Csákvár, ahol takarékosságra nevelnek

Nikolették története nem egyedi, a csákvári otthon munkatársai számos hasonló helyzettel találkoznak munkájuk során. Varga Györgyi története ugyancsak szívszaggató. A háromgyermekes nő pár éve elvált sokat italozó férjétől, így egyedül maradt keresőként a családban. A fő-város VIII. kerületében laktak egy önkormányzati lakásban, de rezsitartozás miatt ki kellett költözniükjózsefvárosi otthonukból.

Ekkor tízéves kislánya is a gyermekek átmeneti otthonába került, ott hívták fel a nő figyelmét a csákvári lehetőségre, mivel Budapesten nem tudott bekerülni egyik családok átmenti otthonába sem. Györgyi most egy helyi étteremben dolgozik konyhai kisegítőként, keresetéből igyekszik megspórolni, amennyit csak tud. Emellett vár egy hagyatékra is, örökségéből szeretne venni valahol egy kis kertes házat, hogy az egész család együtt lehessen, a nőnek ugyanis van két, felnőtt korú gyermeke is. Csákvár befogadja a romákat, ha az ember úgy viselkedik, ahogy kell. Amióta itt vagyok, sok barátot szereztem – mondja Györgyi.

A csákvári családok átmeneti otthona a szükségletekre reagálva nyílt meg 2017-ben, közli Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat szakmai igazgatója. Az otthonba lakhatási, életvezetési problémákkal küzdő kisgyermekes családokat fogadnak be. Az épületben húsz férőhely áll a rászorulók rendelkezésére, kapuja nyitva áll az egész országból érkezők előtt, természetesen kielégítik a helyi igényeket is. A szakmai teamben kisgyermek-gondozók, családgondozók mellett hetente egyszer pszichológus és jogász is segít a rászorulóknak.

Amint a fenti példákból is látszik, leggyakoribb krízisként a lakhatási probléma jelentkezik a családoknál, ezzel keresik fel a helyi családi és gyermekjóléti intézményt a legtöbbször, amely azt követően felveszi a csákvári otthonnal a kapcsolatot. Visszatérő gond az adósságspirál, ahogy a csonkává váló család is: feleségek menekülnek gyermekeikkel a megromlott házasság lelki és/vagy fizikai terrorja elől az otthonba. A szakmai vezető leszögezi: nemcsak „lecsúszott” emberek érkeznek hozzájuk, bármikor kerülhet valaki olyan élethelyzetbe, hogy elveszíti mindenét, ám a Katolikus Szeretetszolgálat társadalmi státuszra vagy felekezetre való tekintet nélkül mindenkin egyformán segít. Mint például a csákvári Szabó Melindán, aki tizenöttől tizennyolc éves koráig maga is gyermekotthonban élt. Párjával decemberben jött az otthonba, mert nem találtak albérletet. Időközben a férfi elhagyta. Nagyobb gyermeke bölcsődés, a kisebbet épp karján ringatja.

Mint elmondja, sokat segítenek neki az otthon munkatársai, abban bízik, hogy hamarosan munkát talál, és tud fizetni albérletet és egy bébiszittert. A korábban eladóként dolgozó nő reményei nem alaptalanok, eladói, konyhai állások akadnak a városban, Gánton, Fehérváron, Oroszlányban pedig olcsóbb albérletet is találni, teszi hozzá az anyuka.

Fontos megállapítása a takarékosság. „Ez nem csak egy épület, ahol meghúzhatja magát a család. Az időszemléletükkel is kell kezdeni valamit” – szögezi le Kovács Ferenc intézményvezető, miközben körbevezet az otthonban. A tervezés, az előrelátás a legfontosabb, hogy az itt lakók ne csak úgy lézengjenek a világban. Ezért a családokat arra ösztökélik, hogy tegyenek félre a megkeresett pénzükből, amennyit csak tudnak, ami később egy hitelfelvétel alapja lehet. Összeírják a feladatokat és pontos takarékossági tervet készítenek.

A szakembereknek fel kell építeni a családokat, hogy tudatosan, megerősödve hagyják el az átmeneti otthont. A házban a törzsidő egy év, amely fél évvel meghosszabbítható, illetve egyes esetekben a tanév végéig, ez idő alatt a családok albérletet és munkát keresnek – a házba bekerülőknek maguknak kell felkutatni a munkahelyet, a lakhatást. Kovács Ferenc elmondja, hogy az intézmény falai közt gyermekjóléti gondozás is folyik. A megérkezés után szükségletfelmérést végeznek, óvodát, iskolát keresnek a kicsiknek. A lakhatás lehetőségét a szülők ugyanis a gyermek jogán igényelhetik, mert az elsődleges szempont, hogy a kicsik élete biztos mederbe kerüljön. Ebbe a körbe tartozik a táplálkozás és az iskoláztatás, hiszen a rengeteg költözés miatt nem alakulhatnak ki állandó szokások, napirend, a gyermekeknek nincsenek barátaik, nem tudják megszokni a tanintézmény vagy az óvoda rendjét. Mire megtehetnék, a családnak gyakorta tovább kell állnia.

Ahogy Szarkali Alexandrát is számos helyre sodorta már az élet. A dunaújvárosi nő lakott Dunaföldváron, Ajkán, Fehérváron, Pátkán is mielőtt Csákvárra jött párjával és gyermekével. Azért kerültek utcára, mert sem élettársa, sem saját szülei­vel nem jutottak közös nevezőre, az albérletre pedig nem futotta a családnak. Két hónapja laknak az otthonban, azt mondja, kénytelenek lesznek félretenni, ha jutni akarnak valamire. Férje most egy közeli depónián kapott állást.

Az otthonban közösen oldanak meg minden problémát, így az adósságrendezés mellett tanulási programokat indítanak, amelyek keretében felhozzák a gyermeket az adott iskola szintjére, majd a folyamatba bevonják a szülőt, hogy később már maga lássa el ezeket a feladatokat. A szülőkkel közösen erősítik fel szerepüket.

Az itt (ideiglenesen) lakó gyermekek gyakran kérdeznek rá az otthon munkatársainál a falon függő feszületre és Istenre. Rajtuk keresztül pedig szüleik is egyre érdeklődőbbek lesznek a hit és az egyházi értékek iránt. A cél az, hogy a gyermekek családban nőjenek fel és ne otthonban. A korrekcióra és a prevencióra nagy hangsúlyt helyeznek az intézményben, ha ugyanis széthull a család, nehezebb helyrehozni a problémát.