„A kereszténység a közösség vallása”

– Hamarosan megjelenik a Népek Missziója magazin, a Pápai Missziós Művek pünkösdi lapszáma. Mivel foglalkozik a Pápai Missziós Művek?

– A Vatikán hivatalos diplomáciai képviselete, a nunciatúra az államok közötti kapcsolattartást erősíti, emellett működik a vatikáni missziós intézmény, a Pápai Missziós Művek, az egyház legnagyobb segítő szervezete. Az intézmény nevében szereplő többes szám négy működési területre – „műre” – vonatkozik: a Hitterjesztés Művére, Szent Péter Apostol Művére, a Szent Gyermekség Művére, végül a Missziós Unióra.

– Mit jelentenek ezek a nevek?

– A hitterjesztést talán nem kell magyarázni, az azonban jogosan merülhet föl, mi szükség erre Európában. A valóság az, hogy itt is nagy a keresztény hitbéli tudatlanság, ezzel papként sokszor találkozom.
A hitterjesztés nemcsak a pogányok között végzett missziót jelenti, hanem azt is, hogy megismerteti az emberekkel Krisztust, az Ő tanítását és az egyház küldetését mindenütt, ahol az kevéssé ismert.

– Milyen a magyarországi szer­vezet?

– Minden országnak van nemzeti igazgatósága, Magyarországét 2007 óta én vezetem. Noha a nemzeti igazgatóság többnyire az államhatáron belüli működést teszi lehetővé – és az átjárás viszonylag csekély –, hazánk kivételes helyzetben van, hiszen a határon túli magyar testvérek is hozzánk tartoznak. Volt több projektünk Kárpátalján, Délvidéken, Csángóföldön is, de határon belül, a katasztrófák idején is aktív a szervezet. Az edelényi árvíz vagy a vörösiszap-katasztrófa során a missziós művek is szervezett gyűjtést és konkrét segítséget nyújtott.

– Talán kevésbé lehetett hallani erről a médiában más, nagyobb segélyszervezetek mellett.

– Nem igazán fordítunk időt a magunk reklámozására, de ez szerintem így van jól. Ahogy Krisztus mondja: „ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb”.

– Mit jelent a második mű, a Szent Péter Apostol Műve?

– Szent Péter az első apostol, akire Krisztus az egyházat bízta: az ő utódai a papok. Míg Európában öregszik az egyház, addig Afrikában vagy Keleten nagyon sok az új hivatás, csak épp az infrastruktúra hiányzik. Szent Péter Apostol Művén keresztül segíthetjük a szegényebb, fiatal egyházakat, lehetőségünk van „örökbe fogadni” egy papot Afrikában vagy Ázsiában, akit imával és anyagi javakkal segíthetünk hivatása gyakorlásában. Hogy mást ne mondjak, én is így kerültem ide, Magyarországra Indiából.

– A Szent Gyermekség Művét ön honosította meg Magyarországon éppen tíz éve, 2009-ben. Miért volt erre szükség?

– Úgy gondolom, ez a legfontosabb. A gyermekek a jövő záloga! Ahogyan ők fejlődnek, olyanná válik később a közösség, sőt, akár egy ország jövője múlhat rajtuk. A gyermekeket ezért – ahogy Szent II. János Pál pápa is írja Redemptoris Missio című enciklikájában – missziós szellemben kell nevelni, tudatosítani kell bennük kicsi koruktól a keresztséggel járó küldetést. Ennek éppen az a célja, hogy felnőve közösségorientált, nyitott és felelősségvállaló tagjai legyenek a társadalomnak. A befektetés megéri, hiszen ez nemcsak nekik lesz jó, hanem mindenki másnak is. A kereszténység a közösség vallása. Még ha ma Európa individualistává is vált, Magyarország visszatért a gyermekek és a családok támogatásához. Egyébként is: minél többen vannak a gyermekek a családban, annál könnyebben illeszkednek majd be felnőttként a társadalomba, hiszen már korán megtanulják a közösségi életet.

– Mi tudatosul mindebből a gyermekekben?

– Van egy mottójuk: „kis imával, kis áldozattal, gyermekek segítenek gyermekeknek”. Sokszor mutatok nekik képeket, videókat, hogy hogyan élnek a hozzájuk hasonló korú gyermekek a világ más részein, például Afrikában, ahol én magam is jártam. Azok a gyermekek kétnaponta egyszer laknak jól, Gambiában egy Túró Rudi árából kitelik tíz gyermek ebédje. A gyermekek érzékenyítése, részvétre tanítása alapvetően fontos, és a missziós program segítségével megtanulnak lemondani egy társuk javára akár itthon, akár máshol a világban.

– Van eredménye az érzéke­­nyítésnek?

– Pásztón voltam egy óvodában, gambiai fotókat mutattam a gyermekeknek, és magyaráztam, hogy számukra már egy ceruza, egy papírlap, egy papucs is hatalmas érték. A beszélgetés végén egy kisfiú két diót adott, hogy adjam oda az éhező gyermekeknek. Az óvónő később elmondta, hogy az óvoda kertjében lévő diófáról leesett diókat ez a gyermek mindennap összeszedi, és kettőt hazavisz belőle, de most lemondott róla. Ha tehát az indíttatás megvan, utána már csak erősíteni kell őket a tudatos áldozatvállalásban, hangsúlyozva, hogy ez nem gyengeséget jelent, hanem a későbbi, felnőtt önmagukat erősíti. Vannak persze emellett más programok is, egyházmegyés vagy országos találkozók, táborok, vagy látogatás egy idősek otthonában. Nyilván a jó cselekedet is fontos, de érdemes hangsúlyozni, hogy mindez akkor igazi, ha hitből fakad, és nem csupán humanitárius okokból, mint a vallástalan ENSZ esetében. A jó cselekedet mögött a Jóisten áll. Ha ezt valaki megérti és éli, erős tagja lesz
a társadalomnak.

– A tíz évet megünneplik?

– Igen, szeptember 21-én lesz az ünnepség a Bazilikában, a szentmisét Erdő Péter bíboros celebrálja. Délután pedig a gyermekek látogatást tesznek a Parlamentben, és a Szent Korona megtekintése után imádkoznak az ország vezetőiért és országunkért. Az ünnepség fővédnökségét Áder János köztársasági elnök vállalta el.

– És a negyedik mű, a Missziós Unió mit jelent?

– A papok és szerzetesek egységét jelenti, amely Magyarországon valaha nagyon jól működött, de aztán a kommunizmus tönkretette. Minden évben egyszer összehívom a magyarországi misszionáriusokat, akik más országokból itt dolgoznak, ilyenkor a nuncius és püspökök is jelen vannak.

– Hány misszionárius van ma Magyarországon?

– Úgy hatvan–hetven. Kétféle missziós munkánk van most: az egyik belföldre és a határon túli magyarokra koncentrál, a másik a fejlődő országok egyházaira. Jelenleg zajlik egy gyűjtés, amely Közép-Indiában élő szegény leánygyermekeket segít hozzá ahhoz, hogy önálló életet tudjanak kezdeni, de tavaly Pakisztánban segítettünk, azelőtt afrikai országokban.

– Mennyi embert tud megmozgatni egy gyűjtés?

– Az állandó hálózatunkban körülbelül ötszázan vannak, de akadnak olyanok, akik egy-egy előadás, lelkigyakorlat után a helyszínen adakoznak. Magyarország nem olyan nagy és jómódú, mint Németország vagy Amerika, ahonnan dollár- és eurómilliók érkeznek, itthon inkább az a megható, ha sokakat megmozgat egy ügy. Ha nálunk húszezer eurónyi adomány összejön, az már nagyon jó. Meghálálják egyébként a célországok is, Magyarországnak például nagyon jó híre van a közel-keleti keresztény közösségekben, részben a Hungary Helps program miatt, amelyhez hasonló Európában nincs is. A közel-keleti missziós igazgató kollégám tavaly Rómában a konferenciánk alatt nekem hálálkodott a magyarok segítségéért, pedig az nem az én érdemem volt, hanem a kormányé.

– Együttműködnek világi intézményekkel, civil szervezetekkel?

– Nem, ez egy vatikáni hivatal, más a működésünk rendje. Egy közös kulturális programnak, zarándoklatnak, lelkigyakorlatnak valószínűleg nem lenne akadálya, de ez külön megbeszélést igényel. Egy hasonló célokkal dolgozó szervezettel, a Teréz-misszióval egyébként jó a kapcsolatunk, ez a mozgalom vállalja, hogy tagjai egy-egy magyarországi papért imádkoznak. A papok nem tudják, hogy ki kinek a nevét kapja, kapcsolatfölvétel nincs, csak a közbenjárás. Vannak persze véletlen találkozások, nekem is volt ilyenben részem, amikor vidéki előadásom után odajött egy néni, és azt mondta, hogy évek óta értem imádkozik, és boldog, hogy most végre láthatott. Megható volt.

– Van más projekt most az említett indiain kívül?

– Évente csak egy nagy gyűjtést szervezünk, nem érdemes az erőforrásokat elaprózni, vagy hiábavaló reményt táplálunk azokban, akik számítanak a támogatásra. Az indiai saját projekt, de például a missziós vasárnapi országosan összegyűlt pénzösszeg – hatvan-hetven millió forint – is végül hozzánk fut be, amit mi a Hitterjesztés Kongregációja által javasolt missziós országokba, missziós céljaikra továbbítunk.

– Hogyan lehet a missziós művek gyűjtéseihez csatlakozni?

– Legegyszerűbben banki átutalással, a számlaszámunk elérhető a Papaimisszio.hu oldalunkon, de csekken vagy személyesen is lehet adakozni október végéig, amikor zárjuk a projektet, és egyben elkezdünk egy újat. Az indiai gyűjtésben ötezer euró támogatást vállaltunk, a helyi missziós kollégák már küldtek egy konkrét listát, hogy miben szenvednek hiányt. Általában egyébként így szoktuk kérni: írják össze, mire lenne szükség, és igyekszünk abban segíteni. Angolából egy püspök nemrégen egy katolikus rádió indításához szükséges eszközök vásárlására kért háromezer eurót, amit szintén támogatunk.

– Srí Lanka tragédiája nem régen történt. Az ottaniak megsegítésére van terv?

– Igen, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) április 27-én gyűjtést hirdetett június 9-ig, pünkösdvasárnapig bezárólag az áldozatok hozzátartozóinak megsegítésére és a károsodást szenvedett templomok helyreállításának támogatására. Ennek részletei az MKPK honlapján olvashatók. Hetek teltek el a merénylet óta, kevés szó esik már erről a sajtóban, de helyi kollégától hallottam, hogy vannak a templom körül olyan házak, amelyek a húsvéti merénylet óta zárva vannak, mert a merényletben az egész család meghalt. Úgy gondolom, hogy az erőszaknak nincs sehol helye, nekünk pedig ki kell fejeznünk szolidaritásunkat. Fájnia kell, ha egy másik testvérrel ilyen történik, úgy, mintha a testem egy tagja fájna. A kereszténységgel Krisztusban egy test lettünk, részvéttel és felelősséggel kell fordulnunk azok felé, akiket üldöznek. Ha ezt megtesszük, abban hatalmas erő van.