Ajánló
Tovább tart a szerb uralom a medencében
Vízilabda. Elégtelen Magyar Támadójáték
Tovább tart a szerb uralom a férfi nemzetközi élmezőnyben, amelyben a tavalyi budapesti világbajnokság óta két jelentős változás történt. A vb-n csak kilencedik spanyol válogatott hazai pályán közel volt a bravúrhoz, de hiába vezetett többször is, a zömében magyar klubokban játszó szerbek kiegyenlítettek. Az aranyérem büntetőpárbajban dőlt el – s ugyanúgy mint a 2009-es római világbajnokságon –, amelyet nem hibázó szerbek nyertek.
A második jelentős változás, hogy a tavaly ezüstérmes – és az idei világligában is második – magyar válogatott majdnem negatív csúcsot döntött: az 1989-es bonni kilencedik hely kivételével mostanáig ötödiknél egyszer sem végzett rosszabb helyen Eb-n. A csapat csak a grúzokat és a hollandokat tudta legyőzni, s kikapott az olasz, a szerb, a montenegrói és végül az orosz válogatottól is. A hatalmas bukás döntő oka, hogy együttesünk támadójátéka harmatgyenge volt, s ezt Märcz Tamás szövetségi kapitány is elismerte: „Nagyon gyenge volt a helyzetkihasználásunk, ami kulcsfontosságú. A húsz–harminc százalékos lövőhatékonyság elképesztően gyenge. Vagy nem is kerülünk helyzetbe, vagy kihagyjuk a lehetőségeinket” – nyilatkozta a kapitány.
Csapatunk legjobbja a kapus, Nagy Viktor volt, aki hatalmas csalódásként érte meg a nyolcadik helyezést: „Azt látni kell, az eredmény is azt mutatja, hogy jelen pillanatban ez a teljesítmény a nyolcadik helyhez elég… Az első nyolc csapat közül az első négy azért más szinten játszik. Más dinamikával, más agresszivitással, és nem tudom azt mondani, hogy mi több meccset játszunk… Ők is sokat játszanak.” w
Férfiak, döntő: Szerbia–Spanyolország 12–10 (0–1, 3–3, 3–2, 1–1, 5–3) – ötméteresekkel. A 7. helyért: Oroszország–Magyarország 9–8 (2–1, 3–2, 3–1, 1–4. A férfitorna végeredménye: 1. Szerbia, 2. Spanyolország, 3. Horvátország, 4. Olaszország, 5. Görögország, 6. Montenegró, 7. Oroszország, 8. Magyarország. A női torna végeredménye: 1. Hollandia, 2. Görögország, 3. Spanyolország, 4. Magyarország, 5. Oroszország, 6. Olaszország
A második jelentős változás, hogy a tavaly ezüstérmes – és az idei világligában is második – magyar válogatott majdnem negatív csúcsot döntött: az 1989-es bonni kilencedik hely kivételével mostanáig ötödiknél egyszer sem végzett rosszabb helyen Eb-n. A csapat csak a grúzokat és a hollandokat tudta legyőzni, s kikapott az olasz, a szerb, a montenegrói és végül az orosz válogatottól is. A hatalmas bukás döntő oka, hogy együttesünk támadójátéka harmatgyenge volt, s ezt Märcz Tamás szövetségi kapitány is elismerte: „Nagyon gyenge volt a helyzetkihasználásunk, ami kulcsfontosságú. A húsz–harminc százalékos lövőhatékonyság elképesztően gyenge. Vagy nem is kerülünk helyzetbe, vagy kihagyjuk a lehetőségeinket” – nyilatkozta a kapitány.
Csapatunk legjobbja a kapus, Nagy Viktor volt, aki hatalmas csalódásként érte meg a nyolcadik helyezést: „Azt látni kell, az eredmény is azt mutatja, hogy jelen pillanatban ez a teljesítmény a nyolcadik helyhez elég… Az első nyolc csapat közül az első négy azért más szinten játszik. Más dinamikával, más agresszivitással, és nem tudom azt mondani, hogy mi több meccset játszunk… Ők is sokat játszanak.” w
Férfiak, döntő: Szerbia–Spanyolország 12–10 (0–1, 3–3, 3–2, 1–1, 5–3) – ötméteresekkel. A 7. helyért: Oroszország–Magyarország 9–8 (2–1, 3–2, 3–1, 1–4. A férfitorna végeredménye: 1. Szerbia, 2. Spanyolország, 3. Horvátország, 4. Olaszország, 5. Görögország, 6. Montenegró, 7. Oroszország, 8. Magyarország. A női torna végeredménye: 1. Hollandia, 2. Görögország, 3. Spanyolország, 4. Magyarország, 5. Oroszország, 6. Olaszország