Autó-motor
A legmenőbb Ford
Teszt: Ford Kuga FHEV 2.5 AWD
„Melyik a Ford legnépszerűbb modellje Európában?” Ha nem tudnám, hogy a Kuga a helyes megfejtés, akkor is arra tippelnék ennél a kvízkérdésnél. Persze, hogy a Kuga, hiszen kompakt SUV, tehát az egyik legkelendőbb fajta manapság. És azok között is már egész nagy múltra tekint vissza, szóval volt idő felépíteni a népes vásárlóközönséget.
Sikerült, nem is rosszul, most már „csak” meg kell tartani. De mivel a konkurens modellek is elég nagyot mennek, szükség volt az újításra. Na persze nem kell gyökeres változásra gondolni, hiszen a jól bevált recepten nem szabad sokat módosítani. Épp csak annyit, hogy újnak érezzék az autót a vásárlók, és ez tökéletesen sikerült is.
Az öt éve futó modell elejét alaposan átrajzolták, immár más arccal néz a világra a Kuga, mint az előző verzió. Most is jóképű, csak másképp. Főleg az ST-Line X felszereltséggel, amilyen tesztautónk is volt. A hátulján is változtattak egy kicsit, de ez már jóval kevésbé szembeötlő – és marketing szempontból sincs akkora jelentősége.
Odabent is van újdonság. A manapság oly fontos érintő-kijelző sokkal nagyobb lett (8 helyett 13,5 colos), és a grafikája is sokkal szebb most, mint régen. Ráadásul gyorsabban is fut rajta a rendszer, nem késlekedik a menü. Ahogy megérintem, már történik is, aminek kell. De azt így is sajnálom, hogy a fizikai gombokkal rendelkező klímapanel eltűnt.
Úgyhogy most már a Kugában is a képernyőt kell tapizni egy egyszerű hőmérséklet állításért. Az viszont dicséretes, hogy a klímafunkciók állandó helyet kaptak a képernyő alsó sávjában, tehát nem bonyolult a dolog, de az elkerülhetetlen, hogy levegyük a tekintetünket az úttestről, míg a fizikai kezelőpanelnél nem feltétlenül, hiszen, azon némi gyakorlat után simán ki lehetett tapintani a megfelelő gombot.
Az automata váltó irányválasztója maradt a már évek óta használt forgótárcsás megoldás. Szerintem ennél minden más jobb, de hallom, tudom, hogy sokan szeretik. Így kénytelen vagyok elfogadni, hogy népszerű, de megérteni nem fogom soha. A parkolást segítő kamera 360 fokos képet ad, jó felbontású, világosban szép is, de sötétben elég zajos. Az külön említést érdemel, hogy az érintő-kijelzőt bökdösve egyszerűen ránagyíthatunk az autó bármelyik sarkára, majd ugyanilyen könnyen vissza is térhetünk egy általánosabb nézethez.
Vezeték nélkül csatlakozik az Apple CarPlay vagy az AndroidAuto, nem kell vele bíbelődni. A kezelőszervek működése logikus, minden kézre áll. A kormány gombjaival is könnyű boldogulni, de legalább ilyen fontos, hogy remek fogás esik a feltűnően vastag karimán, amely az ST-Line csomaggal jön.
Akárcsak az AGR minősítéssel rendelkező bőrülések, melyekben nagyon hamar megtalálni a megfelelő pozíciót, akár a kormány mögött, akár a jobb egyen. Motoros állításúak, az ülőlap hossza is változtatható, miként a deréktámasz is. Kényelmesek, és jól tartanak. A hátsók már kevésbé fogják a testet a kanyarokban, mert alig kagylósítottak, cserébe viszont a középső utas kényelmesebben utazhat. 2/3 arányban dönthetők a támlák, és az ülőlapok is ugyanilyen felosztásban tologathatók előre-hátra sínen.
Utóbbival átcsoportosíthatunk némi helyet a lábtérből a csomagtérbe. Ennek az opciónak ugyebár csak akkor van értelme, ha van kellő méretű hely a hátsó ülések előtt. És a Kugában van bőven! De teljesen hátratolt ülések mögött is 412 literes a raktér (roló alatti térfogat), amit 553 literre bővíthetünk, csupán az ülések előretolásával. A támlák ledöntésével pedig 1,5 köbméteres rakteret nyerünk, ez az elméleti maximum – két fővel a fedélzeten.
A bőrkárpitozás igényes, szép és jó tapintású, kár, hogy az ajtókra nem került belőle több. Levegőbefúvó a hátsó utasoknak is jutott, miként ülésfűtés is – ez természetesen elől is van. Az ajtózsebek elég öblösek, a könyöktámasz alatti és a középkonzol alján lévő üreg mérete viszont nem nagy. A hifi kimondottan szépen szól, a zajszigetelés jó. A motor felől sem hallani sok mindent, ami azért jó hír, mert a hangja – mondjuk úgy – nem túl szórakoztató.
Az FHEV, azaz Full Hybrid Electric Vehicle jelölést viselő Kuga hajtáslánca ugyanis megegyezik a Toyotákban használt nagyobb hibrid rendszerrel. Nem hálózatról tölthető, hanem „sima” öntöltős hajtálsáncról van szó, melyben egy 2,5 literes, négyhengeres benzinmotor adja a belsőégésű komponenst. Ezt pedig már közepes gázadásra is feltűnően felpörgeti az automataváltó programja, majd konstans fordulaton küldi, amíg nem könnyít a vezető a jobb lábán.
Van belőle fronthajtású és összkerekes változat is, a miénk az utóbbi volt. Ebben a hátsó tengelynél is van egy villanymotor, a rendszerteljesítménye pedig 183 lóerő, míg az elsőkerekesé 180. Teljesen mindegy, és az is, hogy a módosítás előtt még 190 lovas volt, mert közben a gyorsulási adat 9,5-ről 8,3 másodpercre javult (0–100 km/h)! Szép érték, de a hibrid Kuga így sem sarkall sportos vezetésre, bár családi SUV-ről lévén szó, nem is várunk tőle ilyesmit.
Jó fogyasztást annál inkább, és ezt meg is adja. Tesztünkön 5,4 literes átlaggal zárt a hibrid Kuga, amely megdöbbentően jó adat egy közel 1,8 tonnás autótól. Miként az is, hogy utunk első 200 km-éből 132-t teljesen elektromosan tettünk meg. Ezt pedig onnan tudjuk, hogy az átlagfogyasztás mellet ezt is közli a fedélzeti számítógép, ami remek ötlet. Még egyszer mondom, nem konnektoros, hanem sima hibridről van szó, így egészen megdöbbentő az elektromos kilométerek ilyen magas aránya.
Az ST-Line csomaghoz is „csak” 18 colos felnik járnak alapból, a Fordnál nem estek túlzásba ezen a téren, és ezt jól is tették. Aki szeretne malomkerekeket, rendelhet hozzá 20 colosakat is. Ezek a 18-asok még a ballonos, más szóval magas oldalfalú (225/60) abroncsokkal sem töltik ki teljesen a kerékjáratokat, és nagyon jól jönnek földúton, főleg az összkerékhajtással együtt. Még a rugóutak is egész nagyok, a hasmagasság viszont nem az, úgyhogy a földúton csapatással csak óvatosan… A gyalázatos minőségű „aszfaltozott” útjainkra viszont tökéletes a Kuga, főleg ezekkel a gumikkal, és a mindennapi használatot illetően ennek van igazán nagy jelentősége.
teszt és fotó: BG, SportVerda
