munkát, valamilyen tevékenységet, dolgozó felnőtteket lássanak. Ezért is hoztunk létre a mosoda mellett varrodát, asztalosműhelyt, ahol még egy-egy tanórát is meg tudunk rendezni olykor” – magyarázza Bátki Márton, a szeretetszolgálat helyi programvezetője. Közli azt is, folyamatban van, hogy az üzemeket tanműhelyként akkreditálják. Hasonló profilú iskolák ugyanis vannak a környéken, ahogy varrodák is, amelyek képesek volnának felszívni a képzett munkaerőt, ha volna. A fiatalok azonban ma még a különböző televí­ziós műsorok vagy a videomegosztókon látható műsorok hatására inkább cukrásznak jelentkeznek. Fölöslegesen, mert a legközelebbi cukrászda jó tíz kilométerre, Kunhegyesen található, ám ha volna is helyben cukrászda, akkor sem lenne senkinek pénze beülni oda.

A máltaiak az innen tizenöt kilométerre fekvő Tiszabőn is több fejlesztést hajtottak már végre. A falu határában egy négyhektáros, elkerített területnél állunk meg, ahol a közeljövőben számos projektet akar elindítani a szeretetszolgálat. Ezek közé tartozik egy fűrésztelep létrehozása, fóliasátrak telepítése, csirketelep építése, és szeretnének szakképzést beindítani, hogy a szakiskolásoknak lehetőséget biztosíthassanak a gyakorlati foglalkozás letöltéséhez, sorolja a terveket Kohányi Miklós, a szeretetszolgálat munkatársa. A telek ideális, a falu látótávolságban van, ide még kerékpárral is könnyű eljutni.

Tiszabőn kísérleti üzemmódban megkezdte a működését egy növénytartósító, amelyben jelenleg három asszony és az irodában ténykedők jutottak munkához. Tasi Krisztina vezető elmondja, a Nébih már megadta számukra a szükséges engedélyeket, most a próbaüzem zajlik, ottjártunkkor éppen azt a paradicsomot dolgozzák fel, amit az önkormányzat saját fóliasátrában termeltek meg. A távlati célok közt szerepel száz helyi család bevonása a programba, ezáltal pedig az átállás a piacra termelésre. Így a kiskertekből akár a hipermarketek polcaira is kerülhetne az alföldi zöldség, gyümölcs. A legfontosabb, hogy helyben biztosítsanak munkát az itt élők számára, teszi hozzá Tasi Krisztina.

Elsétálunk az általános iskolába, amelyet ugyancsak átvett a szeretetszolgálat. A háromszáz fős intézmény tanítási időben szinte teljesen tele van, annyira, hogy a mál­taiaknak több légkondicionált mobil tantermet is fel kellett állítaniuk. Ez már az odafigyelés jele – jegyzi meg Vecsei Miklós, akitől megtudjuk: eddig százmillió forintot költöttek – ahogy az itteniek fogalmaznak – a lepusztult épületre, hogy „iskola formája” legyen. „A jelenlét lényege az is, hogy a legpraktikusabban tudjunk segíteni a rászorulóknak minden téren. Segítséggel a most születő gyermekek az iskola végére talán más utat járnak majd be, mint a szüleik” – hangsúlyozza a civil szervezet alelnöke.

Persze a munka vége még messze van, első körben mindjárt további pedagógusokra volna szükség, ugyanis a szakemberhiány itt is fojtogatja az iskola vezetését. Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkára mindenesetre bizakodó, mert meglátása szerint az MMSZ példaértékű munkát végez, és jó partnere a felzárkózási folyamatban részt vevő további szereplőknek. Komplex módon, „a fogantatástól a foglalkoztatásig” kezelik a cigányság ügyét, orvosolják a problémáikat.

Sokszereplős összefogás

Azért tudnak ennyire színes, ötletgazdag, hasznos és hatékony programokat működtetni, mert képesek partnerségeket kiépíteni az önkormányzatokkal, az egyházakkal, a civilekkel, más segélyszervezetekkel és a kormánnyal, továbbá mert valóban ott vannak a helyszíneken. Látják a problémákat, és több szempontból is képesek megvizsgálni azokat ahhoz, hogy megfelelő megoldásokat találjanak – fogalmaz a politikus. A máltaiak további mintegy hetven programra hozzávetőlegesen tízmilliárd forint forrást kapnak, hogy a cigányság, a hátrányos helyzetűek ügyét szolgálják. Az államtitkár különösen örömtelinek tartja, hogy a gyermekek vannak a fejlesztések középpontjában, szerinte ezeknek a programoknak a támogatására továbbra is mindenképpen biztosítani fogják a szükséges forrásokat, hiszen kulcsfontosságúak a felzárkózási folyamatban.

Vecsei Miklós úgy véli, a fogantatástól a foglalkoztatásig szlogen jegyében kötelességük a gyerekek egészséges fejlődéséhez biztosítani, amire szükségük van. „Nem lehet, hogy egy gyermek szükséget szenvedjen. Akinek otthon hiányzik a »szín«, a zene, a pezsgés az életéből, annak legalább legyen egy hely, ahol mindez biztosított a számára, ilyen a Biztos Kezdet Gyerekház. Aztán következik az óvoda, majd az oktatás, hogy megszűnjön ez a szörnyű negatív spirál; a nyomor öröklődik ugyanis a legjobban – hangsúlyozza Vecsei Miklós. – Az lesz az igazi eredmény, ha öt év múlva még mindig itt leszünk, és addigra a mostani gyerekek hasznos tagjaivá válnak a társadalomnak.”

Kapcsolódó írásaink