Nyitott Bíróság program: jogi esetek, gyerekeknek

Amikor ennyi idős voltam, mindenről akartam hallani, csak a kötelességeimről nem – kezdi előadását Andódi László, a Szekszárdi Törvényszék bírája a Nyitott Bíróság program keretében rendezett előadáson. Hozzáteszi: pedig a jog körbevesz minket, ott van a családban, a munkában, a szerződésekben, szabályszegéskor, az online térben, közlekedés közben.

Az Országos Bírósági Hivatal által 2012-ben indított program keretében iskolások rendkívüli osztályfőnöki órákon kapnak tájékoztatást a legalapvetőbb jogi ismeretekről, így többek között a hatalmi ágak elválasztásáról, az igazságszolgáltatás és a bíró függetlenségéről, a legfontosabb jogágakról, a polgári, a büntető- és a közigazgatási perrel kapcsolatos legegyszerűbb rendelkezésekről, a perbeli jogokról és kötelezettségekről. A kezdeményezés mottója: „Attól félsz, amit nem ismersz”, azaz minél többet tudnak a fiatalok az igazságszolgáltatásról, annál inkább elfogadják és tisztelik a bíróság döntéseit, és annál nagyobb a bizalom a bíróságok iránt.

Mi lenne, ha nem lenne jog? – teszi fel Andódi László a kérdést, amelyre „káosz”, „erőszak”, „verekedés” és hasonló kifejezések érkeznek válaszul 5–8. osztályos gyerekektől a XI. kerületi Farkasréti Általános Iskolában a Mit gondol egy mai fiatal a jogról? címmel rendezett eseményen. Az előadó arról beszél: a jog szabályozza az egymás közötti kapcsolatokat, ezért a fontosabb ránk vonatkozó szabályokat ismernünk kell. Szükség van a jogra, hogy azt tehessük, amit szeretnénk, ugyanakkor nem minden jog gyakorlása válik a hasznunkra, például a közösségi oldalakon jogunk van megosztani magunkról lényegében bármit, más kérdés, hogy egy bulizós kép a hasznunkra válik-e majd egy állásinterjún – magyarázza a bíró.

Megoszlik a diákok véleménye az interaktív előadáson arról, ki alkalmazza a jogot. Andódi László szerint a legjobb, ha mi magunk, például a piros lámpánál nem kelünk át az úttesten. De ha megszegjük a szabályokat, a rendőrség és a bíróság fogja alkalmazni a jogot – mutat rá. Elmesél egy megdöbbentő példát arról, hogy egy brit fiatal azt kérte szüleitől, hogy egy nagy villában ünnepelhesse barátaival a tizenhatodik születésnapját. A buli olyan jól sikerült, hogy tizenhatmillió forintos kár keletkezett a lakásban, amit a gyermek szüleinek ki kellett fizetni.

Mi történik akkor, ha egy tizenhárom éves diák ellopja osztálytársától a mobilját – merül fel a következő kérdés. Nem büntethető, mert tizennégy év alatti, igaz, szüleinek akkor is meg kell téríteniük az okozott kárt. Tizenöt évesen viszont már büntethetővé válik az elkövető. Ugyanakkor az utóbbi években elkövetett gyilkosságok, erőszakos cselekmények miatt, ha valaki embert öl, súlyos testi sértést vagy terrorcselreményt követ el, tizenkét éves kor felett már büntethető.

Parázs vita alakul ki, amikor a bíró arra igyekszik rávezetni a gyerekeket, mikor dönt jól a bíró. Példaként az ismert bibliai történetet hozza fel, amikor két anya között kell döntenie Salamon királynak, melyiküké a gyermek, s végül annak ítélte, aki inkább lemondott róla, hogy ne essék bántódása a kicsinek. Jól döntött a bíró? A rendelkezésére álló információk alapján igen. Mire volt szüksége? Emberismeretre, némi pszichológiai érzékre bizonyosan. Ma azonban már számos más módon is be lehetne bizonyítani, kinek van igaza, a legegyszerűbb, ha a gyermektől és az édesanyától is egyaránt DNS-mintát vesznek – összegzi Andódi László a véleményeket.

Egy kölcsön meg nem adásán keresztül azt is levezeti a gyerekeknek, mi zajlik egy bírósági per során a tárgyalóteremben, hogyan védekezik egy vádlott és védője, miként láthat az esetben tisztán a bíró. A történet tanulsága: a bíróság előtt bizonyítanunk kell állításunkat, ennek az előadás későbbi részében még jelentősége lesz.

Nemrégiben egy pedagógussal beszéltünk, aki rémes történeteket is mesélt. Ötödikes gyermekek elmondták neki, hogy kíváncsiságból meleg pornót néztek, egy másik alkalommal pedig élő kivégzést. Tapasztalatai szerint a gyermekek sajnos szinte minden felugró ablakra rákattintanak, míg szüleik sokszor belépőkódjukat sem ismerik, és nem hajlandóak szűrőprogramokat telepíteni a készülékekre. Mintha csak e tapasztalatokra reflektálna a Nyitott Bíróság program, hiszen az előadások az életkori sajátosságoknak megfelelően nagy hangsúlyt fektetnek a fiatalkori áldozattá válásra, az internetes bűncselekményekre is. A tapasztalat az, hogy érdemes meghallgatni a felnőttek véleményét, mert az internet használata közben soha nem tudhatjuk, valójában ki ül a másik gép mögött, így pedig könnyen bűncselekmény áldozatává válhat a gyermek. A felnőttek bizony olykor zaklathatnak kiskorúakat, s hogy ez milyen valós veszély, azt igazolja: az előadáson részt vevő gyermekek is hallottak már erről.

Somogyi Zoltán, a Győri Törvényszék büntetőkollégiumának vezetője arról érdeklődik, hogy a teremben helyet foglaló nagyjából kétszáz gyermek közül kinek nincs mobilkészüléke. Mindössze négyen teszik föl a kezüket, érdemes tehát a világháló veszélyeiről szót ejteni. Az internet alkalmas információszerzésre, banki tranzakciókra, kommunikációra, munkavégzésre, szórakozásra, de sokan rossz dolgokra használják. Például gyalázkodnak, zaklatnak, rágalmaznak másokat, a becsületükbe gázolnak. Megtapasztalták már: az egyik kislány feláll, és elmondja, őt is zaklatták már. Ráadásul lehetséges a felületek száma egyre bővül, a Facebook, a Snapchat, a Gmail, az Instagram, a Wiber, a Messenger, a Twitter vagy a YouTube egyaránt lehet veszély forrása. Az elkövetők e fórumokon bátrabbak, mint a valóságban.

A rágalmazás széles nyilvánosság előtt, például a Facebookon elkövetve a jog szerint súlyosító körülmény, amelynek büntetési tétele két évig terjedhet. A legtöbben azonban ezt nem tudják, azért (is) terjedhet annyira a cyberbullying, vagyis az internetes zaklatás, amely gyakran olyan szintet ér el, hogy sírni kezd a bántalmazott, szélsőséges esetben akár öngyilkosságot is elkövethet. Egy kislány elmeséli, hogy alsó tagozatban végig zaklatták a világhálón keresztül osztálytársai. (Kérdés, minek egy hétéves gyermeknek mobilkészülék.)

Somogyi Zoltán: Egyre nő a netes zaklatást lehetővé tevő felületek száma

Forrás: Hegedüs Róbert

Somogyi Zoltán ismertet egy külföldi felmérést ami rámutat: a válaszadó kamaszok 43 százaléka nagyobb problémának gondolja a cyberbullyingot a kábítószernél. Közel ötödük volt már netes zaklatás áldozata, 18 százalékuk pedig öngyilkos gondolatokat is közölt magáról. „Kottafejű gyíkarc vagy” – írta pár éve egy tanuló névtelenül tanárának abban a hiszemben, hogy nem lehet majd kinyomozni, ki volt a rágalmazó. Ki lehetett, de sajnos ez nem minden esetben igaz, hiába fejlődött a technika – meséli a bíró. A kérdés, mit tehet a gyermek, ha zaklatják? Forduljon a szüleihez, a tanárokhoz, tiltsa le a gyalázkodót, ahogy a lelkisegély-szolgálatok számait is hasznos tárcsázni – tanácsolja az előadó. A zaklató bejegyzések esetén érdemes a Facebook angol verziójára kattintani és jelezni a cégnek a sértő tartalmat.

Feltűnik a vetítővásznon Momó, erre hangzavar támad a tornateremben. Egy kislány még a szemét is eltakarja, annyira fél a rémtől. Ismert, bűnözői csoportok a kidülledt szemű szörnnyel riogattak gyerekeket, a Kék Bálna „játékban” pedig egyre veszélyesebb feladatokat adtak, a fiatalok bűncselekményeket is elkövettek, és több mint száz eset öngyilkossággal végződött. Mi a jó ebben nekik? – kérdezi egy kisfiú. Vannak szellemileg beteg emberek, akik élvezik, ha azt látják, hogy mások félnek, szenvednek, vagy társaiknak ártanak – feleli Somogyi Zoltán, hozzáfűzve, soha nem szabad Momónak vagy a Kék Bálnának hinni, velük szóba állni vagy komolyan venni őket. A legjobb, ha a gyermek nem reagál, nyugodt marad, szól szüleinek, segítséget kér, és minden bizonyítékot elment, mert a bíróságon bizonyítani kell a zaklatást.