A kutatásoknak meg kell térülniük

– Lezárult a magyar tudományos életben egy szakasz azzal, hogy a parlament kedden megszavazta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) átszervezésére irányuló törvényjavaslatot. Hogyan értékeli az idáig vezető több mint egyéves folyamatot?  

 – Fontos előrelépést történt a magyar tudományos élet szempontjából. A magyar kormány, amely felelős az ország kutatás-fejlesztési és innovációs rendszeréért is, tavaly felismerte, hogy komoly lemaradásban vagyunk ezen a területen. Most az Országgyűlés új szervezeti és finanszírozási modellt hozott létre a kutatás-fejlesztési és innovációs ágazat számára. Az a célunk, hogy több kutatás legyen több támogatásból, és minden, kutatásra fordított állami támogatás kézzelfoghatóan térüljön meg a magyar gazdaság és a magyar társadalom számára. A jelenlegi rendszer nem hatékony, Magyarország lemaradásban van, ezért az intézményrendszert és finanszírozást is meg kell erősíteni. A 2020-as költségvetésben harminckétmilliárd forinttal tovább növeljük a kutatás-fejlesztés és innováció támogatását, megteremtjük az egységes, teljesítményalapú forráselosztás feltételeit. Már az Akadémiával való tárgyalások elején is azt mondtuk, felelősségünk van abban, hogy a társadalom érdekét szolgáló célokra fordítsuk az adófizetők pénzét. A folyamat végén pedig eljutottunk odáig, hogy kimondtuk: mélyebben át kell alakítani az irányítási rendszert, mivel ha a kutatóintézet-hálózat az MTA-n belül marad, nem fog tudni eredményesebben működni.

– Az Akadémia vezetése inkább támadásként élte meg a kormány terveit. Mekkora kárt okozott az elhúzódó vita a kabinet és a tudományos élet szereplői közti viszonyra nézve?

– A kormány felhatalmazást kapott a választóktól többek között arra, hogy a hazai versenyképesség érdekében növelje az ország tudományos teljesítményét, ennek teszünk most eleget. A kezdetektől fogva csupán egy pragmatikus célról volt szó: jöjjön létre egy hatékonyabban működő kutatóintézet-hálózat, ezáltal egy eredményesebb kutatási rendszer Magyarországon. Ez alapvetően nem árthatott a kormány reputációjának. Az, hogy időközben voltak olyanok, akik rohangáltak feljelentgetni minket, és leveleket írattak olyanokkal, akik nem is ismerik a magyar viszonyokat, már a politizálás egyik formája. Bízom abban, hogy akik eddig valóban aggódtak a kutatóintézet-hálózatáért, az új rendszerben lehetőséget látnak, és nyitottak lesznek az együttműködésekre. Már a mostani folyamatba is szeretnénk bevonni a nemzetközi tudományos élet szereplőit, így az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) struktúrájának kialakításában azok is részt vehetnek majd, akik korábban kifejezték aggodalmukat a magyar helyzettel kapcsolatban.

– Milyen most a viszonya Lovász Lászlóval, az MTA elnökével?

– Mindennap beszélünk pragmatikus kérdésekről, mint például arról, hogy kiket kérjünk fel az ELKH-t irányító testületbe, és hogyan alakítsuk ki a következő hónapok stratégiáját. Teljesen normális a személyes viszonyunk, akárcsak az elnökség többi tagjával. Lovász úr az Akadémiáért felelősséget érző elnök. Az már egy más kérdés, hogy mit nyilatkozik a sajtóban és egyéb fórumokon.

– Egy kiszivárgott hangfelvételen tavaly, a tárgyalások elején még azt ígérte az elnökségnek, hogy a kutatóhálózat maradhat az Akadémiánál.

