Undor

Megállok, kedvesen rájuk szólok, ugyan, menjenek már innét, mert ez nem az otthoni putrijuk, hanem egy szigorúan védett természetvédelmi terület, ahová autóval például be sem hajthatnának. Kis híján megvernek. Tovább sétálok, egy olyan helyre, ahol akad mobil térerő. Hívom a terület gazdáját, az e helyen oly sokszor megénekelt nagyképű főerdész urat. Gondolom, kiírja a nevemet, így nem veszi föl. Száz esetből kilencvenkilencszer így történik, már nem csodálkozom rajta.

A teljes írást a Magyar Hírlap szerdai számában olvashatja el.