Belföld

„Napokig lelki betegek, ha netán hibáznak”

Hat éve dolgoznak Asperger-szindrómás munkavállalók az Országos Bírósági Hivatalban, munkájukat közmegelégedésre végzik, már igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban állnak.

Állapotuk az autizmus egyik formája, nehezen viselnek
bármiféle változást, ezért nagy figyelmet igényelnek
 

„Napokig lelki betegek, ha netán hibáznak”
„Avar” és Mátyás civil szervezetek aktuális beszámolóit érkeztetik
Fotó: Bodnár Patrícia

„Sokan talán azt hinnék, szívtelen alak vagyok, mert egy rám köszönő, rég nem látott ismerőst nem üdvözlök, sőt, talán meg is kérdem: hát te meg ki vagy?” – nyújt betekintést az életébe Rajczy Mátyás. Megállapítása egyszerre hétköznapi és meghökkentő. Hétköznapi abban az értelemben, hogy egy művelt ember választékosan fogalmaz meg egy problémát. Meghökkentővé akkor válik, ha azt is tudjuk, hogy Mátyás Asperger-szindrómás. Ő például nem jegyez meg egyedi vonásokat, így fordulhat elő, hogy véletlenül elmegy egy ismerős mellett is. A névmemóriája sem olyan jó, mint másoknak, szerencsére a munkahelyén nem kötelezték rá, hogy sok nevet megtanuljon.

Az Asperger-szindróma az autizmus egyik formája, amikor jó tanulási és kommunikációs képesség mellett az autizmus tünetei észlelhetők. A tudomány mai állása szerint nem betegség, hanem állapot, konkrétan az idegrendszer fejlődési rendellenessége. A férfival az Országos Bírósági Hivatal (OBH) aulájában beszélgetünk, ez Mátyás munkahelye. Amint azt a most harmincnyolc éves hivatali alkalmazott elmondja, korábban az Ability parkban volt animátor, ahol rajta kívül számos fogyatékkal élő ember dolgozott. Sokat kellett szombaton és vasárnap is bejárni, amit nehezen viselt, mert a hétvégéit szereti a családjával tölteni.

Miután megvált a parktól, az Autisták Országos Szövetségénél vállalt önkéntes munkát. Onnan került 2013-ban az OBH-ba egy átképzést követően. Nyolcórás munkaidejében a civil szervezetek aktuális beszámolóit érkezteti, rendszerezi, vizsgálja formailag, majd vonalkóddal látja el, szkenneli. Az alkalmazandó szabályok háromnegyedét fejből tudja.

Megkedvelte a hivatalt, mert úgy tapasztalja, hogy az emberek tisztelik egymást, a vezetők pedig nem „basáskodnak”, teszi hozzá a saját megfogalmazásában „tanulásban és szociális alkalmazkodásban nehézségeket mutató autista” férfi. Itt elfogadták, egy kis közösséghez kell csupán alkalmazkodnia.

Beszélgetés közben alig észrevehető, hogy Asperger-szindrómás, az tűnik csupán fel, hogy megfontolja minden mondatát, és gyakran használja az „izé” szócskát. Már húsz perce beszélgetünk, amikor bizonyossá válik az állapota. Felteszünk számára egy kérdést, amelyre nem válaszol, hanem a témához egyáltalán nem kapcsolódó mondatba kezd. Amikor befejezi, kis hatásszünetet tart, legalábbis külső szemlélőnek úgy tűnik. Vagy inkább úgy, mintha egy hasonlattal élve „újrafuttatná” a kérdést. Mert aztán válaszol az eredetileg felvetett témára is.

Mielőtt ide kerültek volna az Asperger-szindrómás munkavállalók, az OBH alkalmazottai szemléletformáláson és érzékenyítésen estek át, elmagyarázták nekik, kik is az autisták, megtudhatták, hogy jól beszélnek, de a nem pontosan megfogalmazott feladatokat könnyen félreértik, nehézséget okoz számukra a társadalmi elvárásoknak való megfelelés vagy az íratlan szabályok betartása. Mátyás nehezen viseli, ha nem figyelnek rá, ilyenkor ő is hasonlóképpen reagál. Bizonyos határig tart a konfliktustűrő képessége, ezért feszültség esetén inkább visszavonul.

Az aspergeres munkavállalók nagy figyelmet igényelnek, mert nehezen viselnek bárminemű változást, ezért szakmai mentorálás alatt dolgoznak. Ha mégis várható változás a munkájukban, hosszasan kell őket felkészíteni – magyarázza Hőnich Gyuláné Gaál Éva bíró, az Országos Nyilvántartási és Ügyfélszolgálati Osztály vezetője, Mátyás közvetlen főnöke. Hozzáteszi: Handó Tünde, az OBH elnöke nagyon empatikus a „fiúkkal”, akik ennek következtében (is) mára teljesen betagozódtak az osztály munkájába. Nem kenik el, ha netán hibáznak, azonnal szólnak, sőt napokig lelki betegek, ha valamit elvétenek – mondja Gaál Éva. Munkájukat közmegelégedésre végzik, így az osztályvezető javaslatára ma már igazságügyi alkalmazotti szolgálati jogviszonyban állnak.

Meghálálták a bizalmat. „Nem megyek szabadságra, nem ér meg nekem annyit, hogy ráncot lássak a homlokodon” – mondta például vezetőjének Rajczy Mátyás, amikor a benyújtási határidő miatt dömpingszerűen érkeztek az iratok az osztályra. A szeretetük máskor úgy nyilvánul meg, hogy minden indok nélkül betoppannak az irodájába, és megsimogatják a vállát, máskor a közlési kényszerüknek az sem szab gátat, ha az osztályvezető éppen tárgyal valakivel vagy telefonál.

Az OBH-ban dolgozó két Asperger-szindrómás férfi nemcsak Hőnich Gyuláné Gaál Évára támaszkodhat, van egy belső és egy külső mentoruk is. A hivatalban Orlik Mónikához fordulhatnak a problémáikkal, akinek szociális munkás végzettsége is van. A külső mentor posztot Krausz Katalin gyógypedagógus tölti be, aki kezdetben hetente látogatott el a hivatalba, ma már ritkábban jön, de a kapcsolatot folyamatosan tartja Mónikával és Évával. Ötleteket, javaslatokat fogalmaz meg a hivatalban dolgozó mentorok felé, egyfajta szakmai oszlopként áll a projekt mögött.

Immár hatodik éve foglalkoztatnak autista munkavállalókat az OBH-ban, kezdetben öten voltak, ám hárman különböző magánéletbeli problémák miatt elhagyták a hivatalt. A két, ma is itt dolgozó tisztviselő közül „Avar” (a nevét nem kívánta megosztani, e becenevet ő választotta – a szerk.) lényegében ugyanazt a faladatot látja el, mint Mátyás, egy irodában dolgoznak. Avar nagyon értelmes, ami nem meglepő, hiszen matematikatanári végzettséggel rendelkezik. A tanügyben azonban nem tudott gyökeret verni, ezért sokáig a Down Alapítványnál állt alkalmazásban, ahol sérült embereket oktatott. Az OBH-ban három éve dolgozik.

Mátyás hobbija a természetfotózás, hópihékkel kezdte, most már minden évszakban talál témát
Mátyás hobbija a természetfotózás, hópihékkel kezdte, most már minden évszakban talál témát
Forrás: Rajczy Mátyás

Visszatérünk az irodába, ahol Avar és Mátyás érkezteti a dokumentumokat. Avar beavat a munkamenetbe, elmagyarázza és megmutatja, mely dokumentumok hová kerülnek. Mátyás büszkén mutatja a szekrényajtókra kiragasztott fotográfiáit, a férfi egyik hobbija ugyanis a fotózás. Mindig is imádta a havazást, a hópelyhek formavilágát, amit elkezdett megörökíteni. Egyre komolyabb gépeket vett, ma már nemcsak télen, hanem minden évszakban megtalálja a kedvenc témáját.

Mátyás egyébként túrázik is, sőt túrákat vezet másokkal egyetemben a saját maga alapította Bolygó Dongó klubban. Az számára a legszebb pillanat, ha túljut a „szemétgyűrűn”, és csak ő meg a természet marad. Időnként, ahogy fogalmaz, nagyobb kalandokban is részt vesz. Ilyenkor kiválaszt egy messzebb fekvő magyar várost, ahová önállóan elutazik, és felderíti egy héten át, bizonyítva, hogy egy Asperger-szindrómás ember is élhet teljes életet.

Ahogy nemcsak az OBH számíthat az autista munkavállalók szorgalmára, hanem az IBM, a Morgan Stanley, a CEWE, Airmax Cargo, a Cégbíróság, a Mentes cukrászüzem vagy a Lambda Systeme is. Az OBH egyébként az Autisták Országos Szövetségén kívül gyümölcsöző kapcsolatot ápol az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségével, ahogy a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségével is tárgyalásban állnak, miként foglalkoztathatnának a jövőben vak embereket.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom