Nem pusztán a fogvatartott nyer, a társadalom is

Nem is lenne a dicséretben semmi meglepő, amíg nem rögzítjük: a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet (bv) székesfehérvári objektumának kápolnájában állunk, a sikeres vizsgájukat éppen megszerzők pedig előzetesben ülő fogvatartottak. A Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közösen indította el azt a 4,2 mil­liárd forint európai uniós, vissza nem térítendő támogatásból megvalósuló projektet, amely a fogvatartottak munkaerő­piaci és társadalmi visszailleszkedését támogatja.

A Fogvatartottak reintegrá­ciója elnevezésű projekt az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program (EFOP) Széchenyi 2020 program keretében valósul meg. A program a büntetés-végrehajtási szervezet reintegrációs tevékenységeivel szorosan együttműködve, azt kiegészítve valósul meg, 2016 októberében indult és 2020. június 30-ig tart.

A célok között szerepel az elítéltek és a letartóztatottak visszasegítése a társadalomba, valamint az elkövetők bűnismétlési kockázatának csökkentése. A projekt biztosítja a fogvatartottak számára, hogy már a szabadulásukat megelőzően felkészüljenek a visszailleszkedésre a munkaerőpiacra és a társadalomba egyaránt. Nagy hangsúlyt fektetnek a fogvatartottak aktív szerepvállalására, a személyre szabott fejlesztésekre, a hozzátartozók bevonására.

Az eredmények kihirdetése előtt Molnár Róbert oktatóval is váltunk pár szót, aki elmondja, hogy a fogvatartottak fegyelmezettek, meglepően koncentráltak voltak a négyszáznyolcvan órás képzés ideje alatt, noha a tematika hasonlóan alakult a civil világban megszokotthoz. A tanulókat különösen a díszfestés és a tapétázás érdekelte, s ha néha valamelyikük zavarta a töb­bieket, hamar fegyelmezték a magáról megfeledkezett társukat. Az oktató hangsúlyozza, teljesen pozitívak a tapasztalatai, és később is vállalná fogvatartottak oktatását. „Némelyikük ügyesebb, mint a rácsokon túl magukat mesternek nevezők” – szögezi le Molnár Róbert.

Bepillantunk a gyakorlati vizsgára, ahol éppen végeznek a fogvatartottak az imént említett díszfestéssel. Szabad szemmel fel sem fedezhető különbség a díszlécet imitáló festés és egy valódi pácolt deszka között. Hadhammer Norbert és vizsgázó társai a díszfestés alatti falfelület meszeléséhez fognak. „Örültem, amikor megtudtam, hogy indul a képzés, de tulajdonképpen bármilyen más tanfolyamon is szívesen részt vettem volna” – mondja a civilben szárazépítő Norbert két ecsetvonás között. Hozzáteszi, hogy nem volt nehéz elsajátítani a szakma alapjait, csak szándék és megfelelő kézügyesség kell hozzá. Mint nem sokkal később kiderül, nem a vakvilágba beszél: Hadhammer Norbert jeles eredménnyel végzett.

A szakmai képzés a reintegráció útjára lépés egyik lépcsőfoka, amelynek célja, hogy a bűnelkövetők piacképes szakmát szerezzenek. A szakképzettséggel ugyanis a szabadulást követően jelentősen könnyebb visszailleszkedni a munkaerőpiacra. Kurusa János, a fehérvári bv intézet parancsnokhelyettese, EFOP szakmai vezető kérdésünkre elmondta, hogy a szak-mai képzés iránt nagy volt az érdek­lődés. Ráadásul a fogvatartottak a képzés keretében huszonegy helyiséget festettek ki, fél tonna meszet és nyolcvan kilogramm diszperzitet használtak el. A lelkesedésre jellemző, hogy a fogvatartottak sokszor a gyakorlati foglalkozások végén még további feladatokat is vállaltak.

Sinkó Csaba, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának EFOP projektvezetőjétől azt is megtudjuk, hogy a projekt keretében ez év márciusáig háromszázharmincheten szereztek szakmát a rácsok mögött. Jövő márciusig további ezeregyszáz fogvatartottnak kívánnak szakmát adni a kezébe.

A projekt keretében azonban nem csak szakmákat lehet tanulni. Márciusig 3433 fogvatartottat és 791 hozzátartozót vontak be további programokba. Ezek közé tartozik az egyéni kompetenciafejlesztés, a személyre szabott beszélgetés, vagy a jóvátétel. A szakemberek egyéni és csoportos formában is tartanak fejlesztéseket, foglalkozásokat, minden esetben az egyéni igényekhez igazodva, az élményalapú tanulás eszköztárának segítségével. A tanodaszerű ellátás a projekt új eleme, amely elsődleges célcsoportját a 16. életévét betöltött letartóztatott fiatalkorú és fiatalkorú büntetését töltő fogvatartottak alkotják, másodlagos célcsoportját e fiatalok családjai képezik. A szolgáltatás kiemelt feladata a fiatalkorú fogvatartottak tanulmányi előmenetelének segítése.

A tanodai feladatok közé tartozik a végzettség nélküli iskolaelhagyás visszaszorítása. Ennek érdekében olyan kompetencia- és személyiségfejlesztő, tehetséggondozó, készségfejlesztő programok és foglalkozások valósulnak meg, amelyek a fiatalok önkéntes részvételére és egyéni szükségleteire épülnek.

A kompetenciafejlesztés strukturált csoportfoglalkozások alkalmával történik, céljuk a reális énkép, és önismeret kialakítása a társadalmi normák mentén, valamint felkészítés a társadalmi, és a munkaerőpiaci reintegrációra. A tanodaszerű szolgáltatás felöleli az iskolai karrier­rel és a családi élettel kapcsolatos döntési helyzetek támogatását, a tudatos iskolaválasztást és életpálya-építést, továbbá a személyes és a szociális kompetencia fejlesztését.

A pedagógiai munkát meghatározza az egyéni igényeknek megfelelő, személyre szabott egyéni fejlesztés, a gyermekközpontú megközelítés. A tanodaszerű szolgáltatásokkal azt a célt segítik elő, hogy a szabadulásra a fiatalkorú képes legyen az önálló tanulásra, és olyan sikeres tevékenységként élje meg azt, hogy a szabadulás után is folytatni kívánja tanulmányait. Pszichológus is foglalkozik az elítéltekkel, munkája egyrészt a börtönártalmak csökkentéséhez járul hozzá, másrészt a fiatalkorú fogvatartottak személyiségbeli és készségbeli hiányosságainak pótlásához nyújt segítséget.

A jóvátétel keretében tavaly november végéig országszerte több bv intézetben majdnem hatvan programra került sor, amelyekkel a makrokörnyezetet célozzák meg. E programok jelentősége abban rejlik, hogy kényszer nélkül vehetnek benne részt a fogvatartottak, hogy valamit „visszaadjanak” a társadalomnak, ami mentálisan sokat jelenthet számukra.

Jóvátétel során újították fel pél-dául a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekegészségügyi Központjának három kórtermét, a fiatalkorú fogvatartottak pedig önállóan készí­tettek karácsonyi ajándéktárgya­kat kisgyermekeknek. Máshol kerítést festetettek, idősotthonban segédkeztek vagy különböző ünnepi műsorokat adtak elő.

A jóvátétel során mind a társadalom, mind a fogvatartott kap valamit. Utóbbi lelki útravalót, illetve megerősítést, hiszen aktív részvételével, az általa okozott sérelem és kár szimbolikus helyreállításával akár azt is igazolhatja, hogy a reintegráció útjára lépett.