Együttműködés az iskolák és a szociális szféra között

Elkészültek az óvodai és iskolai szociális segítő tevékenységet támogató útmutatók – tudatta honlapján az Oktatási Hivatal (OH). Beszámolt arról is: konzorciumi tagként részt vett A szociális ágazat módszertani és információs rendszereinek megújítása című, 2017. április 1. és 2019. június 30. között lezajlott, kiemelt EFOP-projektben, részvétele a család- és gyermekjóléti központok feladataként bevezetett óvodai és iskolai szociális segítő tevékenység kialakítására és módszertani támogatására irányult.

Az OH kérdőíves adatgyűjtésekkel és helyszíni látogatásokkal nyomon követte a nevelési-oktatási intézményekben a szociális segítő tevékenység kipróbálását, a bevezetést segítő pilotprojekt megvalósulását, megismerte a helyi megoldásokat és jó gyakorlatokat. Az útmutatók széles körű szakmai véleményezést követően, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális területével mindvégig szoros együttműködésben készültek el. A dokumentumok elérhetőek az Oktatas.hu honlapon.

Tavaly szeptember 1-től a család- és gyermekjóléti központok szociális segítőket rendelnek a köznevelési intézményekbe, akiknek feladata a prevenció. Az óvodai és iskolai szociális segítő olyan szakember, aki a gyermekek, tanulók veszélyeztetettségének megelőzésével, szociális és kommunikációs készségei fejlesztésében, egészségfejlesztésben való közreműködéssel foglalkozik. Aktív résztvevője a gyermekvédelmi jelzőrendszer működtetésének, illetve a felmerülő életvezetési, szociális problémák megoldásához nyújt segítséget az óvoda gyermekeinek, az iskola diákjainak, igény szerint pedagógusoknak, a nevelő-oktató munkát segítő munkatársaknak (dajka, gyermekfelügyelő, pedagógiai asszisztens) és más szakembereknek (iskolaorvos, iskolai védőnő, iskolapszichológus, iskolarendőr), valamint szülőknek. Ugyanakkor a szociális segítő nevelő-oktató tevékenységet nem végez, pedagógiai, pszichológiai kérdésekben nem foglal állást és nem ad tanácsokat. Mivel a pedagógusokkal és a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjaival együttműködve végzi feladatát, a szoros együttműködés gyakorlatának kialakításában segít az útmutató. A szoros együttműködés kiterjed a tájékoztatás, a tapasztalatcsere, a problémakezelés, az operatív döntések meghozatalára is. Tájékoztatni kell ugyanakkor a szülői csoportokat és adott esetben az egyes érintett szülőket is.

Nem cél azonban a segítő szolgáltatások egységesítése, sztenderdizálása, mert „meggyőződésünk szerint e folyamat akkor lehet igazán sikeres, ha a nevelési-oktatási intézmények egyedi jellemzőinek, helyi értékeinek figyelembevételével történik” – áll a dokumentumban.