Belföld

„Nekünk a puszta elégedetlenkedés nem cél”

Az ideális felsőoktatásban a hallgatók értékes diplomát kapnak, presztízs az egyetemeinkre járni, és mindemellett megmarad a felsőoktatás hozzáférhetősége, mely a társadalmi ollót szűkebbre tudja zárni – mondta lapunknak Murai László, a HÖOK elnöke

Mi mindig akkor vagyunk rivaldafényben, amikor konfliktusközeli állapot van – mondta lapunknak az idén harmincéves Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke, Murai László, aki beszélt a felvételihez kötelező nyelvvizsgáról, a felsőoktatási struktúraváltásról, a Corvinus-modellről és az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója) fesztiválról is.

„Nekünk a puszta elégedetlenkedés nem cél”
Murai László: Magyarország helyzete ötven év múlva azon fog múlni, hogy az oktatást ma mennyire kezeljük kiemelten
Fotó: MH/Papajcsik Péter

– Harminc éves lett idén a HÖOK, már idősebb, mint a benne tevékenykedő hallgatók többsége. Hogy ünnepel a szervezet?

– A jubileumra már tavaly elkezdtünk készülni, és egy egész éven átívelő ünnepségsorozatot tervezünk. Elsősorban munkával ünneplünk persze: március elején Győrben a HÖOK Közgyűlése elfogadta a „30 év 30 projekt” nevű programunkat, ami harminc feladatot jelölt ki az évre. Májusban megtartottuk az ünnepi közgyűlésünket Budapesten a Piarista közben a Sapientián, ahol 1989. május 6-án megalakult az OFÉSZ, a HÖOK elődje. A következő állomás az EFOTT lesz, ahol a csütörtöki napon egy nagy alumni találkozót tartunk, aminek célja, hogy minél több, a hallgatói mozgalomban régen vagy ma dolgozó tisztségviselő jelen legyen. Az EFOTT minden évben ünnep, de ezzel a megemlékezéssel szeretnénk tovább emelni a fényét. Valószínűleg október körül megrendezésre kerül az első erdélyi közgyűlés Marosvásárhelyen, és szintén ősszel szeretnénk bemutatni egy interjúkötetet, amelyben a hallgatói mozgalom volt és jelenlegi országos vezetői, és a felsőoktatás meghatározó alakjai szerepelnek.

– Ha már szóba került az EFOTT: ez gyakorlatilag a HÖOK fesztiválja, és felmerül a kérdés, hogy kell-e egy hallgatói érdekvédelmi szervezetnek fesztivált szerveznie, és milyen szerepe van ennek? Miért más ez, mint más fesztiválok?

– Ez nem a hallgatói érdekvédelem fesztiválja, inkább a hallgatóké. Negyvenhárom éve, amikor elindult az első EFOTT, akkor hallgatói kezdeményezés volt: Harminc-negyven egyetemista gondolt egyet, és elment vidékre kirándulni, tábortűz mellett énekeltek és bográcsoztak. Ebből nőtt ki a fesztivál, ezért amikor profibb keretek közé kellett szorítani, akkor logikus volt, hogy a hallgatói mozgalom szárnya alá kerüljön. Egy nagy váltás történt 2010 környékén, mert addig intézmények, és hallgatói önkormányzatok voltak a szervezők, de akkor egy profi csapat alakult a szervezők segítésére. Az megmaradt, hogy minden évben valamelyik felsőoktatási intézmény a házigazda, általában valamilyen ünnepi év keretében, például idén a Semmelweis Egyetem az EFOTT-on ünnepli a kétszázötven éves jubileumát.

– A profi fesztivállá válás közben nem veszik el az EFOTT szellemisége, varázsa?

– Az EFOTT szellemisége szerintem megmaradt annak, ami a kezdetben volt. Nincs még egy fesztivál, ahol az egy négyzetméterre jutó egyetemista ismerősök száma ilyen magas lenne. Az EFOTT egy nagy család. Felméréseink szerint azok, akik egyetemistaként részt vettek a rendezvényen, körülbelül ötven százalékban visszatérnek később akár feleséggel, gyerekekkel is. Más fesztiválokon a fellépőkhöz igazodik, hogy elmegy-e valaki, az EFOTT inkább egy találkozási pont, ahol vannak zenekarok is. Ez a hallgatók ünnepe minden júliusban. A professzionalizáció és a profi csapat a keretet adja meg ahhoz, hogy az emberek biztonságban, jó körülmények között, jó programok mellett tudjanak szórakozni és találkozni egymással.

– A HÖOK és a hallgatói önkormányzatok általában tüntetések és botrányok kapcsán kerülnek a figyelem középpontjába. Miért lehet ez?

