Változások a közszférában

Számos félrevezető nyilatkozat jelent meg az elmúlt időben a balliberális oldalon a kormánytisztviselők jogállásában változást hozó március 1-től érvényes törvényről. Az egyik ilyen a munkaidő növekedése, ami abból következik, hogy mostantól nem számítják bele a félórás ebédidőt a munkanapba. Ez a Munka törvénykönyve alapján működő versenyszférában 2012 óta így van, így tehát a köztisztviselőkre ugyanazok a szabályok válnak érvényessé, mint minden más emberre a munkapiacon. A törvény gyakorlatilag összhangot teremtett a magyar munkaerőpiac állami és magánszektorbeli szereplői között annak érdekében, hogy valóban biztosítható legyen a nyolc órás munkavégzés időtartama.

A fővárosi és megyei kormányhivatalok kormánytisztviselői 2016-ban béremelési program keretein belül magasabb munkabért kaptak. A közel negyvenmilliárd forintot kitevő béremelési program részeként pedig a fizetésükbe beépítették a cafeteria juttatást.

Bár a kormányköztisztviselők alapszabadsága valóban húsz nap lesz, az alapszabadságon túl, besorolásuk alapján pótszabadságban részesülnek. A minisztérium kormánytisztviselője évente, kormánytanácsos besorolásnál plusz három, vezető-kormánytanácsos besorolásnál plusz öt, kormány-főtanácsos besorolásnál plusz hét, míg vezető-kormányfőtanácsos besorolásnál plusz kilenc nap szabadságot kap. A kormányzati főhivatal és a központi hivatal kormánytisztviselői besorolásuk alapján évente szintén három-kilenc plusz szabadnapot kapnak a húsz nap alapszabadságon felül. Ezen kívül a kormány a családalapítást is támogatja a pótszabadsággal, mivel a kormányzati igazgatásról szóló törvény megemelte a gyermekek után járó pótszabadságok számát. Így már egy gyermek esetén négy, két gyermek esetén nyolc, kettőnél több gyermek esetén összesen tizennégy nap vehető igénybe. A kormánytisztviselők jelentős mennyiségű szabadságot halmoztak fel tavaly év végéig, melyek megváltására összesen 9,8 milliárd forintot fordított az állam. Ez fejenként átlagosan több, mint félhavi fizetést jelent.