– Nem ígértem ilyet, hanem azt szögeztem le, hogy a kormánynak nem áll szándékában elvenni a kutatóhálózatot. Az egyetlen célunk, hogy jobban működjön, valamint hogy a teljesítményalapú finanszírozás feltételeit megteremtsük. Egy évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy ez az MTA-n belül is megoldható, de ahogy haladtunk előre, a tárgyalási folyamat során mindkét oldalon változtak a vélemények. Március elején Lovász elnök úrral aláírtunk egy megállapodást arról, hogy miként szeretnénk működtetni a hálózatot, és egyetlen pont kivételével mindenben egyetértettünk. Az egy kivétel arra vonatkozott, hogy a kormány a hálózatot az MTA-n kívül akarja működtetni, és bár ezt a szándékot az elnök úr nem támogatta, tudomásul vette. Ha valaki a hangfelvétel elkészülte után megkérdezett volna a kormány álláspontjáról, akkor is ugyanezt mondtam volna. Az pedig ízlés kérdése, hogy ki milyen hangfelvételeket készít ilyen megbeszélések alatt, azokat milyen formában vágja meg és hozza nyilvánosságra.

– Pontosan hogyan zajlik majd a kutatóintézet-hálózat kiszervezése?

– Érdemes tisztázni, hogy az MTA kutatóintézet-hálózata a 2000-es években, még Pálinkás József akkori elnök úr kezdeményezésére került a köztestület alá, ezzel a lépéssel viszont lényegesen csökkent a függetlensége. Most a legfontosabb különbség az lesz, hogy azzal, hogy a hálózat a parlament által elfogadott törvény alapján önálló költségvetési fejezetet képez, a kutatás szabadsága nőni fog. Az ELKH tevékenységéről nem a kormány, nem a parlament, nem az Akadémia elnöke, nem egy köztestület fog dönteni, hanem egy irányító testület, amelynek tagjai túlnyomó többségében tudós emberek lesznek. Ez a tizenkét tag, valamint az elnök vállalja a jövőben a felelősséget az intézethálózat eredményességéért. Gyakran elhangzott az a vád, hogy a kormány nem akarja finanszírozni a jövőben az alapkutatásokat, ami már csak azért sem állja meg a helyét, mert önálló költségvetése lesz a kutatóhálózatnak. Vagyis a szükséges források rendelkezésre állnak, és az, hogy ezt hogyan és miként használja fel az adott intézet, az irányítótestület döntése lesz. Nekünk most van egyrészt egy államigazgatási feladatunk, vagyis augusztus 1-jéig létre kell hoznunk magát az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat szervezetét. Ez fogja átvenni az MTA-tól szeptember 1-jéig a kutatóintézet-hálózatot. A folyamatra részletes akciótervet dolgoztunk ki, amelynek egyik első lépéseként át kell világítani a kutatóintézetek eddigi működését.

– Tavasszal már történt egy átvilágítás. Erre most miért lesz szükség?

– Az egy szakmai átvilágítás volt, most pedig egy tisztán a működésre vonatkozó átvilágításra van szükség. Meg kell nézni, hogy jogilag, pénzügyileg, a szerződéseket tekintve mi az, amit átveszünk. Ebben a segítségünkre lesz a négy nagy könyvvizsgáló cég egyike, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt, valamint az Állami Számvevőszéket is bevonjuk a folyamatba. Döntéseket kell hozni arról, hogy az irányító testület hogyan álljon fel, hány fő és milyen feltételekkel fog dolgozni az ELKH-nál. Ez az egyszerűbb része a folyamatnak. A bonyolultabb az lesz, hogy meg kell teremteni a gyakorlati működés feltételeit: hogyan nézzen ki a kutatóintézet-hálózat értékelése, milyen elvek mentén történjen a finanszírozás. Ezt év végéig le kell bonyolítanunk.

– Kik lesznek az irányító testület tagjai?

– Az MTA és a kormány hat-hat főt javasol, és Lovász elnök úrral meg kell állapodnunk abban az irányító testület élére kerülő konszenzusos jelöltben, akit a miniszterelnök úrhoz fogunk felterjeszteni.

– Kiket delegál a kormány?

– Egyetlen kivételtől eltekintve mindenki komoly tudós ember lesz. Nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy az általunk javasolt hat főből néhányan a kutatóintézet-hálózatot képviselik majd.

– Az elnök személyére is van már javaslatuk?

– Vannak elképzeléseink Lovász elnök úrral. Ami biztos, hogy ő is komoly tudós ember lesz.

– Hol lesz az ELKH székháza?

– A cél, hogy az irányító testület és az adminisztrációt végző kollégák valamelyik kutatóintézet épületében kapjanak helyet. Áttekintettük az épületek telítettségét, ez alapján bőven van lehetőség arra, hogy ezt a körülbelül száz főt el tudjuk helyezni. Több elképzelés is van, ideális lehet többek között a Q2 vagy a humán tudományok kutatóhálózatának épülete.

– Várható kutatóintézetek megszűnése?

– Erről majd az irányító testület dönt. A Lovász elnök úrral aláírt megállapodásban az szerepelt, hogy a hálózat változatlan formában kerül át az új szervezetbe.

– Sokan tartanak attól, hogy vissza akarják szorítani a társadalomtudományi kutatásokat, és inkább a kormány által preferált természettudományos kutatásokra fókuszálnának.

– Nem igaz, hogy a kormány számára ne lennének fontosak a társadalomtudományok. Ha így lenne, a magyar egyetemeken a társadalomtudományi oktatási-kutatási tevékenységet nem finanszíroznánk nagyobb mértékben, mint, mondjuk, Németországban. A kérdés az, hogy hol van szükség optimalizálásra. A magyarsággal kapcsolatos tudományterületek – a magyar zene, nyelv, irodalom, történelem – kutatása fontos, ennek helye lesz ELKH-ben.

– Milyen funkciója marad az MTA-nak? Sokak szerint lényegében kiüresedik, szerepe pusztán reprezentációra szűkül.

– Az MTA egy köztestület, amelynek megvan a maga feladata, felelőssége, ez a jövőben sem változik. Továbbra is működni fognak az osztályai, tanácsokat ad, fontos társadalmi ügyekben szólal meg, irányt mutat. Ezt a szerepét az MTA eddig sem a kutatóintézet-hálózatán, hanem a tagjain keresztül látta el, ebben tehát nem lesz változás. Az MTA a jövőben is állami támogatást kap a működtetésére, és érdemes megjegyezni, hogy nincs még egy olyan akadémia a világon, ahol a tagok tiszteletdíjat kapnak. Ez rendben van, de tény, hogy általában fordítva szokott lenni, vagyis a befizetett tagdíjakból szokták működtetni az akadémiákat. Az MTA most visszatér eredeti funkciójához, amelyet Széchenyi István annak idején megfogalmazott. Ő soha nem mondta azt, hogy az MTA-nak kutatóintézet-hálózatot kellene működtetni.

– Az ELKH működéséhez az MTA vagyontárgyait, központi adminisztrációjának egy részét használják fel. Nem csökken ezzel a köztestület autonómiája?

– Gyakran elhangzó vád, hogy a kormány államosította az MTA vagyonát. Ez szintén nem igaz, hiszen az Akadémia ezt a vagyont 2006-ban az államtól egy adott közfeladat ellátására kapta meg, az intézethálózat működtetésére. Most annyi történik, hogy miután az intézetek működtetése mint közfeladat kikerült a köztestület alól, ezt a vagyont, ennek használatát biztosítja az Akadémia az ELKH számára.

– Létrejön a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács is. Ennek pontosan mi lesz a feladata?

– Feláll egy olyan testület, amely a magyar kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiával, az ezzel kapcsolatos finanszírozási kérdésekkel foglalkozik, továbbá azzal, hogy miként jelenítsük meg Európában a magyar kutatást. Ebben a testületben megjelennek majd az egyetemek, a vállalatok képviselői egyaránt. A törvény szerint az elnöke az innovációs miniszter, a társelnöke pedig egy, a miniszterelnök által felkért, a tudomány területén nagy tekintélynek örvendő személy lesz. Ez is hamarosan eldől, hiszen az év második felében már arról kell dönteni, hogy a kutatás-fejlesztésre, innovációra szánt plusz harminckétmilliárd forint állami forrást hogyan osszuk el. Ezen kívül el kell fogadni a magyar kutatási és innovációs stratégiát, és dönteni kell a magyar tudományosság egyéb ügyeiről is.