– Teljesen természetes, hogy mindig akkor nő meg az érdeklődés a szervezet iránt, amikor valami krízisközeli állapot van. Ez szerintem azért van, mert amikor kialakulófélben van egy probléma, a közvéleménynek fontos, hogy mit gondolnak a hallgatók, és mivel nehéz megkérdezni kétszáznyolcvanhárom ezer felsőoktatásban tanulót, kitüntetett figyelmet kap az egyetlen demokratikusan választott, törvénybe foglalt hallgatói érdekvédelmi szervezet, a HÖOK. Így mi mindig akkor vagyunk rivaldafényben, amikor konfliktusközeli állapot van. Ezzel alapvetően nincs baj, és én azt szeretem a hallgatói mozgalomban, hogy mindig tudott értékalapon véleményt formálni, és szakpolitikai javaslatot megfogalmazni az egyes kérdésekben, legtöbbször sikeresen. Szinte mindig sikerült egy olyan kompromisszumban megállapodni az aktuális kormányzattal, ami a hallgatóknak előnyös megegyezés volt. Ilyenkor szokott nyugvópontra jutni a HÖOK tevékenysége: amikor a kitűzött szakpolitikai cél megvan, akkor onnantól kezdve nekünk a puszta elégedetlenkedés nem cél. Csak akkor próbálunk meg aktívan fellépni valami ellen vagy valami mellett, ha úgy érezzük, hogy a hallgatók számára fontos kérdés, és szakpolitikailag megindokolható. Ez a fellépés általában tárgyalóasztal mellett történik a négy fal között, és csak akkor nyúlunk más eszközhöz, ha ez nem működik. A hallgatói mozgalom viszont ilyenkor meg tudja mutatni az igazi erejét, mert amikor tíz-húsz ezer felsőoktatási hallgató áll ki egy közös célért mondjuk a Kossuth téren, az igen látványos tud lenni.

– Beszéljünk akkor a szakpolitikáról is: A HÖOK dolgozik egy kreditjelentésen. Mi ez, és milyen hatást kívánnak elérni vele?

– A kreditjelentés azért izgalmas, mert nagyon egyszerű problémákat vizsgál nagyon elemi szinten a felsőoktatásban, amelyek egyértelműen hatással vannak a hallgatók mindennapjaira. Egyrészt, ami elindította és katalizálta az egészet, az az, hogy 2017-ben kijött egy uniós jelentés, amiben a tagországok mobilitási programjait vizsgálták. Kiderült, hogy Magyarország az utolsó helyen áll abban, hogy a felsőoktatási intézmények milyen arányban fogadják el a külföldi programokon megszerzett krediteket, tantárgyakat. Az egész öngerjesztő folyamattá válik, és a hallgatói mobilitás fél év turistáskodássá silányult: a hallgató tisztában van vele, hogy nagy eséllyel nem fogadják el a tantárgyait, ezért nem éri meg időt és energiát szánni a tanulásra a külföldi program ideje alatt, holott a mobilitási programoknak az lenne az értelme, hogy a hallgató kiszakadjon a hazai környezetéből, és egy másik országban, más megközelítésben tanulja azt, amit itthon, és ez egészen biztosan fejlesztené a szakmai kompetenciáit. Ráadásul így csak az jelentkezik mobilitási programra, aki tudja vállalni előre, hogy csúszik egy félévet a tanulmányaival. A második fontos probléma, amivel a kreditjelentés foglalkozik, hogy sok intézményben megtalálhatóak még a nulla kredites tárgyak, és ez a bolognai rendszer alapelveivel nem egyeztethető össze, hiszen ebben elvileg egy kredit nagyjából harminc munkaórának felel meg. A harmadik téma pedig az, hogy nemzetközi összehasonlításban a magyar rendszerben a kontaktórák száma nagyon magas. A középiskolai rendtől nem különbözik sokban az egyetemi oktatás: reggeltől estig órákon ül a hallgató, sok tantárgy, kevés kreditért, így az egyéni fejlődésre fordítható idő nagyon kevés. Mi hiszünk abban, hogy a kontaktórák számának csökkentésével, de az egyéni felkészülés erősítésével sokkal komolyabb eredményeket tudnak majd elérni a magyar hallgatók.

– Miért érzi a HÖOK fontosnak, hogy szakterületi stratégiákat készítsen?

