Mély családi konfliktus miatt hozzák haza gyerekeiket az anyák

– Mit is jelent tulajdonképpen a jogellenes gyermekelvitel?

– Létezik jogellenes gyermekelvitel és jogellenes visszatartás. Az első azt jelenti, amikor az egyik szülő a másik szülő tudta és beleegyezése nélkül a gyermeket a szokásos tartózkodási helyéről elviszi egy másik országba. Utóbbi pedig azt, amikor az egyik szülő a másik beleegyezésével például Magyarországra hozza a gyermeket vakációra, azonban amikor letelik a meghatározott vakáció ideje, akkor a szülő nem utazik vissza a gyermekkel.

– Korábban úgy nyilatkozott, hogy egyre több ilyen eset van. Mi ennek az oka?

– Többek között az, hogy egyre több fiatal dolgozik külföldön, megszűntek az országhatárok az Európai Unión belül, a fiatalok jól beszélnek idegen nyelveket, könnyebben alakítanak ki társas kapcsolatokat, emiatt több a vegyes házasság vagy a különböző állampolgárságú felek között az élettársi kapcsolat.

– Melyik bíróság illetékes nálunk ezekben az ügyekben?

– A Pesti Központi Kerületi Bíróságnak kizárólagos illetékessége van, ha bárhonnan jogellenesen Magyarországra hoznak egy gyermeket. Az ilyen ügyeket soron kívül kell tárgyalnunk, a bírónak a kérelem beérkezését követő nyolc napon belülre ki kell tűzni az első személyes meghallgatást, és hat hét áll rendelkezésre az eljárás lefolytatására.

– Évente hány ilyen ügyet tárgyalnak?

– Évente körülbelül húsz ügy érkezik a bíróságra, ez nem tűnhet soknak, de egy ilyen esemény kihat az egész család életére.

– A szülők tudják, hogy ha elhoznak így egy gyermeket külföldről, akkor annak jogkövetkezményei vannak?

– Sokszor nincsenek ezzel tisztában. Az ügyek többségében hat éven aluli gyermekről van szó, akit általában a magyar állampolgárságú anya hoz haza. A háttérben sokszor a házastársi vagy élettársi kapcsolat megromlása áll: az anya izoláltan van otthon a gyermekkel, nem tud beilleszkedni az ottani családba, elkeseredésében pedig hazajön a gyerekkel anélkül, hogy a másik szülőt erről tájékoztatná és anélkül, hogy tudná, ezt nem teheti meg. Azt látjuk, hogy az esetek többségének hátterében mély családi konfliktus, bizalomvesztés áll. Ha az egyik szülő a gyerekeket országhatárokon keresztül egy másik államba viszi jogellenesen, ennek komoly családjogi és büntetőjogi következményei lehetnek. Ha valaki úgy érzi, hogy külföldön számára elviselhetetlenné válnak a körülmények, és szeretne gyermekével hazajönni, akkor a jogellenes elvitel helyett az adott országban kell segítséget kérni vagy tájékozódni arról, hogy jogszerűen hogyan tud hazajönni a gyermekkel.

– Miről és mi alapján dönt a bíróság, mit vesznek figyelembe?

– A bíróság a jogellenesség tekintetében mindig a gyermek szokásos tartózkodási helyének joga alapján állapítja meg, hogyan dönthetnek a szülők arról, hogy a gyermek melyik országban éljen. A jogellenes elviteli eljárás egy nemperes eljárás, amelyben végzéssel döntünk, hogy a gyermeknek vissza kell-e térnie abba az országba, ahonnan elhozták vagy sem. Fontos, hogy ezekben az eljárásokban soha nem arról döntünk, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyermek nevelésére, gondozására, tehát nem a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról döntünk, hanem arról, hogy hol volt a gyermek szokásos tartózkodási helye, és hogy jogellenes volt-e az elvitel. A szülői felügyeleti jog gyakorlásáról annak az országnak a bírósága határoz, ahol a gyermeknek a szokásos tartózkodási helye van. A jogellenes elviteli eljárásban ezért a bizonyítás is eltér a szülői felügyeleti jog rendezése iránti perben történő bizonyítástól.

– Vizsgálják a hátteret is, azaz hogy mondjuk egy anya azért viszi el a gyermeket, mert bántalmazzák őket?

– A fő szabály ezekben az eljárásokban, hogy soron kívül el kell rendelni a gyermek visszavitelét abba az országba, ahonnan jogellenesen elhozták. Hiszen a jogellenes elvitel nem szolgálja a gyermek érdekét, emellett a hátrahagyott szülőnek megsértették a szülői felügyeletre vonatkozó jogait. Természetesen ez alól vannak kivételek: ilyen, amikor a kérelem benyújtása és a jogellenes elvitel között eltelik egy év, és aki elhozta a gyereket, bizonyítja, hogy a gyerek be tudott illeszkedni az itteni környezetbe. Ebben az esetben a bíróság megtagadhatja a kérelmet, ez azonban a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. A bíróság elutasíthatja a gyermek visszaadása iránti kérelmet akkor is, ha a visszavitel a gyermeket súlyos lelki, fizikai károsodásnak tenné ki, vagy számára a visszavitel elviselhetetlen helyzetet eredményezne. Ha a kérelmezett, aki elvitte a gyereket, arra hivatkozik, hogy bántalmazás érte őket, akkor azonban ezt neki kell bizonyítania. Ennek a helyzetnek a bizonyítása azért is nehéz, mert sokszor a gyermeket jogellenesen elvivő szülő nem ismeri jól annak az országnak a nyelvét, ahol élt, és nem tudja azt sem, hogy hova, kihez fordulhatna segítségért. Tanúk, sms-, illetve internetes üzenetek jöhetnek ilyenkor szóba, amelyek a bántalmazást alátámaszthatják.

– Meghallgatják a gyerekeket is?

– Igen. Én már hallgattam meg négyéves és tizenöt éves gyereket is ilyen típusú ügyekben. Mindig nagyon meghatározó a felek számára is, hogy a gyerekek mit mondanak.

– Az esetek többségében hogyan döntenek?

– Többségében, a főszabályt követve a bíróság elrendeli a visszavitelt. Meg kell azonban különböztetnünk az európai uniós és az azon kívüli országokat. Az EU-s szabály ugyanis még szigorúbb: ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a gyermek testi-lelki egészsége veszélybe kerülne a visszavitel esetén, viszont a másik ország hatóságai védelmi intézkedéseket tesznek a gyermek biztonsága érdekében, akkor is el kell rendelni a visszavitelt.

– Mi történik, ha a szülő nem hajtja végre az erre vonatkozó végzést?

– Ebben az esetben lehet kérni a döntés végrehajtását.

– Sajtóhírek szerint az Igazságügyi Minisztérium lépéseket készül tenni azért, hogy a gyermekek legfőbb érdekét szem előtt tartó szabályozás szülessen ezekben ügyekben. Mi erről a véleménye?

– Alapvetően ezekben az eljárásokban nemzetközi jogszabályok alapján járunk el. Az Euró­pai Unión belüli jogellenes elvitelek szabályait a Brüsszel 2A rendelet tartalmazza, ennek felülvizsgálata megtörtént, ezért a vonatkozó miniszteri rendelet módosítása vagy új jogszabály alkotása valóban indokolt.