Belföld
Balliberális hátterű cég kaszál a székesfehérvári szennyvíziszap-bizniszen

Helyreigazítás:
A magyarhirlap.hu weblapon 2019. július 20-án „Balliberális hátterű cég kaszál a székesfehérvári szennyvíziszap-bizniszen" című cikkünkben tévesen híreszteltük, hogy az EWC-H Kft a Wallis cégcsoport érdekeltségi körébe tartozik.
„A kezeletlen szennyvíziszap a kormány jóváhagyásával és engedélyével érkezhetett az országba, és annak székesfehérvári lerakásához az önkormányzat is asszisztál”- idézi az Origo az MSZP-s Márton Roland, a megyeszékhely balliberális polgármesterjelöltjének kedden elhangzott szavait.
Az Origo birtokába jutott információkból azonban az derül ki, hogy a szennyvíziszap-hasznosítási üzletből közvetítőként a legnagyobb hasznot az EWC-H Kft. húzza, amely a balliberális kormányok alatt kétes hírnevet szerzett Wallis érdekkörébe tartozik.
A portál úgy tudja, a háttérből az egykori RMDSZ-es képviselő Winkler Gyula mozgatja a szálakat. Winkler amellett, hogy az ECW-H Kft-t tanácsadóként segíti, a Fehérvári Téglaipari Kft. részére történő beszállításban szintén hasonló szerepkört tölt be.
Utóbbi vállalkozás kapcsán a cikk szerzője megjegyzi, hogy annak a Girk Kalun nevű cégnek a szennyvíziszapját is ők kezelik, amelyet a horvát hatóságok már többször is megbüntettek környezetszennyezés miatt.
Az Origo szerint az ECW-H Kft és a Fehérvári Téglaipari Kft a következőképp osztja meg egymás között a feladatokat: a Fehérvári Téglaipari Kft. hasznosításra hozza be az iszapot, amit a telephelyén összekever a különböző struktúrájú anyagokkal. A beszállítást a kinti cégek szervezik, az EWC-H kvázi kereskedőként vagy közvetítőként átadja a kezelőnek, mint amilyen a Téglaipari Kft. is Székesfehérváron.
A portál cikkében azt is kiemeli, hogy a fentieken túl komoly problémát jelent az is, hogy a cégek által alkalmazott kvázi ásványianyag-tartalmú talajelőállítás meglehetősen kétséges eljárás megoldás. Részben azért, mert ekkora mennyiségnek az ilyen módon való kezelése rövid távon szinte lehetetlen, másrészt az általunk ma ismert technológia az iszap maximum 20-30 százalékát hasznosítja. Ez alapján a behozott anyag jelentős részben bányagödör-feltöltésre megy, de a felvételek tanúsága szerint ez tulajdonképpen leöntésként valósul meg a gyakorlatban.