– Azt vettük észre, hogy szerencsére az Oktatási Államtitkárságon nagyon nyitottak a hallgatók véleményére, és szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel. Tudtuk, hogy 2019-ben az EMMI-ben milyen területeken készülnek anyagok az oktatásról. Úgy döntöttünk, hogy a hallgatók véleményének becsatornázására szakmai szövetségeket hozunk létre. Az első ezek közül a bölcsészhallgatóké volt, akik már meg is fogalmazták javaslataikat „21 pont a XXI. századi bölcsészképzésért” címen. Elkészült már a tanérképzési anyagunk is, és a természettudósok szövetségét már meghallgatták a szakterület dékánjai. Előttünk áll még az agrárképzési terület szakmai szövetségének megalakítása. Az agrárstratégia egy régóta húzódó feladat a magyar felsőoktatásban, és szeretnénk ezen a területen is megfogalmazni a hallgatói véleményeket. Szerencsére a már elkészült anyagoknál azt láttuk, hogy a javaslataink ötven-hatvan százaléka megjelent az EMMI szakmai anyagaiban is. Szerintem a magyar felsőoktatást akkor tudjuk a legjobban fejleszteni, ha a hallgatói hang is megszólal a reformok kapcsán.

– Az említett bölcsészettudományi szakterületi stratégiában a HÖOK egy korábbi javaslatot felelevenítve kéri a Digitális Bölcsészet szak elindítását. Mi ez, és miért van rá szükség?

– „Digital humanities”, azaz digitális bölcsészet néven egy új alapszak akkreditálását és bevezetését javasoltuk, mely bár korábban mesterszak formájában elérhető volt néhány évig a felsőoktatásban, de 2017-től megszűnt. Álláspontunk szerint ez a szak a nemzetközi oktatási-kutatási trendeknek megfelelő, XXI. századi informatikai lehetőségeket kihasználó, interdiszciplináris képzésként a bölcsészképzés innovációját segíti elő. Az Európában és az Egyesült Államokban is jelen lévő képzés újszerű megoldásokat kínál azáltal, hogy a humán tudományok kutatásait összekapcsolja az informatikai technológiákkal. Véleményünk szerint a digitálisbölcsészet-képzési program létesítése és indítása áttörést jelenthet az elfogadott bölcsészkompetenciák bővítésében. Az ilyen tudással rendelkező emberek kiváló munkaerőpiaci lehetőségekkel rendelkeznek az információtechnológiai és bölcsészeti ismereteket egyaránt igénylő, magas hozzáadott értéket teremtő szolgáltatóipari területeken – ebben az EMMI is egyetért velünk.

– Milyen nemzetközi vonulata van a HÖOK munkájának, és nyit-e a szervezet a külhoni magyar hallgatók felé?

– A nemzetközi területet, az európai erőteret és a külhoni magyarság helyzetét mindig prioritásként kezeltük. A külhoni program 2015-ben indult el, és mára elértük, hogy a külhoni magyar hallgatói szervezetek szavazati joggal vesznek részt a HÖOK munkájában. Nemrég alakult meg a Külhoni régió a HÖOK-on belül, és nagyon szimbolikus lesz a már említett marosvásárhelyi közgyűlés. Pont oda megyünk, ahol a magyar nyelvű felsőoktatással rengeteg gond volt például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, azaz a MOGYE körül. Ezek ellen a magyarellenes intézkedések ellen a HÖOK mindig kiállt, és megfogalmazta elítélő véleményét róluk. A külhoni kérdésbe az elmúlt években több energiát fektettünk, mint az európai ügyekbe, mert úgy éreztük, hogy ez utóbbiban kisebb a mozgásterünk. De ez most változik. A V4+ hallgatói szövetség megerősödött az ESU-n, vagyis a Európai Hallgatói Unión belül, és hamarosan egyesületet hoz létre. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy ennek a hallgatói szövetségnek a központja valószínűleg Budapesten lesz. A V4-eken keresztül már jobban meghallják az ESU-ban a hangunkat, mert ez már akkora erő, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Jó példa erre, hogy hosszú vita után, de sikerült elnyerni 2020-ra a következő nagy ESU Board Meeting szervezési jogát Magyarországnak. Voltak olyan hangok az európai felsőoktatási térben, hogy Magyarország erre a feladatra nem méltó, de szerencsére többen lettek a mi szövetségeseink.

– Egy magyar hallgatónak miért lehet ez jó?

– Az ESU az, amelynek kapcsolata van az Európai Bizottsághoz. Ha tudjuk tematizálni az ESU-t közép-európai problémákkal, akkor az eljuthat az európai vezetőkhöz is, és a magyar hallgatók érdekei előtérbe kerülhetnek az európai döntéshozatalban.

– Ha már beszéd és Európa: az elmúlt időszak egyik nagy vitát kiváltó kérdése volt az egyetemi felvételihez kötelező nyelvvizsga terve. Mi erről a HÖOK véleménye?

– Ezzel kapcsolatban egészen határozott álláspontunk van, és ezt megpróbáltuk világosan kommunikálni a média és a döntéshozók felé is. Mi nem értünk egyet a tervezettel, és úgy gondoljuk, hogy jelentős mértékben csökkentené a magyar felsőoktatás hozzáférhetőségét. A javaslatunk arra irányult, hogy a bevezetését mindenképpen meg kéne előznie egy nagyszabású, sok forrást megmozgató nyelvfejlesztő akciócsomagnak. Hatalmas eltérések lennének a budapesti és vidéki intézmények felvételizői vagy a nagy és kis intézmények között, és a vidékieknél fennáll a veszély, hogy sokkal kevesebben jelentkeznek majd hozzájuk. A szakterületi aspektus még ijesztőbb. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy vannak olyan szakok, amelyek nemzetstratégiailag fontosak: ilyen a pedagógusképzés, az agrár terület, a műszaki és az egészségtudományi képzések. Nemzetstratégiai érdek, hogy ezeken a szakokon sokan tanuljanak, de úgy számoljuk, hogy a nyelvvizsga-követelmény pont ezeken a szakokon fogja a legnagyobb hatást kifejteni, és jóval kevesebben jutnak majd be ezekre a képzésekre.

– Tapasztaltak-e nyitottságot a kormányzat részéről a javaslatok meghallgatására?

– Úgy vettük észre, hogy kormányzati oldalon is észlelték a problémákat. Folyamatos az egyeztetés az EMMI-vel, a Nemzeti Pedagóguskarral és a többi szervezettel, de egyelőre még nagy előrelépés nem történt. Igyekszünk kompromisszumra jutni.

– Mondana egy olyan példát az elmúlt évek oktatáspolitikájából, amit tökéletesen csinált a kormány, és egy olyat, amit ön máshogy csinált volna?

– A Corvinus-modellt rengeteg támadás érte, de a felsőoktatás finanszírozásának struktúraváltására szükség van, mert a jelenlegi környezet olyan kevés mozgásteret ad az egyetemeknek, amiben nagyon nehéz a mindennapi életük. Véleményem szerint a Corvinus zászlóshajóként is funkcionáló modellváltása egy abszolút pozitív irány. Amennyit eddig láttunk a Corvinus-modellből, az nekünk nem adott okot aggodalomra, és azt látjuk, hogy egy sokkal rugalmasabb, sokkal nyugatibb struktúrában folytathatja majd az életét az egyetem. Ez valószínűleg jobb eredményeket is jelent. Ezt én abszolút a pozitív és előremutató gondolkodás példájának tartom a magyar oktatáspolitikában. Amit pedig én a kormány helyében máshogy csinálnék, az az, hogy még előrébb helyezném a felsőoktatás kérdését a magyarországi problémalistán, mint ahol jelenleg van. Hiszek abban, hogy kis ország vagyunk, de nagy nemzet, és az oktatásnak kiemelt fontosságúnak kell lennie számunkra, mert Magyarország helyzete ötven-száz év múlva azon fog múlni, hogy az oktatást ma mennyire kezeljük kiemelten. Beszéljünk többet az oktatásról és foglalkozzunk vele többet!

– Merre tovább? Mi a következő lépés, amit a magyar felsőoktatásban meg kéne lépni, és milyen lenne egy ideális felsőoktatás, ha a távolabbi jövőt nézzük?

– A következő nagy lépés szerintem a magyar felsőoktatásban a struktúraváltás kérdése. Ha a finanszírozási modell és a keretrendszer átalakul, akkor fejlődés várható. Az ideális felsőoktatás pedig számomra az, hogy a hallgatók értékes diplomát kapnak, presztízs az egyetemeinkre járni, és mindemellett megmarad a felsőoktatás hozzáférhetősége, mely a társadalmi ollót szűkebbre tudja zárni.

– Ez nincs ellentmondásban? Minőségi és mennyiségi is?

– Ez egy folyamatos antagonisztikus ellentét a magyar felsőoktatásban, de ha minden intézmény megtalálja a szakmai portfólióját, akkor az eltérő képességű és eltérő érdeklődésű középiskolásokat a megfelelő intézményekbe tudjuk majd becsatornázni. Ha ezt meg tudnánk oldani, akkor mind a mennyiségi, mind a minőségi oktatás megvalósulna. Szerintem a kiművelt emberfők száma adhatja meg nemzetünk nagyságát.

Kapcsolódó írásaink

Új pályán a Corvinus

ĀPavlik Lívia: A magyar felsőoktatás szereplői látszólag egymás versenytársai, pedig évek óta külföldi egyetemekkel méretünk meg, hozzánk a legtehetségesebb diákok jelentkeznek

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom